Vissza
Térdig múltban és jövőben
2022.01.11. | Szabó Edit
Öreg pince, ultramodern borászat, magnum pezsgő, nagy vörösborok… A Villányi borvidék dinamikusan fejlődő borászati vállalkozása, a Csányi Pincészet hamarosan kitárja kapuit a látogatók előtt…
Ha Villánykövesd felől érkezünk Villányba, nem sokkal a település határa után hatalmas épületkomplexum tűnik elő a kanyarból. A támfal fölött sorakozó acéltartályok miatt egy pillanatig olyan érzésünk van, mintha gigantikus gőzhajó úszna előttünk a semmiben, ám közelebbről már egyértelműen látszik, hogy egy borászathoz érkeztünk, és a falon kivilágított tábla hirdeti: CSÁNYI PINCÉSZET, VILLÁNY.
A modern épületkomplexum a borvidék legnagyobb szőlőterületével rendelkező borászatának birtokközpontja, évi kétmillió palack bor kerül innen a fogyasztókhoz, ám azt kevesen tudják, hogy alatta Villány leghosszabb, az oldalágakkal együtt közel 1000 méteres pincerendszere húzódik. Az 1800-as évek közepén épített pince közvetlen föld alatti összeköttetésben állt a villányi vasútállomással, így sokkal könnyebb volt a borok szállítása. Ez a szerep ma már a múlté, de a pincében barangolni így is izgalmas.
A buborék mindig jó indítás
Kevéssel szüret után vagyunk, a telephelyen nagy a sürgés-forgás, Romsics László, a Csányi Pincészet Zrt. vezérigazgatója a főépület ajtajában vár. Azt tanácsolja, hogy egy pohár pezsgő mellett tervezzük meg a sétát, és már mutatja is az utat a földszinten berendezett kóstolóterem felé.
.jpg)
A Teleki Tradíció 1881 Villányi Pinot Noir Rosé Brut pezsgő a 2016-as évjáratban készült először a pincészetnél. A két évvel később szüretelt alapbor egy részét magnum palackokba is töltötték, közülük nemrég nyitották ki az elsőt, abból kapok én is. Kitűnő indítás, a pezsgő remek, és bár tudom, hogy a pincészet különben a jó ivású vörösborairól híres, hálás vagyok a selymes buborékokért.
Romsics László régi vágya, hogy a pincészetet kimozdítsa az elszigeteltségből, és egy kicsit közelebb hozza a fogyasztókhoz. „Ezt már akkor eldöntöttem, amikor ide kerültem. Sokat utaztam a világban, és Új-Zélandon, Ausztráliában, Kaliforniában egyaránt azt tapasztaltam, hogy a fogyasztók örülnek, ha láthatják, hogy hol készülnek a borok” – mondja a vezérigazgató. A pince eddig csak kivételes alkalmakkor tárta ki kapuit a látogatók előtt, ez a helyzet azonban hamarosan megváltozik: 2022-től ugyanis már pincetúrákat szerveznek, amelyek során bejárhatóak lesznek a régi pinceágak, megnyílik a vadonatúj üzemrész, a túra utolsó állomása pedig az új palackos érlelő fölött épülő borterasz lesz, ahol a pincészet válogatott tételeit kóstolhatják a vendégek.
Úgy döntünk, mi is végigmegyünk a majdani séta tervezett útvonalán, így kabátba bújunk, és irány a lépcső.
Öreg pince…
.JPG)
A több mint másfél évszázados pince széles járataiban hosszú perceken keresztül menetelünk a hordók mellett. Helyenként 20, máshol akár 40 méterrel is lehetünk a föld alatt, a hőmérséklet állandó, csend van és nyugalom. A múzeumi részben a csúcsévjáratokból félretett palackokat gyűjtötték össze, az Elit múzeumban pedig kizárólag az illusztris vendégek kóstolhatnak. Egy kicsit irigylem őket, a terem hangulata magával ragadó.
Ultramodern borászat…
Miközben a vadonatúj, ultramodern üzemrész felé sétálunk, Romsics László azt meséli, hogy ha az új telepítések is termőre fordulnak, közel 390 hektár kék- és 50 hektár fehérszőlő-ültetvénye lesz a pincészetnek. A megnövekedett birtokméret miatt vált szükségessé a kapacitás bővítése, minden területen.
„Épült egy új raktárcsarnok a régi pince fölött, így a borok most már itt várakozhatnak a szállításra. És épült egy új tartályos erjesztő, amelynek a berendezése tényleg ultramodern” – mondja Romsics László, és kitárja előttem az ajtót.
Állunk a tartályerdőben. Régen éreztem magam ennyire kicsinek. Meg se tudom számolni, hogy hány óriás méretű tartály sorakozik egymás mellett, katonás rendben. Romsics László elmondása szerint mindegyik külön-külön szabályozható, de nemcsak a tartályokat, hanem az egész épület hőmérsékletét kontroll alatt tudják tartani, és az erjedéskor a tartályban képződő szén-dioxidot úgy vezetik ki, hogy közben a csarnok hőmérséklete nem változik. Ez egyrészt praktikus, másrészt energiatakarékos, de legfőképpen biztonságos. Ha szükséges, azonnal bekapcsolnak a szellőzők, és bármi rendellenesség történik, rögtön megy a riasztás. Minden automatizált, aki ért hozzá, a villogó konzolokon pontosan látja, hogy mikor milyen folyamat megy végbe a tartályokban, én csak azt érzékelem, hogy ez az egész rendkívül impozáns, nagyvonalú, és bizonyára nincs belőle kispórolva semmi.
Romsics László büszkén mondja, hogy ilyen modern berendezést még ő sem látott Magyarországon. Számukra nagyon fontos az energiagazdálkodás és a környezetvédelem, így a pincészet energiaszükségletének egy részét megújuló energiával fedezik, több napelemet is kihelyeztek az utóbbi években, a borkészítés során keletkező szennyvizet pedig ülepítve, tisztítva adják vissza a természetnek.
Benézünk az új raktárba is. Olyan az egész, mint egy hatalmas áruházlánc tárolóegysége, polcok, kartonok, borok mindenfelé, a széles úton kényelmesen elférnek a targoncák. Látványosnak nem mondanám, viszont az egyértelmű, hogy tökéletesen betölti a funkcióját.
.jpg)
Borterasz, végállomás!
A majdani pincetúrák utolsó állomása lesz a 2022 nyarán megnyíló borterasz, ahol a belső térben és a kerthelyiségben legalább százan tudnak majd kóstolgatni egyszerre. Romsics Lászlónak komoly tervei vannak, azt szeretné, ha a borterasz nem csupán a pincészet borainak bemutatására lenne kiválóan alkalmas helyszín, hanem idővel egyfajta kulturális találkozóhellyé is válna, ahol a kóstolás mellett előadásokat, koncerteket is hallgathatnak a vendégek. Melegkonyha nem lesz, csak borkorcsolyák: ízelítő a helyi, hagyományos sváb ételekből és a Bonafarm prémium termékeiből.
„Ez nemcsak egy működő borászat, hanem egy élő, lüktető, izgalmas közeg, ami még inkább megtelik tartalommal az elkövetkezendő években. Ezért szeretnénk szélesebbre tárni a kapuinkat, hogy meglátogassanak bennünket azok a kíváncsi emberek, akiket a borok ízén kívül más is érdekel. Ennek a borászatnak a története Teleki Zsigmonddal kezdődött 1881-ben, és mi szeretnénk megőrizni ezt a múltat. Ha lemegyünk a pincébe, valaha élt kiváló borászok nyomaiban lépkedünk. Ma rajtunk a sor, de ezek a falak akkor is állni fognak, amikor mi már nem leszünk. Itt együtt él a régi és az új, a múlt, a jelen és a jövő, és a pincetúráinkban mindez tetten érhető. Nem drónfelvételeken nézzük meg a szőlőt, hanem fizikai valójában, nem filmet vetítünk a pincejáratokról, hanem lesétálunk, végigjárjuk a szőlő útját, és aztán kóstolunk. Szeretnénk, ha a vendégeink egy kicsit belelátnának mindabba, ami itt zajlik, ha átéreznék a folyamat nemességét, ahogyan a szőlőből bor lesz, ha megismernék a borász gondolatait. Mert egy borászat nem a hordó és a tartály, hanem az a rengeteg szín, illat és íz, ami ezzel együtt jár, ami mágnesként vonzza az embert, és akiben van fogékonyság ezekre, azt be is szippantja. Gyere, igyunk egy pohár bort” – mondja Romsics László, és mutatja az utat vissza a kóstolóterembe.
A poharamban a pincészet egyik újdonsága, a 2017-es Super Premium Villányi Franc. Hozzá a szőlőt a Kopár-dűlőben szüretelték, a bor telt, mély és gazdag. Kint már sötét van, süvít a novemberi szél, feljön az Esthajnalcsillag, így hát Romsics László stílusosan Vespert tölt búcsúzóul. Randi megbeszélve: jövőre, veletek, ugyanitt! Ugye, jöttök?
