2016.12.24. | Szabó Edit
Nem karácsonyi beszélgetés, de egy kicsit mégis az. Van benne élet és halál, boldogság és tragédia, öröm és bánat, szépség és elhivatottság, hit és küzdelem. Debreczeni Mónika, a Vylyan Pincészet birtokigazgatója mesél.
 


Vylyan. Így hívták a mai Villányt a tizenötödik században – amint ezt ma már egyre többen tudják, épp a névválasztással évszázados hagyományok előtt tisztelgő pincészet jóvoltából. A Kisharsány határában található Fekete-hegy immáron elképzelhetetlen az 1992-ben Debreczeni Pál által odaálmodott szőlőbirtok nélkül. A feldolgozó szépen tájolt és hangulatos kóstolóteraszán egy pohár jó borral a kézben nyugodtan merenghetünk múlandóságon és időtlenségen. Mert a hagyomány tisztelete és a modern gondolkodás errefelé jegyben jár, a borban pedig érződik a gondosság, meg annál egy kicsit több is: erő és elegancia. Az egyik minden bizonnyal Ipacs Szabó István főborásznak, a másik Debreczeni Mónika birtokigazgatónak köszönhető.


 
 
A környéken nőttél fel?
 
Nem, Szeged környékén éltünk a férjemmel. Akkor költöztünk ide, amikor megépült a pince, és nem lehetett már a távolból irányítani a birtokot. Egy ideig botor módon úgy gondoltuk, hogy ha talpra áll a vállalkozás, visszatérünk Szegedre. De nem voltunk klasszikus befektetők, akik invesztálnak, aztán várják a hasznot, és élik az életüket. A birtok a mindennapjaink részévé vált, nem engedett el. Mindent a férjem intézett, mindenben ő döntött, és meggyőződésem, hogy a Vylyan azért vált azzá, ami most, mert ő a teljes életenergiáját ebbe adta bele. Élete utolsó napján is a környék borászaival találkozott valami új tervvel kapcsolatban. Hihetetlen lendülettel dolgozott, ezer fokon égett, nem lehet véletlen, hogy arról a megbeszélésről soha nem tért haza. Egyébként semmi baja nem volt, autóbalesetként zárták le az ügyet. Én utána is évekig Kisharsányban éltem a gyerekeinkkel, csak három éve költöztünk be Pécsre, de a falu továbbra is fontos bázis maradt, az életünk része.
 
Mielőtt a birtokot építeni kezdtétek, volt valami kapcsolatod a borral?
 
Mindig szerettem a jó bort, édesanyám agrármérnök volt, szőlészetet-borászatot is tanított, sokszor kóstolgattunk otthon. Egyszer anyu elvitt Makón fodrászhoz – olyan kicsi voltam, hogy a lábam le sem ért a régi típusú borbélyszékről –, és valami bor illata megcsapta az orromat. Azonnal elkezdtem sorolni a borfajtákat. Először vicces volt, de a huszadik után már kezdett kínossá válni a dolog, a nénik csak néztek, anya próbált elhallgattatni, persze eredménytelenül. Később irodalmi-drámai tagozatra jártam a szentesi gimnáziumba, és színésznőnek készültem. Szerencsére nem vettek fel a Színművészetire, így lettem közgazdász. Tízéves voltam, amikor a későbbi férjemet megismertem: Debreczeni Pál pénzügyesként dolgozott, az édesapám kollégája volt. Máig emlékszem a nagy közös borozásokra, de soha nem gondoltam, hogy egyszer majd ő lesz a férjem, és a bor lesz az életem.


 
Hogyan született meg mégis a birtok gondolata?
 
Pali nagy formátumú teremtő volt, az a típus, akinek víziói vannak. Én ilyen teremtésre soha nem lennék képes. Épp akkoriban, amikor összekerültünk, egyszerűen az a víziója támadt, hogy birtokot kell építeni. Hatalmas hitelekkel indult, nem is értem, hogy lehetett ennyire bátor. Felállt a csapat, jöttek a tervek, megindult a telepítés, és kinőtt a földből a feldolgozó épülete.
 
Szinte a semmiből?
 
Nem szinte. A semmiből. A vásárolt területből mindössze három hektáron voltak tőkék, a többit mi telepítettük. Mindenki rengeteget dolgozott, mi is beleástuk magunkat a borászatba, utaztunk, tapasztaltunk, és nagyon sok buta kérdést tettünk fel az akkori borászunknak. Nem kaptunk megnyugtató válaszokat, éreztük, hogy váltani kell. Végül 1998-ban kenyértörésre került a sor, azután kezdődött el a pincészet második periódusa. Csatlakozott hozzánk Ipacs Szabó István, aki jelenleg is a főborászunk. Vele kezdtük el meghonosítani azt a borászati gondolkodásmódot, amely szerint ma is élünk és dolgozunk.


 
Mikor jöttek az első sikerek?
 
Rögtön az elején, de csak ahogy „a vak tyúk is talál szemet”. Egy 1994-es évjáratú kékoportóval (amit azóta már portugiesernek kell nevezni) sikerült aranyérmet nyerünk Bordeaux-ban. A történet nagyon érdekes: a termést elverte a jég; ami kevés kiheverte, az különösen koncentrált lett, és mivel nem tudtuk máshová tenni, újhordóban érleltük. Nagyon izgalmas bor született, mindenki a csudájára járt, és oportó létére a mai napig iható.
 
Éveken át szinte csak a bor kereskedelmével és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkoztál. Aztán gondoltál egy merészet, és elvégezted Londonban a nemzetközi borakadémikusi képzést. Miért?
 
Behúzott ez a világ. A diplomát 2003-ban kaptam meg, és Pali egy évvel később meghalt. Visszagondolva néha eszembe jut, hogy többször feltette a kérdést, el tudnám-e már vezetni a birtokot. Fogalmam sincs, miért, de foglalkoztatta a gondolat. Ez valóban hihetetlen. És végül azt is kimondta, hogy úgy látja, most már rám merné bízni a vállalkozást – de persze én nem tulajdonítottam ennek jelentőséget. Paliban rengeteg energia volt, bámulatos tempót diktált a munkában. Nem tudom, hogy azért veszítettük-e el, mert így pörgött, vagy azért pörgette fel magát, mert érezte, hogy kevés az ideje.


 
Nem gondoltál arra, hogy mégsem vállalod egyedül?
 
Soha nem jutott eszembe. Egyetlen percre sem. A hirtelen halálban az az iszonyat, hogy nem lehet rá felkészülni. Minden reggel szembesül az ember vele, hogy ez igaz és megváltoztathatatlan. De nem voltak bennem kétségek, hogy akarom-e továbbvinni a vállalkozást. A pincészet négy oszlopa, a főborász, a szőlész, a pénzügyi és az adminisztratív vezető már akkor itt volt, és most is mellettem van. Kezdetét vette a Vylyan mindmáig tartó harmadik korszaka. Büszke vagyok a sikereinkre.
 
A cabernet franc fajta sokáig a pincészet alappillére volt, de az utóbbi néhány évben izgalmas kékfrankost is palackoztatok. Miért éppen ezt a fajtát választottátok?
 
Sok éve van már kékfrankosunk, de erről egy szűk körön kívül senki sem tudott. Csak egy-kétezer palack készült belőle, de nagyon sok örömet adott, és Istvánnal, a főborászunkkal egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy egyre jobban érdekel minket az a bor. Végül 2012-ben vettünk egy nagy levegőt, és letöltöttünk ötezer palackot. Akkora sikere lett, hogy három éve telepítettünk három hektár kékfrankos a régi kékoportó-ültetvényünk helyére, amit sajnos fel kellett számolnunk. Az idén már az ötödik évjárat Vylyan kékfrankos érik a hordókban, nemrég kóstoltuk, ígéretesnek tűnik. Örülök, hogy rátaláltunk, mert minden évjáratban szépen szerepel a hazai és a nemzetközi borversenyeken egyaránt, de nemcsak a szakma, a közönség is szereti. Nekünk is ez lett az új kedvencünk, éppen a frissessége, az eleganciája miatt.


 
A lányaid időközben felnőttek. Belefolytak ők is a pincészet életébe, vagy más utakon járnak?
 
Sokáig azt gondoltam, hogy másként lesz, de úgy alakult, hogy mindketten erős szálakkal kötődnek a Vylyanhoz, és nemcsak érzelmileg. Flóra a szakmai gyakorlatát töltötte nálunk. Az Ördögkatlan Fesztivál ideje alatt ő felelt a terasz programjáért, de marketinges kérdésekben is aktívan megnyilvánul időnként. Ismeri a pincészetet, mint a tenyerét, a szakdolgozatát is a Vylyanról írta. Nem kérte a segítségemet, így nagyon meglepett, amikor elolvastam, mert teljesen új szempontok szerint vizsgálta azt, amiben én benne élek két évtizede.Janka pedig most másodéves a Szent István Egyetemen, és borásznak készül. Az első hordó saját borát éppen a frissen telepített kékfrankosültetvényünk szűzterméséből készítette el. Ott érik a pincében, ő diszponál felette, ha megengedi, majd megkóstolhatjuk.
 
A Vylyan terasz sajátos, mediterrán atmoszférájával a Villányi borvidék egyik legkedvesebb helye. Nem csoda, hogy sokan látogatják, egyszerűen jó ott lenni, ülni a fűben, nézni a felhőket, kóstolgatni a borokat. Úgy hallottam, hogy jövőre még vonzóbbá szeretnétek tenni azt a teraszt. Mi a tervetek?
 
Azon dolgozunk, hogy az oda érkező vendégeinket ne csak jó borral, de néhány finom falattal is meg tudjuk kínálni. Egy laza, kedves grillterasz képe van a fejünkben, reméljük, hogy megvalósítani is sikerül. Ne gondolj nagy dolgokra, a terasz és a kert piknikhangulatát mindenképpen szeretnénk megőrizni. A hangsúly inkább az egyediségen van. Olyan speciális grilleszközöket szerzünk be, amelyekkel különlegesebb húsokat, lepényeket és fantasztikus pizzákat tudunk sütni. Ha eljössz, fogod a plédedet, kivonulsz a kertbe, a piknikkosaradba pedig teszünk néhány falat grillezett húst, halat, nyársat, pizzát, meg egy palack bort jól behűtve. Utána már csak annyi a dolgod, hogy heveredj le a fa alá, nyisd ki a könyvedet, és lazíts, érezd jól magad.


 
Hogyan telik nálatok a karácsonyeste? Milyen menü kerül az ünnepi asztalra?
 
Nem tudom, miért alakult így, de van egy klasszikus karácsonyi menünk, amihez a lányok nagyon ragaszkodnak, pedig semmi köze a hagyományokhoz. Francia hagymalevest kell főznöm, anélkül nálunk nem jön a Jézuska. A vad a másik kötelező fogás. Pali vadász volt, és a régi vadásztársak most is gondoltak ránk. Kaptam vadmalachúst, az a kedvencünk, zöldséges vadmalacpecsenyét tálalok krumplipuffanccsal, a desszert pedig mindig madártej. De hogy ne legyen egyszerű az élet, a barátom természetesen halat eszik karácsonykor, úgyhogy sütök fogast is, vajas-fehérboros redukcióval, és zsülienre vágott répát, vajban megforgatott friss spenótlevelet dobok mellé. És persze lesz egy Pavlova torta is, mascarponéval, málnával, tejszínnel.
 
Na és a borok?
 
Novemberben felvettek a Pannon Bormíves Céh tagjai sorába, és ott van egy nagyon szép karácsonyi szokás: a céh tagjai a saját boraikat ajándékozzák egymásnak. Nálam is rengeteg jó bor van a padlástérben, fel is mentem Jankával, hogy válasszunk. Berecz Stephanie borait nagyon szeretem, ezért fogtam a Kikelet hárslevelűjét, Janka kezébe adtam, aztán elindultam lefelé a lépcsőn, megbotlottam és leestem. A bor megmenekült, és én is kiheverem, de ez mindenképpen fontos jelzés arra, hogy eljött a pihenés ideje.


 
Mit kívánsz 2017-re?
 
Azt, hogy legyen egy kicsivel könnyebb, mint a 2016 volt. Küzdelmes, izgalmas év van mögöttünk, és jó lenne, ha az idén elvégzett munkának jövőre beérne a gyümölcse. Magamnak pedig minél több szép pillanatot a családom körében, és ezt kívánom minden embernek a földön.
 
Fotó:
Vylyan Pincészet





címkék

ausztria (4) badacsony (10) balaton (55) balatonfüred csopaki borvidék (4) bikavér (16) bio (9) biodinamikus (6) bocuse d'or (9) bor (259) borász (5) borbár (22) borfesztivál (23) bori mami (5) boriskola (4) borkorcsolya (19) borkóstoló (7) borshanta (11) borterasz (7) borteszt (36) bortúra (15) borvacsora (11) borverseny (10) bott pince (25) bottszerda (21) budapest (165) cava (7) CEWI (11) csirke (6) csokoládé (8) cukrászda (11) demeter zoltan (4) édes (45) édes szamorodni (5) eger (27) egészséges (4) étterem (109) etyek (8) etyeki kúria (7) fehérbor (12) fesztivál (26) franc&franc (4) frittmann (4) furmint (44) furmint február (6) gizella pince (5) gyerekbarát (16) gyöngyözőbor (10) habzóbor (4) hárslevelű (8) heimann (4) húsvét (7) interjú (59) kadarka (11) karácsony (13) kávé (37) kavezok (8) kékfrankos (7) kéknyelű (5) kenyér (4) koktél (9) kóstoló (53) kovács nimród winery (6) közben esznek (8) kreinbacher birtok (6) kunsági borvidék (5) london (8) mád (10) magnamátra (10) mátra (27) michelin-csillag (6) monyo brewing co (4) mór (5) művészinterjú (9) nyár (9) nyaralás (4) olaszország (11) olaszrizling (13) őstermelői piac (6) paletta (4) pálinka (7) pálinkaverseny (6) pannonhalma (6) pannonhalmi apátsági pincészet (5) pécs (7) pezsgő (42) piac (13) pinot noir (7) pofonegyszerű (4) portugália (6) programajanló (26) rácz jenő (4) rajnai rizling (6) recept (90) rozé (25) saláta (6) sauvignon blanc (6) somló (8) sommelier (8) soproni borvidék (8) sör (38) sós (41) spanyolország (7) specialty kávé (8) st andrea (6) sütemény (20) süti (13) svét (12) szakácsverseny (4) szekszárd (20) szent andrás sörfőzde (6) szent györgy-hegy (8) tállya (5) támogatott írás (6) tarcal (8) tavasz (7) tea (8) tenger gyümölcsei (4) természetes bor (5) tészta (4) tokaj (83) tokaj-hegyalja (38) tokaji aszú (18) tudnivalok (4) utazás (17) vacsora (8) verseny (9) villányi borvidék (30) vörösbor (9) vylyan (8) zenit (4)