Lisszabon, az ismeretlen ismerős 2.

2016.08.31. | Raab Zsuzsanna
„Tenyerén kínálta a föld Lisszabont, a falak s házak most már magasnak tűntek.”
(José Saramago: A kolostor regénye)
 

Lisszabonban az első perctől otthon érezzük magunkat. Ahogy halad velünk a villamos a város szíve felé, kicsit olyan, mintha már jártunk volna ezeken az utcákon. Barátságosan köszöntenek az épületek, és egyáltalán nem idegenek a pálmafák között megbújó terek. Döcög a villamos, ki-kinézünk az ablakon: kertek suhannak el mellettünk, emberek sietnek a dolgukra, autók dudálnak – a város éli mindennapjait.

A végállomásnál szállunk le, ez már az igazi Lisszabon, itt már magasodnak a dombok, és egymásra épültek a házak. Ha akarjuk – és bírjuk –, innen a belvárosban bármit elérünk gyalog, vagy felszállhatunk a valószínűtlenül meredek utcákon közlekedő villamosok egyikére is, ha elfáradunk. Inkább a gyaloglást választjuk – igaz, kimerítő, de annál tartalmasabb, hiszen utunk során rejtett látnivalókra bukkanhatunk.



Színes a forgatag: antikváriumok és apró trafikok mellett sétálunk, elhaladunk egy régi időkből megmaradt borbélyüzlet előtt, és szinte mindenhol érezni a sült szardínia illatát – hiába, közel az óceán. Elérkezünk a híres Praca do Comercióig, azaz a kereskedők teréig. Kétségkívül grandiózus hely, ám nekünk túlságosan zsúfolt, hömpölyög a tömeg, a nyári időszakban sok a turista. Ez a zajos környék főként a vásárolni vágyóknak kedvez, de pár utcával arrébb haladva már csendesül a hangzavar, és gyönyörű templomok, szűk utcák fogadnak. A házak falán a legváltozatosabb színű és mintázatú azulejókról olvashatjuk le Lisszabon történetét: a csempéken halászbárkák, szigorú papok és furcsa városi jelenetek mesélnek a múltról.

Ha kitartóak vagyunk, és eltökélten haladunk egyre feljebb az utcákon, a lépcsőket mászva biztosan találunk egy elevadort, azaz felvonót, amellyel eljuthatunk egy kilátóhoz (portugálul miradouro). Lisszabon kilátás szempontjából igazi kincsesbánya: tele van panorámás pihenőkkel, így a város különböző pontjain más és más szögből láthatunk rá a jellegzetes háztetőkre és a virágoktól roskadozó teraszos kertekre.

A középkori eredetű Alfama negyed felett magasodó Szent György vár nem csak a történelmet kedvelőknek jelent élményt. Odafent a zegzugos árkádok között pávák sétálnak, és ha kedvünk tartja, akár órákig ücsöröghetünk a várfalnál kialakított pihenőknél, egy pohár bort kortyolva („Wine with a view” – olvassuk egy utcai bódéskocsi oldalán, majd pár perc múlva már „zsákmányunkkal” a kezünkben csodáljuk az elénk táruló látványt).



Később, ha nincs tériszonyunk, felkapaszkodhatunk a vár legmagasabb részeire, ahonnan belátható a teljes horizont. Ez a hely, mely véres csaták emlékét őrzi, a fáradt turista számára ma már a béke oázisa.

Lefelé indulunk az erődítményből, séta közben nézelődünk: számos művészeti galéria és régiségbolt bújik meg errefelé, némelyikből a fado édes-bús dallama hallatszik. Figyelmünket egyre inkább az éttermek, pontosabban az onnan érkező illatok kötik le – megéheztünk! Nem is keresgélünk soká, az egyik mellékutcában találunk egy szimpatikus vendéglőt: a kinti asztalok dugig megteltek, és már tudjuk, hogy a kiemelt népszerűség általában finom falatokat jelent. Szerencsére bent még akad szabad hely, megpihenhetünk. Ezúttal egyáltalán nem kérünk húst, hanem gombás-spárgás rizottót rendelünk – igaz, nem autentikus portugál étel, de nagyon ízletes. A spárga tökéletesen friss, jól illeszkedik a megfelelő állagúra készített rizottóhoz.

Ki mondta, hogy teli hassal nem lehet várost nézni? A kedvünkre való étel után új erőre kapva folytatjuk Lisszabon felfedezését – ezúttal hűen követve a 28-as villamos útvonalát. A villamosra nem férünk fel, ugyanis mindössze egy apró kocsiból áll, és rengeteg az utas – csoda, hogy egyáltalán képes felkapaszkodni a szűk sikátorokon. Sebaj, megyünk gyalog. Útba ejtjük a Sé katedrálist, a város legrégebbi templomát. Számunkra az időtlenség szimbóluma: 1147-ben építették, több földrengést túlélt, és még mindig itt áll, a maga szelíd méltóságában.

Felfedezőutunk a Bairro Alto negyeden, azaz a Felsővároson át vezet. A Bairro Alto bohém világa valójában éjszaka kel életre, amikor vidám szórakozni vágyók töltik meg az utcákat – mi azonban most egy másik arcát ismerjük meg. Nappal szinte üres a városrész, teljes a nyugalom, csupán egy-két idős néni tereget elmélyülten a napfényes erkélyeken. A macskakövek között galambok sétálnak ráérősen – érdemes leülni egy kávézó asztalához némi édesség társaságában, és élvezni a békét.



Később, miután tisztességes méretű gyaloglással leérünk az Alsóvárosba, a forgalmas Rossio téren még éppen elcsípjük a naplementét. A fény játékosan végigsúrolja a Nemzeti Színház oldalát, érinti a vasúti pályaudvar díszes kapuját, játszik kicsit a tér felett magasodó dombokon, majd beköszönt az éjszaka.

Lisszabont elhagyva furcsa szomorúság fog el. Már akkor hiányzik a város karaktere, amikor felszáll velünk a repülő. Létezik ilyen, hallottuk már más utazóktól, most mi is megtapasztaljuk. A szomorúság később enyhe sóvárgássá szelídül, végül megmarad a bizonyosság: egy hét nem volt elég arra, hogy Lisszabont felfedezzük. Európa egyik legszebb fővárosába egészen biztosan visszatérünk még.

Kapcsolódó írásunk itt olvasható.
 
Fotó:
Raab Zsuzsanna





címkék

badacsony (10) balaton (54) bikavér (15) bio (6) bocuse d'or (9) bor (254) borász (4) borbár (21) borfesztivál (20) bori mami (5) boriskola (4) borkorcsolya (19) borkóstoló (5) borshanta (11) borterasz (7) borteszt (21) bortúra (12) borvacsora (11) borverseny (10) bott pince (25) bottszerda (21) budapest (157) cava (7) CEWI (11) csirke (5) csokoládé (8) cukrászda (11) demeter zoltan (4) édes (42) édes szamorodni (4) eger (25) egészséges (4) étterem (106) etyek (8) etyeki kúria (7) fehérbor (5) fesztivál (25) franc&franc (4) frittmann (4) furmint (43) furmint február (6) gizella pince (5) gyerekbarát (16) gyöngyözőbor (10) habzóbor (4) hárslevelű (8) heimann (4) húsvét (7) interjú (54) kadarka (9) karácsony (11) kávé (37) kavezok (8) kékfrankos (6) kéknyelű (5) koktél (8) kóstoló (52) kovács nimród winery (5) közben esznek (8) kreinbacher birtok (6) kunsági borvidék (4) london (7) mád (10) magnamátra (10) mátra (25) michelin-csillag (6) monyo brewing co (4) mór (5) művészinterjú (8) nyár (9) nyaralás (4) olaszország (10) olaszrizling (7) őstermelői piac (6) paletta (4) pálinka (7) pálinkaverseny (6) pannonhalma (5) pannonhalmi apátsági pincészet (4) pécs (7) pezsgő (40) piac (13) pinot noir (7) portugália (6) programajanló (26) rácz jenő (4) rajnai rizling (6) recept (85) rozé (21) saláta (6) sauvignon blanc (6) somló (8) sommelier (8) soproni borvidék (8) sör (38) sós (40) spanyolország (6) specialty kávé (8) st andrea (6) sütemény (18) süti (12) svét (12) szekszárd (19) szent andrás sörfőzde (6) szent györgy-hegy (8) tállya (4) támogatott írás (6) tarcal (8) tavasz (7) tea (8) tenger gyümölcsei (4) tészta (4) tokaj (80) tokaj-hegyalja (34) tokaji aszú (17) tudnivalok (4) utazás (17) vacsora (7) verseny (9) villányi borvidék (29) vörösbor (8) vylyan (7) zenit (4)