Vissza
Isten neki, próbáljuk meg!
2019.01.05. | Szabó Edit
A brit borszakírás egyik legismertebb alakja, Oz Clarke jól ismeri a magyar borokat és a nemzetközi piacot. Vele készült interjúnk harmadik részében a sikerhez vezető útról kérdeztük…
Júniusban angol borszakértők lelkes csapata látogatott el Magyarországra. A Wines of Hungary UK (Lilla O’Connor és Toronyi Zsuzsa) szervezésében létrejött túrán egyebek között Oz Clarke borszakértő is jelen volt. Vele készült interjúnk első része ITT, második része ITT olvasható.
3. rész
Ön szerint mi, magyarok akkor gondolkodunk okosan, ha nekilátunk, és a nulláról építjük fel a saját imázsunkat. Nincs szükség nagy tanácsadókra, a saját utunkat kell követnünk. Ám a nemzetközi piac rendkívül bonyolult és átláthatatlan. Vannak egyáltalán működő, követhető stratégiák?
Nézze meg a környező országokat, és azt fogja tapasztalni, hogy mindenhol létrehozták azt a belső piacot, amelynek segítségével a saját, nagy mennyiségben, de megfelelő minőségben készülő boraik vevőre találnak. Véleményem szerint önöknél is a belső piac kialakításának kell az elsődleges célnak lennie. Emellett természetesen meg lehet próbálkozni borok eladásával Németországban, Ausztriában, sőt még ennél is ígéretesebbnek gondolom az önök számára Lengyelországot és Csehországot. De mondom még egyszer: a belső piac a legfontosabb.
Miért olyan nehéz külföldre nagyobb mennyiséget eladni?
Nemcsak önöknek, mindenkinek nehéz a külhoni piacok meghódítása, de a magyar borok szerintem azért is hátrányt szenvednek külföldön, mert a fogyasztók nem képesek megfejteni, milyen üzenetet hordoz a címke. Hacsak a borászatok nem operálnak kitalált nevekkel, kifejezésekkel – amit egyébként néhányan követnek, hogy megkönnyítsék a vásárlók dolgát –, a számunkra kiejthetetlen magyar helység-, tulajdon- és fajtanevekkel szinte képtelenség sikert elérni. Így sajnos a fogyasztók egy viszonylag komoly rétegéről kénytelen lemondani a magyar borágazat.
Tényleg ennyire bonyolult elolvasni a címkéinket?
Sajnos igen. Én nem vagyok ostoba, a borokhoz is értek, de a magyar címke számomra is talány. Jó, a fajtát többnyire felismerem, de úgy kell kisilabizálnom, hogy várjunk csak, melyik a terület, melyik a borász. Egy átlagos pasas, aki, mondjuk, egy ügyvédi irodában dolgozik, és betér egy borboltba, hogy vegyen valamit a vacsorája mellé, biztosra megy. Ő soha nem választana egy ilyen palackot.
Soha?
Na jó, nem egészen. Választana, ha egy igazán jó borkereskedő vagy sommelier hívja fel rá a figyelmét, egy olyan szakember, akiben megbízik. A személyes meggyőzésen nagyon sok múlik, és véleményem szerint ez a taktika az önök szempontjából is kulcsfontosságú.
Na és a borklubok?
Azok is nagyon fontosak, és ugyanezért. Ott a tagok bíznak egymásban, és ha valamelyik borimádó azt mondja, hogy itt ez a kimondhatatlan, soha nem hallott név, de hidd el, ízleni fog, akkor hisznek neki, és megkóstolják. De ilyen a hétköznapi emberekkel nem történik, a nagy áruházláncok üzleteiben senki sem fogja a vásárlók kezét.
.jpg)
Vagyis le kell mondanunk arról, hogy komolyabb mennyiségű bort szállítsunk az angol piacra?
Arról valószínűleg igen, de egy szűk piaci résben nagyon is helye van a magyar bornak. Itt persze nem beszélünk komoly mennyiségekről, de a legtöbb olyan, általam ismert magyar borász, akinek szívesen iszom a borát, nem is készít nagy mennyiségeket. Ha egy ilyen pincészet talál egy agilis, elszánt importőrt, nyert ügye lehet, mert a lelkes képviselő személyesen juttatja el a bort a megfelelő helyekre.
A magyar fogyasztó számára lényeges, hogy személyesen ismerje a kedvenc termelőit, és időről időre találkozni is tudjon velük. Ez a személyes kapcsolat Angliában is fontos?
De mennyire! Az utóbbi néhány nap alatt jó néhány magyar termelővel volt alkalmam találkozni, és örömmel tapasztaltam, hogy sokan közülük jól beszélnek angolul. Ez örvendetes fejlemény. Nagyszerű volna ezeknek a borászoknak néhány napos angol körutat szervezni, mert tudjuk jól, hogy ahová egy borász személyesen ellátogat, ott a termékei iránt is megnő az érdeklődés. Az emberek szeretik látni az arcot a bor mögött, és örülnek, ha első kézből kapják az információkat.
.jpg)
Sokat beszélünk Angliáról, úgy tűnik, a termelők a világ minden részéből oda igyekeznek. Miért ennyire meghatározó az angol piac? Miért muszáj ott mindenkinek jelen lennie, aki számít?
Nem muszáj, de azért nem árt. Anglia a világ második legnagyobb borimportőre – és a Brexit meg a többi gond ellenére is fantasztikus, élénk piac. Ha a magyar termelők nekiindulnak, azt fogják tapasztalni, hogy Angliában lelkes és baráti fogadtatásban van részük. Nagy-Britannia jelenleg problémákkal küzd, de tíz év múlva talán száguldani fog. Nagy kár lenne, ha ennek Magyarország nem volna részese. Mint ahogyan a magyar borok lelkes híveként azt is nagyon sajnálnám, ha az angol üzletekben, bárokban, éttermekben nem kóstolhatnánk jó juhfarkot, kadarkát, furmintot, mert ezáltal az angolok elzárnák magukat egy nagyon izgalmas borkultúrától.
Miért ilyen lelkes híve a borainknak?
Mert a legtöbb általam ismert bor a középső és a felső kategóriába tartozik, és alkalmas arra, hogy örömet szerezzen a fogyasztónak. Tudja, hogy kik voltak azok Angliában, akik az Európai Unióban maradás mellett voksoltak? A nyitott szellemű, liberális tömeg, és a 35 év alatti fiatalok 80%-a. Vagyis azok, akiké a jövő. És ők boldogan szereznek új tapasztalatokat. Ők azok, akik bemennek egy bárba, és azt mondják: nem értem, mi áll azon a címkén, úgyhogy kérek belőle. Szemben az eddigi gyakorlattal: nem tudom, mi áll a címkén, tehát nem kérek belőle. Szerintem, ha jó célra fókuszál, Magyarországnak jó esélye van rá, hogy élenjáró legyen ezen a speciális, szűk piacon.
Megtudhatom, mi volt Oz Clarke számára az ötnapos magyarországi tartózkodás csúcspontja?
Az a nap, amikor elmentünk a Somlóra és a Balaton északi partjára. Ott lenni a Somlón, nézni a vulkanikus dombokat, érezni a valaha fortyogó kő kemény morzsalékait, ott ülni, és kóstolni azokat a borokat – leírhatatlan élmény. Az ember azt érzi: ez az ásványosság lényege. Ez a verejtékező, füstös súlyos, ízes jelleg. Valaha láva folyt itt, és ezek az ízek nyomot hagytak a borban. A juhfark különlegesen jól teljesített, nagy hatással volt rám.
Na és a Balaton északi része?
Ott a kéknyelű mellett az olaszrizling tett rám komoly benyomást. A rizlingnél a textúra a lényeg, az sokkal fontosabb, mint az ízek, és a Badacsonyban vagy a Somlóban benne rejlik a lehetőség, hogy megteremtse azt a textúrát, amely majd kiemeli az ízeket. Ismétlem, ezek a borok soha nem fognak tömegeket vonzani, ezek nem könnyű természetű, „laza” borok. Ezek karcos, tüzes, tenyeres-talpas fajták. Ezért óva intek minden termelőt attól, hogy túl „modern módon” készítsék el őket, mert végül lehántják róluk az izgalmas, egyéni karaktert.
Jól érzem, hogy sikerült egy kicsit még jobban megkedvelnie ezt a tenyérnyi termőföldet, és ezeket a karcos, tüzes – vagy ahogyan Ön mondja, tenyeres-talpas – borokat?
A tűz fontos. És igen. Az utazás végére még jobban sikerült megértenem, hogy miről is beszélt Hugh Johnson – úristen, milyen régen! – még a hatvanas években. Azt hiszem, kezdek egy kicsit a magyar borok mélyére, a szívébe látni. És ez a „szív” nemcsak egy könnyed, okos, fénylő romantikus, boldogan dobogó szív, hanem egy megkínzott szív, egy kicsit kifacsart szív, amely keresi a megnyilvánulás, az önkifejezés útját. Ha szerelmi kapcsolatra vágysz, el kell döntened, hogy egy aranyos, könnyed, laza partnert szeretnél, vagy vállalod a nehézségeket, és azt mondod: ez nem kis kihívás, de isten neki, próbálkozzunk meg vele. Ez az érzésem a magyar borokkal kapcsolatban. Óriási kihívás, de isten neki, próbáljuk meg!
.jpg)
Kicsoda is Oz Clarke?
Brit borszakíró, színész, televíziós műsorvezető, énekes és krikettjátékos. Ez mind együtt, és külön-külön is, mi mégis éles nyelvéért és nagyszerű humoráért szeretjük legjobban. Az oxfordi Penbroke College-ban teológiát és pszichológiát tanult – itt ismerkedett meg korábbi interjúalanyunkkal, Sebastian Payne-nel, és itt kötött a borokkal közelebbi barátságot. Tanulmányai befejezése után színészként és énekesként kezdte karrierjét. Játszott London legjelentősebb színházaiban (Royal Shakespeare Company, National Theatre, Old Vic), énekelte Sweeney Toddot, Peront az Evitában, volt több komolyabb filmszerepe is, de közben a borokhoz sem lett hűtlen. 1982-ben megnyerte a brit borkóstoló bajnokságot. (A versenyt azóta nem rendezték meg.) Számos boros témájú könyv szerzője, a BBC borral foglalkozó sorozatainak műsorvezetője, véleményére nagyon sokat adnak világszerte. Érdeklődése az utóbbi években a magyar borok felé fordult, és őszintén bízunk benne, hogy ez még sokáig így marad…
Fotó:
Fabien Lainé