Vissza
A Mátra rejtett kincs
2020.10.31. | Pesti Eszter-Szabó Edit
Gyöngyöstarján csuda hely, a kis mátrai településen szinte minden második ház borászatot rejt. Itt nőtt fel Kerekes Tamás, aki gépészmérnöki diplomával a zsebében kezdte készíteni természethű borait…
Az utóbbi években egyre komolyabb figyelem irányul a Mátrai borvidékre. A borok jobbak, a borászok ismertebbek. Fiatalodik a borvidék, sok családi gazdaságban automatikusan végbement a generációváltás, és a lelkes, fiatal szakemberek jó válaszokat adnak a kor kihívásaira. Az apák, nagyapák nyomdokaiba lépő fiúk, lányok és unokák új életet lehelnek a régi pincékbe, lendületet adnak a borvidéknek. A térség egyik legtöbb figyelmet kapott települése, Gyöngyöstarján sok jó borászat otthona. Ott nőtt fel Kerekes Tamás is, akivel a pincészet felett kialakított kis kóstolóteremben beszélgettünk.
A Mátrai borvidékre általában igaz, de Gyöngyöstarjánra kiemelten érvényes, hogy sok a nagyjából egykorú fiatal borász. Milyen a közösség nálatok, jól működik az összefogás?
Nagyon jól, de nem is lehetne ez másként. Mindkét szülőm gyöngyöstarjáni, én is itt nőttem fel a Rákóczi úton, ahogy Benedek Péter, Ludányi Balázs, Ludányi József vagy Kiss Attila, de Kovács Zita is itt volt a közelünkben. Gyerekkorunk óta együtt vagyunk, ismerjük egymás örömeit, bánatait, és ennek köszönhetően nagyon nyílt a kommunikáció közöttünk. Odafigyelünk egymásra, és bátran elmondhatjuk a véleményünket, nincsenek sértődések.
Nem gondoltatok még arra, hogy ti, gyöngyöstarjáni borászok valami egységes, közös kommunikációs stratégiát alakítsatok ki?
Nem köt bennünket szerződés, anélkül is jó és egészséges az együttműködésünk. Annak viszont örülök, hogy a Gyöngyös főterén nyílt Mátrai Borbárban, a Spiccben megkóstolhatóak a boraink, ott aztán tényleg megtalálható minden szőlőfajta és borstílus, így az érdeklődő képet alkothat arról, hogy mit képviselünk.
Ti is össze szoktatok ott jönni néha?
Ha időnk engedi, szívesen vagyunk ott együtt, jó a hangulat, a fiatalos lendület szinte tapintható, és szerintem ennek a jövőben csak pozitív hozadékai lehetnek. Minden borászban él az alkotás vágya, szeretné megmutatni, hogy mit tud, mire képes. A tapasztalatainkat meg tudjuk osztani egymással, és sokat tanulunk egymástól, de az a jó, ha a saját útját végül mindenki egyedül járja végig.
Te hogyan indultál el a saját utadon?
Édesapám szőlőt művelt és bort készített, ebben nőttem fel, de a bor komolyabban csak egyetemista koromban kezdett érdekelni. Kovács Zita, a Kovács és Lánya Borászat mostani ügyvezetője is Budapesten tanult, minden hétvégén együtt utaztunk vissza. Az ő édesapja is borászkodott, és Zita egyszer megkérdezte, hogy nem kellene-e nekünk is jobban értenünk ezt a világot. Nagyon jókor jött a kérdés, addigra már bennem is megérlelődött az elhatározás, hogy egy kicsit többet szeretnék tudni a szőlőről és a borról. Nézegettük a borismereti kurzusokat, és végül elmentünk a WSET alapfokra.
Történt ott valami, ami hatással volt a későbbi pályádra?
Az egyik napunkat Kovács Antal örökös magyar sommelier-bajnokkal töltöttük, és őt hallgatva döbbentem rá, hogy a Mátra rejtett kincs.
Mire világított rá Kovács Antal?
Elmondta, hogy milyen különleges tulajdonságokat hordoz a vulkanikus talaj, hogy mit jelent a mikroklíma, és hogy a különböző adottságú dűlőkben más-más szőlőfajta érzi jól magát. Nagyon sokszor figyeltem az öregeket, ahogy a szőlőről beszéltek, de ezekről tőlük soha nem hallottam. Készítettünk bort, ha jó lett, jó lett, megittuk. Antit hallgatva viszont ráébredtem, hogy milyen hihetetlen lehetőség van a kezünkben, és hogy ezt eltékozolni vétek.
Mit csináltál?
Tanultam, borkóstolókra jártam, és folyamatosan duruzsoltam a szüleimnek, hogy bort szeretnék készíteni. Úgy éreztem, hogy a nagyszüleimtől, szüleimtől rám maradt örökséget úgy tudom a leginkább megbecsülni, ha folytatom, amit ők elkezdtek.
Mit szóltak a szüleid?
Hogy verjem ki a fejemből. Nézzem meg, ők az élő példa, mennyit fáradtak a szőlőben egész életükben, mégse volt semmi eredménye. Ebből nem lehet megélni, örüljek, hogy hamarosan megkapom a gépészmérnöki diplomámat, és lesz egy tisztességes szakma a kezemben. De akkor engem már nem nagyon lehetett eltántorítani, erősködtem, hogy más szemlélettel, más filozófiával, más koncepcióval működhet.
Gondolom, végül belementek, különben most nem beszélgetnénk…
Bele. Anya azt mondta, van egy régi, félhektáros hárslevelű-ültetvényünk a Barnatanya-dűlőben, telepítsük újra, és műveljem, ahogy szeretném. Itt kezdődött minden. A mellette lévő elhanyagolt, bozótos területet is megvettük, kitakarítottuk, így nem csupán a hárslevelűt, hanem rajnai rizlinget és sárga muskotályt is telepítettünk 2011-ben. Ettől a perctől kezdve minden szabadidőmet a szőlőben töltöttem.
Mi volt az az új szemlélet, amit meghonosítottál?
Azt mindig tudtam, hogy természetes módon szeretném művelni a szőlőt, és hogy a pincében sem akarok beavatkozni a borok életébe. Nálunk az első pillanattól minden tétel spontán erjed. Ez persze azzal jár, hogy nem tudok évről évre ugyanolyan borokat készíteni, de nem is ez a cél. Engem nem zavar, hogy a boraimban tükröződik az évjárati hatás. A kén használatát is igyekszem a minimumra csökkenteni, de szűröm és derítem a borokat. Nem követem a holdnaptárt, bár elismerem, hogy van létjogosultsága, viszont kialakult a saját természetközeli filozófiám a szőlőben és a pincében, amit folyamatosan tökéletesítek.
A nyáron volt az esküvőd, és most építkeztek Gyöngyöstarjánban. A feleséged is beleszeretett a faluba?
Remélem, hogy először belém! Andika jászberényi, de elfogadta, hogy a közös életünket Gyöngyöstarjánban éljük, hiszen a szőlő és a pince is odaköt minket. A munkából is aktívan kiveszi a részét, a pincében legtöbbször ketten vagyunk, de a komolyabb munkákban a család többi tagja is segít. Jelenleg négy és fél hektáron gazdálkodunk.
Ha vendégeket fogadsz a pincénél, a saját sütésű kovászolt kenyereddel kínálod őket, és órákig tudod ecsetelni a vadkovász áldásos tulajdonságait. Főzni is szoktál?
Ha csak időm engedi. Nagyon sok ételt szívesen készítek, de a legnagyobb kedvenc a milánói lyukas csont, az ossobucco, sáfrányos rizottóval. Hihetetlen ízorgia! Egy jó barolóval vagy barbarescóval földöntúli élmény, de az én Ötszáz nevű kékfrankosommal is jó párost alkot.
Miért Ötszáz?
Mert ötszáz tőke, és 500 liter bort ad.
A kékfrankoson kívül milyen fajtákkal dolgozol még?
Egyes vélekedések szerint túl sokkal, de ez azért is van, mert hiszek a házasításokban, és szeretem a fajtakísérleteket. A fehérek közül foglalkozunk rizlingszilvánival, zöld veltelinivel, ezekből készül a Parádés nevű cuvée. Sárga muskotályból gyöngyözőbort szoktunk készíteni, ez a Gyöngyöztarján. A rajnai rizling már komolyabb, a hárslevelű személyes kedvencem, a chardonnay pedig olyan gyönyörű jegyeket mutat a Barnatanya-dűlőben, hogy nem lehet nem szeretni. A pinot blanc és az olaszrizling a nagy házasításba kerül bele, bár 2019-ben mindkettőből édes bor is született, nagy meglepetésre. Vörösbort a kékfrankos mellett syrah-ból és pinot noirból készítünk, és van 120 tőke turánunk is, de azt a bort csak azok kóstolhatják, akik ellátogatnak a pincébe.
Ha olyan emberrel találkozol, aki még soha nem járt a Mátrában, nem kóstolt mátrai bort, mit mutatnál neki elsőre?
Nehéz kérdés, mert a Mátra terjedelmes és sokszínű borvidék. De mivel a hárslevelű a kedvencem, biztosan azt mutatnám elsőként. Aromatikus fajta, tehát behízelgő, nagyon gazdag az aromavilága, gyümölcsös, parfümös, mézes, akácvirágos jegyei kedvessé teszik, és még az édesség is jól áll neki. Könnyen érthető bor, de komoly is tud lenni, első blikkre megnyerő, de azt is képes megszólítani, aki a mélyebb borokat kedveli.
Gépészmérnökként végeztél, és ma is a szakmádban dolgozol, a borászkodást a főállásod mellett végzed. Mi az aránya a kettőnek?
Mérnökként ledolgozom a napi 8-9 órámat, a szabadidőm viszont teljes egészében a szőlőé és a boré. Jó lenne egyszer majd csak a borra koncentrálni, abban az idilli helyzetben gyerekeket nevelni és megöregedni, de hogy ez megvalósítható-e, ma még rejtély. Bízom benne, hogy előttem van még legalább 30 szüret, és remélem, hogy egyszer majd elmondhatom egy borról: igen, ez tényleg olyan, amilyennek elképzeltem. Mert ahogy mindig van nagyobb hal a tengerben, ugyanúgy a bor is lehet mindig egy kicsivel jobb, és én arra törekszem, hogy ha csak nüanszokkal is, de a következő jobb legyen, mint az előző volt. Ez éltet, ezért dolgozom.
Az interjú hanganyagának szerkesztett változata a Magyar Katolikus Rádió Borivóknak való című műsorában hangzott el, 2020. október 17-én. A műsor ITT meghallgatható.
