Vissza
Értelem és érzelem
2016.05.28. | Szabó Edit
A nagyatádi matematika-tanárnő olyan lelkesedéssel tanította tárgyát, hogy a kis Zsirai Kata tízévesen eldöntötte, ő is erre a pályára lép. Hogy hogyan került mégis egyik napról a másikra Mádra és egy három borvidéket átölelő szőlőbirtok élére? Elmeséli ő maga.
Mi vonzott ennyire a matematikában?
Nagyon logikus. Ha valamit csak úgy leírsz, abba bármikor bele lehet kötni, de a matematika teljesen konkrét, ott számításokkal igazolhatod, hogy neked volt igazad.
Az életed is ilyen? Rend van körülötted? Terveket követsz?
Dehogyis! Egyáltalán nem. A matematikában szeretem a rendet, de az életem teljesen kaotikus. Nincs rend az íróasztalomon, és nem erős oldalam a tervezés sem, de rá kell bírnom magam a tervszerű munkára, hiszen a szőlő megköveteli az előrelátást.
A szőlő, amit az édesapád vásárolt. Három borvidéken összesen 18 és fél hektár. Hobbikertnek elég nagy. Mivel foglalkozott az édesapád?
Képzettsége szerint villamosmérnök volt, de vállalkozóként a nagyatádi térség kábeltelevíziós rendszerével foglalkozott. Imádta a természetet, és mindig azt mondogatta, ha megöregszik, vesz egy pincét. Aztán egyszer azzal jött haza, hogy megvan a pince Palkonyán, de nem adták, csak a szőlőterülettel együtt, úgyhogy lesz saját borunk. Ez 2003-ban történt. Így kezdődött apa borászélete.
.jpg)
Volt valami fogalma a borkészítésről?
Soha nem tanulta, de rengeteget olvasott róla. Úgy fejlesztette az ismereteit, hogy régi, tényleg nagyon régi könyvekből tanulta meg az alapokat. Az volt az elképzelése, hogy a borászkodásban a hagyományokat követi, de a modern technológiát is szükségesnek gondolta.
Hogyan jött Palkonya mellé a többi terület? Az értelem vagy az érzelem volt erősebb édesapád választásaiban?
Nem tudom pontosan, apa minket nem mindig avatott be a döntéseibe. Az viszont biztos, hogy egyre komolyabban kezdte érdekelni a borkészítés. Könnyű lenne azt mondani, hogy érzelmi alapon döntött egy-egy terület megvásárlásakor, de ha eltekintünk attól, hogy három borvidéken gazdálkodunk, aminek semmi köze a racionalitáshoz, akkor azt kell mondanom, hogy mégiscsak volt apa vásárlásaiban logika. A palkonyai 2 hektár mellé jött a Somlón másfél és Tokaj-Hegyalján tizenöt. Amint megjelentek az életünkben a szőlőterületek, a családi nyaralások munkával teltek, apa minket is befogott dolgozni. A kezdetektől részei voltunk az egésznek, és ennek most nagy hasznát veszem.
Milyen volt a családotok?
Nagyon jó, szeretettel teli, kiegyensúlyozott családi légkör vett bennünket körül, amiért hálás vagyok a szüleimnek. A nővérem három évvel idősebb nálam, szerintem ez ideális korkülönbség, a mai napig nagyon ragaszkodunk egymáshoz.
Elmeséled, mi történt az édesapáddal?
Apa rajongott a természetért, rengeteg állatunk volt, többek között méheket is tartott. Egy nap megcsípte három méhecske. Nagyon rossz helyen. Belehalt. Szomorú és nehéz időszak volt ez mindannyiunknak. Amikor már tudtunk gondolkodni, azt beszéltük meg, hogy a kábeltévés vállalkozást a nővérem és az édesanyám viszi tovább, a borászatokat pedig én felügyelem a jövőben. Amikor mindez történt, még a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán tanultam. Amikor megkaptam a diplomát, azonnal beiratkoztam a budafoki Soós István Borászati Szakképző Iskolába, és elvégeztem egy sommelier-képzést is, hogy valami fogalmam legyen a szakmáról.
.jpg)
Mikor költöztél Mádra?
Amint befejeztem az iskolát, azonnal búcsút mondtam Budapestnek. Mádon 15 hektárunk van, ott kell lennem. Azt tudni kell, hogy a borokat nemcsak én készítem, a palkonyai és a somlói területeken Brogli Tibor, Tokajban pedig Tóth Csaba irányítja a munkákat, és mindkettőjüktől nagyon sok segítséget kapok. Mindent megbeszélünk, közösen hozunk döntéseket, de igyekszem egyre aktívabban bekapcsolódni a folyamatokba.
Hogyan indult a mádi életed? Nem volt nehéz beilleszkedni?
De igen, viszont ez jórészt az én zárkózottságomnak volt köszönhető. Az első másfél évben reggeltől estig dolgoztam, és amikor este, holtfáradtan hazaértem, már nem volt kedvem ismerkedni, kapcsolatokat teremteni. Aztán nyitottam, elmentem néhány programra, megismerkedtem a mádi borászokkal, és azóta sok időt töltünk együtt. Eljárunk egymáshoz beszélgetni, kóstolni, és sokszor kapok tőlük hasznos tanácsokat. Januárban pedig összeköltöztem a párommal, szóval zajlik az élet.
.jpg)
Nagyon sokféle borotok van. Ez mindig így volt?
Igen, valahogy így alakult. A három borvidék eleve sok lehetőséget ad, sok fajtával dolgozunk, de kísérletezünk a szüreti időpontokkal és minden mással is. 2013-ban kicsit átláthatóbbá tettem a kínálatot, így most egyetlen késői szüretelésű borunk van, de az aszúk és a tokaji borkülönlegességek természetesen megmaradtak. A száraz boroknál is tisztult a kép, igyekszünk minden évben egy dűlőszelektált hárslevelűvel és egy dűlőszelektált furminttal kijönni, mindig abból a dűlőből, amit erre a legalkalmasabbnak tartunk.
Követed valakinek a tanácsait a borkészítésben, vagy a saját elképzeléseid után mész?
Az lenne jó, ha rátalálnék a saját stílusomra, de addig még nagyon komoly út áll előttem. Mindenesetre sokan mondják, hogy bátor vagyok, mert a mi pincénkben minden bor spontán erjed, nem használunk élesztőt. Kétségtelen, hogy komoly a kockázat, de vállalom, mert tudom, hogy apa is így látná jónak. Ezért jó, ha a saját birtokodon gazdálkodsz. A döntés a tiéd. Ha hibázol, csak magadat okolhatod.
.jpg)
Mi az, amiben változtatni szeretnél a jövőben?
Túl sok változást nem tervezek, bár mindenképpen szeretnék sokkal több időt tölteni a szőlőben és a pincében. Az biztos, hogy maradok Mádon, már az a hely az otthonom, része az életemnek. Onnan kell összehangolnom a három terület működését.
Tehát megmarad mindhárom terület?
Igen. Ez nem kérdés. A Zsirai Pincészet három borvidéken gazdálkodik, és így teljes. Nagyon szeretjük mindegyik ültetvényünket, rengeteg élmény, emlék köt hozzájuk, nem hiszem, hogy megválnánk tőlük. Mádon voltak fejlesztéseink, felépült a vendégházunk, de a régi palkonyai pince is aktívan működik, ott szoktuk fogadni a vendégeket.
Anyukád büszke rád?
Szerintem igen. Egyébként fanatikus Zsirai-rajongó, más bort nem is iszik, csak a sajátunkat. Meggyőződése, hogy a miénk a világ legjobb bora, és örülök, hogy így gondolja.
Kapcsolódó cikkek – további interjúk a tokaji Y-generáció borászifjaival:
Varkoly Ádám: http://www.borsmenta.hu/beszelgetunk/itt_van_dolgom
Vincze Tomi: http://www.borsmenta.hu/iszunk/utkereses
Homoky Dorka: http://www.borsmenta.hu/iszunk/ipszilon_tallyarol
(1).jpg)
.jpg)
