Vissza
Taavaszi szél viiiiizeeet áraszt…
2017.03.08. | Bodó Judit
Kisütött a nap, tisztességes ajánlatok érkeztek, volt egy vertikális kóstoló, aztán szomszédoltunk egy kicsit a Somlón meg a Balatonnál. Ja, és megvolt a farsang is, Magasztárral fűszerezve. Ma erről szól a Bottszerda…
Kisütött a nap. Azzal ünnepeljük, hogy forgalomba hozzuk a 2013-as édes szamorodnit. Tömény, koncentrált tavaszi étrend-kiegészítő. 151,9 g/l természetes szőlőcukor, gyönyörű sav. A folyékony D-vitamint képzeli ilyennek az ember. Bennünk is felmerült, hogy ez a cukormennyiség sok, egy aszúéval vetekszik – de mit tegyünk, ha 2013-ban így sikerült. A Határi-dűlőben két nap alatt az összes furmint bortritisszel fertőződött, mi meg elkészítettük, „ahogy termett”.
Bírom ezt a blogosdit. A legutóbbi bejegyzés után különböző ajánlatokat kaptam a 70 grammos késői szüretre – megelőzendő a válást. Köszönjük a törődést! Imádom Jóskát, nyugi. A muskotály benne lesz a Bott-rytis nevű késői szüretben, a 70 grammos nem. 1:1-re győztem. Valami elképesztő ötlet is született az egész délutános házasítás alkalmával. Fárasztom Józsi fülét egy hordó száraz szamorodni készítésének gondolatával. A ’99-es évjáratban már készítettem egy hordóval, az akkori OBI ötször rúgta kifele. Annak idején ebből lehetett tudni, hogy valami nagyon jó van a palackban. Azóta eltelt tizenöt év, sok minden változott. Aki teheti, kóstolja meg a Hudácskó Pince 2007-es száraz szamorodniját, és megérti a nyüzsgésemet. Részletek később.
Mega-giga vertikális a Bott-borokból
A Terroir Clubbal – Kató Andrással és kollégáival – megalakulása óta együttműködünk. Közvetíti a borainkat az éttermek felé, ezzel jelentősen könnyíti a munkánkat. Sajnos sosem tudunk annyi bort adni, amennyit szeretne. Nagyra becsüljük, hogy még így is hosszú távon gondolkodik velünk kapcsolatban, és minden tételből félretesz egy-két kartont. Később ezek a palackok tananyagként állnak előttünk. Februárban megörvendeztetett minket azzal, hogy a 2005 és 2016 között készült összes furmintunkat megkóstolhattuk. Huszonnégy bor. A palackokat gyűjtők, a Terroir Club és a magunk pincéjéből tudtuk előcsalogatni. All inclusive: Csontos, Határi, Exczellencziás. Állták az időt a borok.
.jpg)
Két kísérletet is végeztünk. Két pohárban egymás mellett kóstoltuk a 2011-es Határit – az üvegdugós, illetve a natúrdugós kivitelben. Minden évben felnyitottunk 1-1 palackot, és nem volt nagy különbség – de most szinte kiugrott a bor az üvegdugós palackból, sajnos a dugós változat jóval elmaradt ettől. Fáradtnak tűnt, jóval előbbre haladott palackéréssel.
A másik kísérlet az Exczellencziás 2007. Magnumpalack parafa dugóval – 0,75 literes palack üvegdugóval. Sokat olvastunk arról, hogy nagyobb tömegben a borok szebben érlelődnek, ezt szerettük volna kipróbálni. Itt nem volt akkora a különbség – ha mégis dönteni kellene, akkor a magnumpalack javára tenném.
SOMLÓ és egyéb vulkánok
Mint Prágában a Zlatá ulicka (Arany utcácska), nekem ilyen volt a Somló. Kicsi szőlőskertek apró présházakkal, karakteres emberekkel. Györgykovács Imre (ő van az álló képen), aki túl a hatvanon is izgul, ha a borról vagy a tüneményes feleségéről, Gyöngyikéről beszél. Kristálytisztaságú borokat kóstoltunk. Kolonics Karcsi olyan kalandokat mesélt, hogy másnak 150 évig kellene élnie, hogy a felét megtapasztalja. Tiszta, érett, átgondolt borai vannak – és ott fityeg a pincében a nagy hordó, amiről mi álmodozunk (akáchordói is vannak!). Szászi Endrénél (ő van a lenti képen) megnyugodtam – régi motoros a szakmában, ebből kifolyólag sokkal régebben foglalkozik bioműveléssel, mint mi. Nincsenek kérdések a fejében ezzel kapcsolatban, nem alkuszik a gyengébb évjáratokban sem, hitet kaptunk, hogy jó úton járunk. Pálffy – a legszebb példa arra, hogy az elhatározás a minőség irányába az életben is minőségi változást hoz.
Kreinbacher – csúcstechnológia, tökéletességre törekvés – minden szinten. Ezt láttuk a szőlőben, a pincében, a pezsgőkészítésben, az étteremben, a szállás színvonalában. Sokan talán legyintenek, hogy „hja, sok pénzzel könnyű” – de ez a bor környezetében csak részben igaz. Kell az ember – az emberek – és az akarat.
Vissza a jövőbe – utóirat a farsanghoz, mert megígértem
A történet már három éve kezdődött, így most nagyon nehéz pár mondattal megírni. Az én fejemben egy borász felelőssége Tokajban nem egyszerűen a lehető legmagasabb minőségű borok elkészítése. Egyértelmű, hogy egy borvidék húzóágazata a bor – a borászoknak kell példát mutatniuk, sikereiket a közösség javára felhasználniuk. A minőségi borok elkészítéséhez tökéletesen asszisztál a természet. Nekünk azt kell kitalálni, hogy hosszú távon hogyan tudjuk a helyi közösségben elérni, hogy fiataljaink ide kötődjenek, értékként tekintsenek a szőlőre-borra, a történelmükre, a világörökségi értékekre, és ezeken keresztül helyben teremtsék meg az egzisztenciájukat.
A dűlőszelektált farsang külső szemlélő számára lehet akár egy vicces sztori is. A három év tapasztalata egészen mást mutat. Az összegyűjtött támogatásból két év alatt a környék legmodernebb BMX-pályáját építettük fel (bevonva a kamaszokat és a környékből kábé száznegyven embert), rendeztünk családi csapatépítő hétvégét, kaptak a fiatalok egy egyhetes sporttábort, a tipográfusoknak rendezett alkotótábor pedig már a második alkalommal nemzetközivé vált. Az év során beszámolok majd arról, hogy mit sikerül megvalósítani ezen a téren.
Az idei (harmadik) dűlőszelektált farsang vendégei a Mátrai Tőkések voltak – Karner Gábor, Szecskő Tamás és Losonci Bálint.
A vendégek ez alkalommal nem csupán dűlőnek öltözhettek (korábban ez volt a jelmezek megadott tematikája). A ’20-as és ’30-as évek tőkései, gráciái, szeszcsempészei is szép számban képviseltették magukat. A korhű hangulathoz Wessely Ernő eMeRTon-díjas harmonikaművésztől kaptuk a zenét nagy szeretettel.
Magasztár önmegvalósító sóó
A borászok és a vendégek fellépéseikkel kalapozták össze a ránk szánt támogatást. Egyéni, csoportos, komoly, komolytalan kategóriákban mindenki felszínre juttatta titkolt tehetségét.
Balla Enikő négy énekben adta elő élete fontos momentumait Marlene Dietrich segítségével. Jóskám Ringer Ferivel (Tokaj Montium) hetekig gyakorolt gitáron bordalokat. Szabó Edit versben pajzánkodott. Bárdos Saci férjével, Molnár Petivel és még két helyi házaspárral csűrdöngölt mezőségi táncot.
A Mátrai Tőkések rituális dobszóra táncoltatták meg a kilencven résztvevőt. A Bodrogkisfaludi Aszikronúszó Egyesület (Molnár Péter, Takács Lajos, Berecz Zsolt, Bodó Józsi, Márkus Mónika, Bárdos Saci, Berecz Stéphanie, Osváth Fruzsi és jómagam) a bodrogkisfaludi tündérekről szóló legendát jelenítette meg a színpadon. Szeretnék látni a fotókat? Nem szolgálok jó hírrel, mert az ezeken az estéken történtek szerves részei a mi kis intim borászvilágunknak. A jó hír az, hogy ha valaki ezt élőben szeretné megélni, várjuk szeretettel jövőre a bodrogkisfaludi tornaterembe.
Az eseményen felszolgálóként természetesen a kamaszok segítenek „Bodrogkisfaludi vagyok” feliratos pólóban. A nyugdíjasaink készítik a díszítést és a pogácsát, a helyi termelők reggeliztetik a vendégeket. Hiszem, hogy Tokaj akkor lesz világhírű – és nem csak Magyarországon –, ha egy működő jóléti társadalom vesz körbe bennünket. Ehhez mindegyik felsorolt szereplő kortól és foglalkozástól függetlenül hozzátartozik.
.JPG)
Mindezt nem egyedül, hanem Márkus Mónikával közösen szervezzük. Nem tudok elég hálás lenni a jó Istennek azért, hogy az utcánkba költöztette imádott „kultúrribanc” barátnőmet (ezt Jóskám ragasztotta ránk nagy szeretettel – merthogy a zizi feleségének ő a legnagyobb elszenvedője).
.JPG)
Böjt – végre! Puszijuci
A korábbi részeket itt találod:
Szita, szita péntek, szerelem csütörtök... (Bottszerda 3.)
Meleg január (Bottszerda 2.)
Egy borász-anyatigrinc hétköznapjai (Bottszerda 1.)
