Vissza
Maximalista vagyok
2016.06.14. | Szabó Edit
Öt ország kétszázegy sillerbora indult a Paksi Sillerfesztivál idei versenyén. Közülük a borbírák a Muth Pálinka és Borpince cabernet franc sillerét ítélték a legkiemelkedőbbnek, a legjobb paksi sillerért járó díjat pedig Kovács Sándor, a Fabro Pince tulajdonosa vehette át…
A Sárgödör tér egyik legcsinosabb présháza a Fabro Pincéé. Az utcaszinten színvonalas étterem várja a vendégeket, az ízlésesen kialakított, többszintes pincében pedig jó borok pihennek. Nem állíthatjuk, hogy háborítatlanul, a szentélyszerű érlelőhely csendjét ugyanis gyakran verik fel az odaérkező érdeklődők. Kovács Sándor szívesen kalauzolja a csoportokat és az egyéni látogatókat, nála egy kóstolással fűszerezett pincetúra nem rövidebb egy óránál, de ha belefeledkezik a mesélésbe, akár kétszer ennyi ideig is sétálgathatunk a hordók és a boltívek között.A paksi családok többségében komoly tradíciói vannak a borkészítésnek. Itt, a Sárgödör téren 70 présház áll, de a környékbeli utcákban is találkozunk néhány jellegzetes, sváb építészeti hagyományok szerint megépített pincével. A teret a gazdák mindig szerették és magukénak érezték, szívesen jártak ide, pedig még az én gyerekkoromban is sokszor térdig ért itt a sár.
Úgy tűnik, a tér felújítása, a présházak megmentése sok paksi családnak szívügye volt, ezért is jött létre 15 évvel ezelőtt a Sárgödör Téri Présháztulajdonosok Egyesülete. A tagok sokat tesznek a paksi siller népszerűsítéséért és a paksi borászati hagyományok újraélesztéséért. Többekkel beszélgettem, és mindenki úgy gondolja, hogy Ön az egyesület motorja. Ön is belenőtt a borászkodásba, mint a többiek?
Igen, és mégsem. Nálunk elsősorban a nagyszülők borászkodtak, de nem Pakson, hanem Medina-Szőlőhegyen. Így aztán gyerekként én is minden hétvégémet a szőlőben töltöttem, abban nem volt hiba. Mégis kakukktojásnak számítottam, mert 42 éves koromig egyáltalán nem ittam alkoholt. Sportoltam, sportvezető voltam, és soha nem is gondoltam, hogy valaha a bor közelébe kerülök. 2007-ben azonban elveszítettem az édesapámat, és beláttam, hogy a megkezdett utat nekem kell folytatnom.
Nehéz volt a döntés?
Egyáltalán nem. Azt szokták mondani, hogy ha valakiben paraszti vér csörgedez, azt hiába próbálja magában elfojtani, végül úgyis a felszínre tör. Nálam is így volt. Édesapám halála után jóformán körül se néztem, már benne is voltam a borkészítésben. Eredetileg azt gondoltuk, hogy kicsinosítunk egy présházat a Sárgödör téren, hogy illő körülményeket biztosítsunk a boroknak. Aztán az egy pincéből lett kettő, egybenyitva, az egy hektár szőlőterületből lett mára hat, és a kezdeti pár ezer palacknyi mennyiség helyett ma már 35000 palack bort készítünk évente. Először csak a pincénél mutattuk be a borainkat, ma már országszerte több mint száz helyen kapható, ami innen kikerül.
Önnek akkorra már volt egy jól működő vállalkozása. A családi hagyományokat úgy is továbbvihette volna, ha nem fejleszti, csak szinten tartja, amit a család elkezdett. Mégis építkezni kezdett. Miért?
Mert maximalista vagyok. Eddigi életem jelentős részét a sikerorientált gondolkodás határozta meg, márpedig aki évtizedeken keresztül focizik és dzsúdózik, az megtanul küzdeni. Ma is tombol bennem a versenyszellem, és mindig azért hajtok, hogy a legjobb legyek. Nem maradhatok le, az nem megy. Már a második hely sem érdekel. Erről nem tehetek, egyszerűen ilyen vagyok, ezért aztán meg kell tennem mindent az első helyért, ha jól akarom érezni magam a bőrömben. Kitűztem magam elé azt a célt, hogy Paksot felrajzoljuk a magyar borászat térképére, és addig nem nyugszom, amíg ez nem sikerül. Szerencsére a családom remek partner ebben a munkában, a feleségem és a fiaim is az ügy mellé álltak, így nagyon hatékonyak vagyunk.
Valóban ennyire jó termőhely Paks vidéke?
Ez nem kétséges. A paksi bor régen nagyon ismert volt, vissza kell kapnia a népszerűségét. Remek a termőtalaj, kiváló a klíma, minden adottságunk megvan ehhez. Nagy lehetőségeket látok a területben, érdemes kiaknázni. Remélem, hogy idővel mások is mernek majd komolyabban vállalkozni, mert együtt sokkal jobb eredményeink lehetnének.
Azért így sem panaszkodhat. Szép díjakat kap, az érdeklődők egymásnak adják a kilincset a pincében, és a borok igen jó éttermek itallapján kaptak helyet…
Így van, és erre büszkék is vagyunk, de nem ülhetünk a babérjainkon. A város, a siller és a Sárgödör tér népszerűsítése érdekében minden évben több komoly rendezvényt is szervezünk. Június 17-18-án lesz majd a következő. Ezen a hétvégén nemcsak a bornak, hanem a kávénak és a pálinkának is főszerep jut, a nagyszínpadon pénteken Charlie, szombaton pedig a Magna Cum Laude ad koncertet, a futballrajongók pedig kivetítőn nézhetik majd a meccseket. Ilyenkor mindig 4-5 ezer ember látogat el hozzánk, a Sárgödör tér megtelik élettel, a programok vonzzák a fiatalokat, és szerencsére egyre több a visszajáró vendég. Azt hiszem, jó úton haladunk.
.JPG)
.jpg)
.jpg)