2016.02.20. | Burai László
Az a jó abban, ha az embernek barista barátai vannak, hogy egy csomó érdekes helyzetbe csöppen bele. Így történt, hogy egy álmos reggelen az Espresso Embassy oktatótermében találtam magam, és próbáltam felfogni, hogy mi is történik körülöttem.
Nos, nagyon nem az, bármennyire is úgy tűnik elsőre. Viszonylag tapasztalt borkóstolónak gondolom magam, a kávéval is barátkozom egy ideje, de amikor a srácok szóltak, hogy „szürcsöljek” én is egy kört, akkor komoly bajban voltam. A legtöbb esetben ugyanis csak minimális különbségek vannak a csészékben lévő italok között, ráadásul a hármat gyorsan egymás után kóstolva nem is olyan könnyű megtalálni ezeket. És akkor még nem kevertek a sorba olyan vicceseket, amikor ugyanannak a kávénak a presszó és filterpörkölésű változatát rakják egymás mellé, ahol az ízjegyek szinte azonosak, a test az egyetlen felfedezhető differencia.
Külső szemlélőként nagyon érdekes volt ilyen módon is felfedezni a kávékat, megtalálni az apró részleteket, és keresni a másik két csészében is ugyanazokat a jegyeket. Viszont azt sosem gondoltam volna, hogy ilyen megterhelő feladat ez a pár perces intenzív koncentráció, le a kalappal azok előtt, akik három körben is versenyeznek majd szombaton.
Komoly verseny lesz, komoly téttel, a győztes képviseli majd Magyarországot a világbajnokságon Sanghajban, ráadásul egy extra teherrel, hiszen 2013-ban Horváth Lajos ebben a versenyszámban világbajnoki címet nyert. Érdemes lesz kilátogatni a hétvégén a Corinthia Hotelbe, vasárnap egy sokkal látványosabb versenyszám, a Latte Art Bajnokság zajlik majd – biztos vagyok benne, hogy első látásra hihetetlen formákat öntenek majd a tejhabból.