Vissza
Szöllősi Mihály emlékére
2016.03.08. | Szabó Edit
Az alábbi írás 2015 szeptemberében született annak örömére, hogy Szöllősi Mihály a Népszabadság Top 100 Bor zsűrije szerint megalkotta az év második legjobb fehérborát. Úgy terveztük, hogy tavasszal folytatjuk a beszélgetést. Mihály derűs, erős, energikus volt, nem gondoltam, hogyan is gondolhattam volna, hogy a tavaszi beszélgetésre már nem kerülhet sor. Mindannyiunknak hiányozni fog.
NINCS BENNEM FÉLTÉKENYSÉG
Beszélgetés Szöllősi Mihállyal
„Könnyen idetalál, el se lehet téveszteni, csak kövesse a táblákat!” – nyugtat meg Szöllősi Mihály a telefonbeszélgetés végén. És valóban, Neszmély központjától kis kék táblák jelzik az utat, fel a szűk utcákon, egészen a takaros házig. Az udvarban nagy a sürgés, javában zajlik a szüret. „Jöjjön, nézze meg, ilyen szőlőt még életemben nem szüreteltem” – mondja a házigazda, és már el is tűnik a pince mélyén. Hátul a muzeális borok szentélyét vaskos gyertyák világítják meg, de ő nem megy el odáig, a kis csapot elfordítva friss traminit csorgat a poharába egy óriási tartályból. „Szűztermés, ezt meg kell kóstolni” – teszi hozzá, és már mesél is. Látszik, hogy ez az élete.
Harmincöt hektár szőlőterületen gazdálkodunk, ez mind saját, de jó lenne még egy kicsit növelni. A kétharmada már korszerű ültetvény, négyezer tőke hektáronként. Egy tőkén 8-10 fürtöt hagyunk. Az új ültetvények jelentős része idén fordult termőre, és látjuk, hogy mekkora a különbség. Hatalmas potenciállal, nagyon szép paraméterekkel sikerült betakarítani a szőlőt. Szerencsére a savak is megmaradtak, bár azzal nekünk itt ritkán van problémánk. Ilyen szüretem még tényleg nem volt, nagyszerű lesz az idei évjárat.
Ugye, még mindig kézzel szüretelnek?
Nem lesz az nálunk másként soha. Hagyományos, ládás szüret van, egészségesen érkezik a gyümölcs a pincébe, és próbáljuk minél kíméletesebben feldolgozni. Mi a fehérborhoz is áztatjuk a szőlőt, mert azt szeretnénk, hogy minél koncentráltabb legyen az eredmény. A gyümölcsös ízt keressük, de azt szeretjük, ha az komoly koncentrációval párosul. A nagy borainkat ma már mi is barrique hordóban érleljük. Gyorsan vettem is nyolcvan új hordót az idei szürethez, mert bízunk benne, hogy nagy tételeink lesznek. A hordókat egy Kaliforniában tanult eljárás szerint forgatható állványra tesszük, így könnyebb a battonage technológiát alkalmazni. Csak átfordítom, és már fel is keveredik a seprő. Ettől nagyon sokat várunk.
A 2011-es évjáratú Magnus cuvée a verseny több bírájánál is első helyre került. Mit tud az a bor?
Meg kell kóstolni, és rögtön meglátja. Úgy tudom, 2004-ben én voltam az első, aki sauvignon blanc és chardonnay házasításával próbálkozott. A két bor külön készül, egyéves fahordós érlelést kapnak, aztán házasítási próbákkal döntjük el az optimális arányokat. Ez a pincészet egyik legnagyobb becsben tartott bora, rajnai palackba töltjük. Csak jó évjáratokban készül. A nevét Kállay Miklós professzor adta tíz éve. A magnus latinul nagyot jelent, vagyis a név annyit tesz: nagy házasítás.
Még mindig a feleségével ketten viszik a pincét?
Azért van már segítségünk bőven. Szeretem a fiatalokat magam körül. Ági lányom elvégezte a Soós István Borászati Szakközépiskolát, aztán a Corvinus mesterképzését is. Egyébként közgazdász, de nagyon érdekli a bor, mindenki úgy gondolja, hogy egy idő után ő veszi majd át tőlem a birtokot. Azt hittem, mostanra már velem lesz, de felmentettem, mert fontosabb dolga van. Bence névre hallgató legkisebb unokámat gondozza éppen, úgyhogy egy ideig még nélkülöznöm kell a munkáját.
Bence az ötödik unoka a családban. Ő ugyan még nem áll oda szüretelni, de a többieknek most is rendez gyerekszüretet?
Hát persze! Ki nem hagynám! A szüret utolsó napjaiban jön a négy nagy unoka, mindenki maga szed le egy láda szőlőt, és szépen kipréseli. Az eredmény bekerül egy ballonba, és várjuk, figyeljük, hogyan érik a bor.
Mire vágyik leginkább?
Hogy jó csapat legyen a pincében. Szeretem, ha jó kollégák vesznek körül, és próbálom hagyni is, hogy kibontakozzanak. Nincs bennem féltékenyég. Sok borászt neveltem ki és bocsátottam szárnyra. Igyekszem magam körülvenni fiatalokkal, mert az engem is fiatalon tart.
Amikor nem borokkal foglalkozik, mit csinál?
Mindig azt gondolom, hogy lesz majd időm mindenre, aztán kiderül, hogy soha nincs. Teniszezni szoktam, nagyon szeretek síelni, arra azért minden évben megtalálom a lehetőséget, de az a legjobb, amikor vasárnaponként összegyűlik nálunk a család, és ebéd után felnyitunk egy palack jó bort.
Hogyan képzeli a birtok életét tíz év múlva?
Bízom benne, hogy a család egy része már itt fog dolgozni. Úgy érzem, hogy az alapok készen állnak egy minőségi borászathoz. Megvan a szőlőültetvény, technológiában az egyik legkorszerűbb borászat vagyunk – remélem, a pincénk megtalálja a helyét a minőségi piacon.
A teljes interjú a Népszabadság Top 100 Bor 2015-ös számában jelent meg.
