Nagyot fog durranni ez a hegy!

2019.01.23. | Szabó Edit
A kezdetekkor került a Szent György-hegyi borászat élére, és azóta a tulajdonossal együtt gondolkodva ők ketten határozzák meg a Gilvesy Pince irányát. Ruppert Mártonnal beszélgettünk…
 


Nagyon szép ez a pince. Mikor épült?

Nem tudom pontosan, 220-240 éves lehet. Hihetetlen jól megépítették, az átalakításkor alig kellett hozzányúlni. A téglák eredetiek, de a padló új.  A helyiség fűthető, ami fontos, mert a hegy oldalában vagyunk, ezért csak a pince kétharmada került a föld alá. Ennek ellenére elég jó a klíma, 10 fok alá télen se esik a hőmérséklet, és mire a nyári meleg beköszönt, már elkerülnek innen a borok.



Mennyi bor születik nálatok évente?

Az évjárattól is függ, de jelenleg nagyjából 100.000 palack, ám ha az új telepítésű ültetvényeink is termőre fordulnak, kétszer ennyi borunk lesz. Ahhoz már nem elég ez a pince, szükség lesz a Nemesgulácson épülő új bázisra.

Milyen szőlőkkel dolgoztok?

Zömében fehérborokat készítünk, a Szent György-hegyen csak fehér fajták teremnek. A rajnai rizling foglalja el a legnagyobb területet, az olaszrizling és a furmint adja együtt a másik jelentős részt, de van egy kevés sauvignon blanc is.

Mintha kékfrankos rozét is kóstoltam volna tőletek…

Jól emlékszel! A rozéhoz a Tagyon-hegy adja a szőlőt. Ott van az én kis birtokom, kékfrankos, rajnai és olaszrizling terem rajta, de abból is a Gilvesy Pincészetben készül a bor. Martinus márkanév alatt hozzuk forgalomba.



Mindegyik szőlőültetvényetek fiatal?

Majdnem mindegyik. Robert 2012-ben vette meg a Váradi-dűlőt, abban az évben, amikor idejöttem dolgozni. Tizenegy hektár egy tagban. Azonnal kivágtuk, és 2013-14-ben telepítettük újra. A két kezünkkel raktuk le az oltványokat, aztán három évig csak babusgattuk. Alig vártuk, hogy termőre forduljon, és óriási élmény volt először kóstolni a borát. Hihetetlen, hogy éppen olyan lett, amilyenre vágytunk. Persze tudatosan dolgoztunk, a szándékainknak megfelelően telepítettük, és úgy is gazdálkodunk benne, de ez akkor is óriási öröm. Ez az ültetvény egyre szebb, nagy jövőt jósolok neki.

Hogyan lett neked az a kis birtokod a Tagyon-hegyen?

Nagyszülői örökség. Győrben születtem, oda is jártam iskolába, de a nagyszülőktől örökölt a család egy félhektáros szőlőt a Tagyon-hegyen, és amennyire vissza tudok emlékezni, szinte minden hétvégénket itt töltöttük. Tízéves koromban már a traktoron ültem.

El is döntötted, hogy borász leszel…

Olyannyira nem, hogy érettségi után építőmérnöknek jelentkeztem, és fel is vettek. Csakhogy a keresztszüleimnek volt egy 10 hektáros szőlője Balatoncsicsón, és az unokatestvéreimmel nyaranta sokat dolgoztunk ott, fesztiválokra vittük, kóstoltattuk a bort. Ez annyira megtetszett, hogy egyre több időmet töltöttem a birtokon.

De nem hagytad ott az egyetemet, ugye?

Azt azért nem. Küzdöttem hősiesen, de negyedéves koromban már tudtam, hogy nem az én világom az építészet. 2008-ban az akkori barátnőmmel – aki azóta a feleségem és a gyermekeim anyja – újratelepítettünk egy kis szőlőültetvényt, és elhatároztam, hogy ezentúl ezzel szeretnék foglalkozni. Jelentkeztem a Corvinusra, és egy évig párhozamosan jártam a két egyetemre. 2009 végétől már csak a Corvinus maradt.



Hogy kerültél a Gilvesyhez?

A borászati tanszék hirdetőtábláján találtam egy hirdetést. „Új borászat borászt keres.” Lefotóztam, aztán elsodort az élet, el is felejtettem. Majdnem egy hónap eltelt, amikor egy éjszaka váratlanul eszembe jutott. Előkerestem a fotót, írtam egy e-mailt, és Robi másnap felhívott. Ez márciusban történt, és augusztus 15-én már én voltam a Gilvesy borásza. Beköltöztem a régi családi présházba, a Tagyon-hegyre, aztán hamarosan követett a feleségem is. Most is ott élünk a gyerekeinkkel, és a saját boraim is ugyanabban a pincében érlelődnek, ahol régen a nyaraimat töltöttem.

Melyik szőlőfajtának jósolsz itt nagy jövőt?

A kékfrankosban nagyon hiszek, és az olaszrizling a másik kedvencem.

Mit látsz az olaszrizlingben?

A tradíció fontos, és ha az ember új dolgokat akar, mindig vissza kell nyúlni a gyökerekhez. Az olaszrizling gazdaságilag kiszámítható, megbízhatóan terem, remekül alkalmazkodik, a gyengébb évjáratokban is jó bort ad, a kiemelkedő évjáratokban pedig zseniális borokat készíthetünk belőle.



Robert szerint a hegyet leginkább a rajnai rizling mutatja meg…

Ez kétségtelen, de azért várjuk meg, hogy az olaszrizlingünk korosodjon egy kicsit. Egyébként a rajnai valóban különleges ezen a hegyen. Újító gondolkodású szőlész lehetett, aki az első oltványokat itt eltelepítette. Becsülöm érte.

Na és a furmint?

Új gyerek számunkra, fél hektár se volt a hegyen, mielőtt elkezdtünk telepíteni, azóta sokan követték a példánkat. A pincében a harmadik évjárat érik. A furmint kevésbé igazodik az évjárati adottságokhoz, mint az olasz vagy a rajnai, de bízunk benne, hogy szép borokat ad majd, ha egy kicsit idősödnek a tőkék. Az olaszrizling a tradíció, tudjuk, hogyan kell művelni. A furmint új. Másként metsszük, más zöldmunkát igényel, az sem mindegy, hogy a tőketerheléssel hogyan bánunk, de az biztos, hogy nagy potenciál van benne. A tavalyi Furmint Februáron nagy sikere volt a furmintunknak, talán éppen azért, mert más, mint a tokaji, jobban iható, és én éppen ezt szeretem benne. Kíváncsi vagyok, milyen lenne hordó nélkül, csak tartályban elkészítve, egyéves palackérlelés után. Egyszer ki fogom próbálni.



Hogyan látod a Szent György-hegy jövőjét?

Hatalmas a fejlődés, ami nemcsak a kultúrtájat, hanem a borászatokat is érinti. Ez fontos, mert egy fecske nem csinál nyarat. Minél több vonzó, jó nevű borászat lesz a környéken, annál szívesebben jönnek ide a turisták. Jó a hangulat, az itt élő és dolgozó emberek tele vannak lendülettel és energiával, körvonalazódik egy közös marketingstratégia. Még 2-3 év, és nagyot fog durranni ez a hegy.


Még több cikk a Szent György-hegyről:
A Szent György-hegy bohém arca – beszélgetés Gilvesy Róberttel (Gilvesy Pincészet)
Az angyal, aki a jó hírt hozza – beszélgetés Kovács Beával (Búzalelke Pékség)
Emese álma – beszélgetés Nyári Emesével (Nyári Pince)
 
Fotó:
Vető Gábor

Kapcsolódó hírek

címkék

badacsony (9) balaton (53) bikavér (13) bio (6) bocuse d'or (9) bor (248) borbár (21) borfesztivál (20) bori mami (5) borkorcsolya (18) borshanta (11) borterasz (7) borteszt (16) bortúra (12) borvacsora (10) borverseny (10) bott pince (24) bottszerda (21) budapest (155) cava (7) CEWI (10) csirke (5) csokoládé (7) cukrászda (11) demeter zoltan (4) édes (39) édes szamorodni (4) eger (24) étterem (102) etyek (8) etyeki kúria (6) fehérbor (4) fesztivál (23) franc&franc (4) frittmann (4) furmint (43) furmint február (6) gizella pince (5) gyerekbarát (16) gyöngyözőbor (10) habzóbor (4) hárslevelű (8) heimann (4) húsvét (7) interjú (51) kadarka (9) karácsony (11) kávé (37) kavezok (8) kékfrankos (6) kéknyelű (5) koktél (8) kóstoló (52) kovács nimród winery (4) közben esznek (8) kreinbacher birtok (6) kunsági borvidék (4) london (7) mád (10) magnamátra (10) mátra (24) michelin-csillag (6) monyo brewing co (4) mór (5) művészinterjú (8) nyár (9) nyaralás (4) olaszország (10) olaszrizling (7) őstermelői piac (6) paletta (4) pálinka (7) pálinkaverseny (6) pannonhalma (5) pannonhalmi apátsági pincészet (4) pécs (7) pezsgő (38) piac (13) pinot noir (7) portugália (5) programajanló (26) rácz jenő (4) rajnai rizling (6) recept (79) rozé (21) saláta (4) sauvignon blanc (6) somló (8) sommelier (8) soproni borvidék (8) sör (37) sós (38) spanyolország (5) specialty kávé (8) st andrea (6) sütemény (17) süti (12) svét (11) szekszárd (17) szent andrás sörfőzde (6) szent györgy-hegy (8) tállya (4) támogatott írás (6) tarcal (8) tavasz (7) tea (8) tenger gyümölcsei (4) tészta (4) tokaj (79) tokaj-hegyalja (33) tokaji aszú (16) tudnivalok (4) utazás (17) vacsora (7) verseny (9) villányi borvidék (29) vörösbor (8) vylyan (7)