Vissza
Eszünk

A Sparhelt melege

2017.07.21. | Szabó Hajnalka
A két és fél éve nyílt Sparhelt bisztró stabilan az egyik legjobb konyhát viszi a Balaton északi partján. Az ízekért és a hangulatért nemcsak a Tagore sétánytól érdemes felsétálni Balatonfüred óvárosába, de akár távolabbról is megéri ideutazni egy jó ebédért vagy vacsoráért…
 

A rövid étlappal és kiváló minőségű alapanyagokkal dolgozó bisztró azon ritka vendéglátóhelyek egyike, amelyek igyekeznek minél több alapanyagot saját maguk előállítani. Egy éve kezdték tervezgetni a kertet, és az idén már a saját, Barnagon található félhektáros ültetvényükről származó salátákat, bébicukkinit, csíkos retket, színes paradicsomokat, mikroleveleket és ehető virágokat használják. Az étlap a kerttel szimbiózisban változik, mindig figyelnek arra, hogy mikor milyen alapanyag érhető el frissen.



A minőség az elsődleges szempont, és amit lehet, azt környékbeli termelőktől szerzik be, de ha ez nem lehetséges, akkor inkább távolabbi beszállítót keresnek, mint hogy kompromisszumot kelljen kötniük. Nyáron, amikor a legtöbb a vendég, mindenképpen a saját régiójuk ízeire helyezik a hangsúlyt, és szerencsére van miből válogatni.



Saját füstölőjük is van, ott készül az előételként kérhető füstölt paradicsom, Kalla mozzarellával megbolondítva. A különleges ízeket kóstolva még a húsevők is elégedetten csettintenek. Néhány hete ráadásul a tulajdonosok saját pincéje, a balatonszőlősi Thetisz Pincészet borait is kérhetjük az ételek mellé. A fiatal vállalkozás első borai szépen mutatkoztak be, zenit-ottonel muskotály küvéjük rögtön aranyérmet kapott a VinAgora Nemzetközi Borversenyen, de a többi bor is szép sikert ért el a szakma és a fogyasztók körében. A vendégek értékelik, ha egy étterem saját bort kínál az ételeihez. Így van ez a Sparheltben is: aki megkóstolja, általában haza is visz néhány palackot ínségesebb időkre.

A sajátjukon kívül egyébként főleg a környékbeli borászoktól tartanak borokat, például a Szent Donát birtokról, Nyári Ödöntől, Szászi Endrétől, a Liszkay Kúriától, Jásdiéktól vagy a Gella Villától.



A Sparheltben nyáron rendszeresen van napi ajánlat, ottjártunkkor ez bárány volt lencsével, barnagi zöldségekkel, szarvasgombás burgonyakrokettel. Kétségtelen, hogy jól hangzott, de mégis inkább a kacsamell, mákos guba, áfonya ételkombináció volt az, amit kihagyhatatlannak éreztünk.



Mivel ilyen párosítással még nem találkoztunk, a Sparhelt séfjét, Elek Balázst kérdeztük, hogy egyáltalán hogy jutott ez eszébe. Elmondta, hogy a kacsa a kedvenc alapanyaga, de a mákos gubát alapvetően soha nem szerette. Karácsony tájékán, amikor a konyhán egyébként is volt guba, eszébe jutott, hogy megkóstolja cukrozatlanul, és ha már a kacsát ezerféle variációban el tudja képzelni, hát megpróbálta összepárosítani őket. A végeredmény fantasztikus, minden falat örömtáncot járt a szánkban.



Desszertnek sárgabarackos rétest választottunk madártejhabbal. A milliónyi vaníliapöttyel tarkított madártejet mindennap meg tudnánk enni, annyira finom volt. Az étkezések koronájának megálmodója Kovács Edit, aki szeret bonyolult, több összetevős édességekkel, ehető virágokkal kísérletezgetni, hogy végül látványban és ízben egyaránt élményt jelentsen a befejező fogás.



Ebédünk elején hosszan hezitáltunk, hogy a főétel mellé levest vagy desszertet válasszunk, mert három fogás kicsit sok lett volna. Végül a desszert mellé tettük le a voksunkat, de valamikor jó lenne visszajönni, hogy megkóstoljuk a hideg meggylevest kapros túrókrémmel, mert ez sem mindennapi párosítás. Persze sietnünk kell, mert a szűk étlapot havonta változtatják, hogy a visszatérő vendégek mindig találjanak újdonságot, na és hogy a személyzet számára is folyamatos kihívást jelentsen az ételkészítés.



Az izgalmas ízkombinációkat kreáló séfre egyébként egy kis budakeszi borbisztróban bukkantak rá a tulajdonosok. Balázs már akkor is szívesen kísérletezgetett az ízekkel, textúrákkal. Kreativitásának és lelkiismeretességének köszönhetően a konyha azóta is egyenletesen teljesít, sok elismerést és számtalan visszatérő vendéget szerezve a Sparheltnek. Mint elmondta: „Azért szeretem ezt a helyet, mert szabadon szárnyalhat a fantáziám, és amilyen kaotikus az agyam, annyira sokféle étel megfér az étlapon, emiatt soha nem unalmas a kínálat.”



Nagy feladat havonta teljesen lecserélni az étlapot, de ennek menetébe is beavatott: előző hónap közepén átgondolják, hogy mit tudnak az adott időszakban beszerezni, és az alapanyagok ismeretében, a változatosságra törekedve kitalálják, hogy mindig legyen szárnyas, marha, esetleg máj, hideg előétel… de olyan formában, ahogy az előző 25 étlapon még nem volt. Így fordulhat elő, hogy valamit egyszer magyaros, máskor meg távol-keleti ízvilágban kóstolhatunk. Azt is megtudtuk tőle, hogy bár szabadidejében igyekszik más éttermekbe is eljutni, gyakrabban inspirálódik az internetről, ahonnan általában egy szín, egy forma ragadja meg, és készteti továbbgondolásra. Ezeket a gondolatokat pedig többnyire a következő havi étlapon láthatjuk viszont.



Április óta egy jó hangulatú kis sarokkal, a Sparhelt Delivel egészült ki az étterem. Az ötlet onnan származik, hogy ha már előételnek úgyis készítenek pástétomokat, a kávé mellé úgyis sütnek kekszeket, a sajttálhoz úgyis főznek lekvárokat, a szörpök egy részét úgyis saját maguk készítik, akkor minimális plusz munkával elő tudják állítani azt a mennyiséget, amiből a vendégek akár otthonra, akár ajándékba is vásárolhatnak egy kis ízelítőt. Az elgondolás bevált, sokan nézelődnek itt az ételre várva, és szinte sosem távoznak üres kézzel.



Fantasztikus a hangulat, rengeteg a visszatérő vendég. Úgy tűnik, mi is azzá válunk. Vonz az a meggyleves, csak meg kell kóstolni, és ha már ott leszünk, biztos találunk mellé pár új kedvencet.
 
Fotó:
facebook
Szabó Hajnalka

bornaptár.hu
A boros eseményajánló