Vissza
Hedonista vagyok
2018.11.10. | Lovranits Júlia
Rock-blues énekes, bábkészítő, bábszínész, sokan az X-Faktorból és a Voice-ból ismerik, de volt már női stand-up csapata és rádióműsora is. Most a Soulbreakers zenekarral koncertezik, szabadidejében pedig megszállottan főz. Pleszkán Écskával beszélgettünk...
Igaz, hogy már óvodáskorodban is imádtad a blueszenét?
Igaz bizony. Zenész családban nőttem fel. Apukám zongorista volt, otthon gyakorolt, jártunk a koncertjeire, de ha nem ő játszott, akkor Aretha Franklint, Stevie Wondert, George Bensont vagy éppen gospelzenéket hallgattunk. Ez a dallamvilág annyira belekúszott a fülembe, hogy a mai napig ezek a kedvenc zenéim, és ha ilyesmit énekelek, nagyon könnyen el tudom kapni a dalok ívét.
Az embereknek többnyire a Voice-ból és az X-Faktorból lehet ismerős a neved. Gondolom, az X-Faktoros szereplés mérföldkő volt a zenekarod életében. Mit hozott nektek?
Nem a népszerűséget, ahogyan mindenki gondolná, bár a műsort követő nyáron lényegesen több meghívást kaptunk, mint korábban. Először azt gondoltuk, hogy ez a televíziós szereplésnek köszönhető, de utólag kiderült, hogy a koncertszervezők nem is tudtak erről, viszont ismerték a CD-nket, vagy interneten hallották a zenénket. Számomra az a verseny legfontosabb hozadéka, hogy kiforrottabbak lettek a dalaink. A felkészüléskor napokig össze voltunk zárva, és semmi mást nem csináltunk, csak azokat a dalokat gyakoroltuk, amikkel aztán színpadra álltunk. Ez kialakított bennünk egyfajta igényt az alapos és elmélyült munkára. Ma is így dolgozunk. Azóta persze hívtak koncertezni azért is, mert a műsorból ismertek, de szerencsére nem ez a jellemző.
Soulbreakers. Kik vagytok, hogyan találtátok meg egymást?
A srácok már évek óta együtt zenéltek, amikor csatlakoztam hozzájuk. A kezdet kezdetén a zenekar (Mózes Zoltán – dobok, Péter Gábor – gitár, Ratkóczi Huba – basszusgitár) egy kocsmában próbált, ahol Kyru (Radovics László – ének) volt a csapos. Ott állt a pult mögött, és mindig beleénekelgetett abba, amit a srácok játszottak. Egy idő után rájöttek, hogy ez így marha jól szól, így esett, hogy Kyru becsapolta magát a zenekarba. Aztán jöttem én, a másik énekes.
(1).jpg)
Hogyan jellemeznéd a zenei stílusotokat?
Mi úgy hívjuk, hogy heavy soul, mert szerintünk egyszerre van meg benne a lelki finomság és a súly, az erő, a lendület. Ha eljössz valamelyik koncertünkre, rögtön látod, hogy mennyire energikus a zenekar. Imádjuk, hogy megfeszülünk, és minden idegszálunkkal jelen vagyunk a színpadon. Ezért is szeretjük azokat a dalokat, amelyekben vannak nagyon halk, finom részek, és utána brutálisan nagyot lehet robbantani.
Feltűnt, hogy az utóbbi időben rengeteg saját készítésű ételed fotóját osztottad meg a közösségi médiában. Azt biztosan kérdezték már tőled, hogy kinek énekelsz. De kinek főzöl?
Leginkább magamnak, mivel egyedül élek. Tudom, hogy így sokan nem állnának neki, de engem őrülten izgat a főzés, a konyhatechnológia. Nyilván nem véletlen, hiszen borzasztó nagy hedonista vagyok. Ahogy szeretek jó zenéket hallgatni, nagyokat nevetni, ugyanúgy szeretek enni is. És aki szereti az ízeket, jól teszi, ha megtanul főzni.
.jpg)
Komolyabb ételeket is készítesz magadnak? Nekiállsz, mondjuk, egy marhasültnek?
Persze! Bármikor! Anyukám is nagyon jó szakács, családi összejöveteleken szoktunk néha versenyt főzni, recepteket cserélünk egymással, az is jó buli, de simán a saját kedvemért is odaállok a tűzhely mellé. Élvezem.
.jpeg)
Ez vagány!
Tényleg? Számomra természetes. Egy ismerősöm mesélte, mennyit szöszöl, hogy az Instagramon jól mutasson a kajája. Egyik reggel leültem a müzlim elé, amit reflexből úgy tálaltam, hogy jó volt ránézni, és rájöttem, hogy ő itt vacakol vele órákat, én meg minden reggel ezt csinálom. Le is fotóztam. Így kezdődött. De nem a fotó kedvéért szép az ételem, nehogy azt gondold. Nyáron evezni mentem a barátaimmal, és az egész csapat rajtam röhögött, mert képes voltam elmosogatni három plusz edényt, hogy elkészíthessem a kétféle salátát meg a buggyantott tojást. Már mindenki ott ült az asztalnál, mire befejeztem. Nem tehetek róla, nekem fontos, hogy esztétikus legyen a tálalás és igényes az étel. Csak néhány perc az egész, de micsoda különbség!
Úgy tudom, hogy saját kertet is műveltél. Van még erre időd? Főzöl saját alapanyagokból?
Sajnos az idei nyaram nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna, így ez most nem fért bele, de tavaly gyönyörű volt a kertem. Ültettem legalább tízféle paradicsomot, háromféle padlizsánt, még gömbcukkinit is. Ez nagyon vicces! Kaptam valakitől egy icike-picike palántát, ami utána két-három négyzetmétert elfoglalt a kertből, és a fejemnél nagyobb gömbcukkiniket termett. Nagyon finom volt. Nagy kedvencem a mángold, aminek most már a szárát is felhasználom. Anyukám mutatott egy receptet: felszeleteled, és egy kis vajon lepirítod. Rá egy pici só. Isteni! Csak a salátafélékkel nem jutottam dűlőre, egyelőre nem jöttem rá, hogy melyik a kertnek az a pontja, ahol jól érzik magukat. Majd talán jövőre ezt is megfejtem.
Nemcsak a megjelenésedet és a bábjaidat, de a konyhádat és az ételeidet is döbbenetes színek és formák jellemzik…
Nem félek a színektől, szeretem, hogy a környezetem vidám hangulatot áraszt. A konyha épp szemben van a hálószobámmal, így az az első, amit meglátok, ha kinyitom a szemem. Reggelente kicsit besüt a nap, nagyon jó erre ébredni. Arra gondoltam, átfestem a falakat, hogy ha épp borús az idő, itt akkor is napfényes legyen a hangulat. Sárgával kezdtem, aztán jött hozzá a kék, a piros, a sötétkék… És miközben dolgoztam, rájöttem, hogy van zománcfestékem is, úgyhogy a falak után nekiálltam, és lefestettem a hűtőt. Szeretem a konyhámat, bár egy-két háztartási gép még jól jönne. Például egy jó sütő, mert a jelenlegivel nem vagyok elégedett. Remélem, hamarosan meglesz az is.
Azt hallottam, hogy a zenekarral gyakran csaptok főzős bulikat. Olyankor te állsz a tűzhely mellé?
Nemcsak én! Nálunk mindenki szeret főzni. Sütöttünk már bárányt is! Időnként elmegyünk a gitárosunk vidéki házába néhány napra, amolyan Soulbreakers-tábort tartani, és olyankor állandóan főzünk, zenélünk, eszünk, beszélgetünk. Ez egy hedonista, gourmet zenekar. Kyruval és Hubával mi hárman visszük a prímet, de Gabesz és Mózi se téved el a konyhában. Érdekes, hogy nemcsak zeneileg vagyunk sokszínűek, ugyanez az ételeinkben is megmutatkozik. Szívesen viszünk ilyenkor egy szokatlan alapanyagot, egy palack finom bort, mert biztosak vagyunk benne, hogy a többiek örülnek neki, és értékelik.
Milyen bort szeretsz?
Az leginkább az ételtől függ, de általában száraz borokat iszom. Bár desszert mellé szívesen kortyolgatok egy jó minőségű édes bort, de csak nagyon limitált mennyiségben. Imádom a tengeri ételeket, a halat, a rákot, a tintahalat, és ezekhez száraz fehérbor passzol legjobban. Bár örömmel tapasztalom, hogy mostanában lazulnak a szabályok. Érdemes mindent mindennel kipróbálni, és azt választani, ami nekünk a legjobban ízlik.
Van kedvenc borfajtád, stílusod?
A zöld veltelini nagy kedvencem, de tudom, hogy nagyon megosztó. Van, aki még életében nem kóstolta, van, aki fanatikus rajongója, és van, aki rosszul van tőle. Az édesanyám az utóbbiak táborát erősíti, szerinte a zöld veltelininek szappaníze van. Évek óta próbálok olyat mutatni neki, amit kellemesnek talál, de eddig még nem volt sikerem. Hogy épp milyen bort iszom szívesen, az az évszaktól is függ. Nyáron örülök egy jó rozénak vagy egy olaszrizlingnek, akár fröccsként is, télen jobban esnek a testesebb vörösek.
.jpeg)
Az ételeid mellé mindig tudatosan választasz bort?
Nem sznob módon, de igen, figyelek erre, mert a borok valóban nagyon fel tudják erősíteni az ételek ízét. Jártam már úgy, hogy egy finom vacsora mellé egy igen magas minőségű bort töltöttek. Külön-külön az étel is, a bor is nagyszerű volt, együtt azonban egyáltalán nem működtek, rettenetes volt a kombináció. Engem egyébként lenyűgöznek az ízek, csodálatos, hogy mást-mást érzel attól függően, hogy a korty a nyelvednek melyik részét érinti, és nagyon izgalmas megfigyelni, hogyan változnak az aromák egymás hatására.
Jársz borkóstolókra is?
Igen, sőt időnként szoktunk zenélni is boros programokon. Hubának volt már olyan koncertje, hogy a megkóstolt borokra improvizált zenéket. Lehet, hogy nem jön minden bornál egy erős intuíció, de voltak nagyon tuti párosítások. Egy idő után én is csatlakoztam, és nagyon élveztük ezt a játékot. Azt gondolom, hogy ahogyan a zenében, úgy az ételeknél és a boroknál is a tisztaság és a minőség a kulcsszó. Ha tiszta az alapanyag, a pince, a hang, ha szeretettel, odafigyeléssel szerezték, főzték, készítették, akkor jó lesz a végeredmény, és boldoggá teszed vele a közönséget.
.jpg)