Eszünk

Advent Budapesten

2017.11.24. | Varga Anita
November 10. óta áll feldíszítve az elmaradhatatlan karácsonyfa a budapesti Vörösmarty téren. Száll az illat, kigyúlnak a fények, és a felállított bódékban serényen sütnek-főznek a fáradhatatlan árusok. Advent, én így szeretlek…

Nincs karácsony vásár nélkül. A roskadozó ételpultok, a hatalmas üstökben fortyogó borok, az ezer forintért árult féltenyérnyi mézeskalács figurák, és nem utolsósorban a kürtőskalács (amiről már több bőrt lehúzni nem lehet) mind egy-egy kanyar a szenteste felé vezető úton, amelynek a végén majd ott állunk a konyha közepén, nyakunkra tekeredett izzófüzérrel. A sütőt már négy napja ki se kapcsoltuk, az ágyneműtartóban gondosan eldugdosva az ajándékaink (vagy a fehérneműk alatt?), az ablakban remeg a kiebrudalt kocsonya, és csorog rólunk a veríték, mert mindennek tökéletesnek kell lennie az évnek legalább ezen a napján. És végül persze az is lesz: minden lakásban kigyúlnak a fények, a napokig tartó konyhai száműzetésünk pedig az elégedetten falatozó családtagok látványában nyer értelmet.



És ugyanez történik minden évben a karácsonyi vásáron is: kérdezzünk meg 10 embert, mi az első szó, ami eszébe jut róla – 9 biztosan rá fogja vágni, hogy a tömeg. Akinek fóbiája van, talán ki se megy. Akinek meg nincs, annak itt nem kell sok idő, és megjön az érzés. Ezt elkerülendő böktem rá a vasárnap délelőtt 10 órára, talán az még 3 gyerekkel is járható lesz a füstölt csülkök és a véres hurkák közti keskeny ösvényen. Kicsit borongós, fázós reggel volt, nem volt könnyű összeszedni a csapatot. Főleg mióta a nagyok iskolába járnak, az otthon melege igazi kinccsé vált a kis szívükben. De a beígért mézes- és kürtőskalácshegyek víziója olyan meggyőző erővel bírt, hogy végül csak sikerült mindenkire rákönyörögni a téli szettet, és röpke 20 perc öltözködést követően célba vettük a Vörösmarty teret.



Előrebocsátom – és ezzel nagyon előreszaladok a programban, de a sztori szempontjából ezen a ponton releváns információ –, hogy még nem volt dél, amikor 8000 forintnyi kiadásnál tartottam. A kürtőskalácsért, azt hiszem, nincs az a pénz, amit el ne lehetne kérni, a már említett 1000 forintos süti árából itthon a lámpáról is mézeskalács figurák potyognának, pici tojásfehérjehab ejtőernyőkön. Maradtunk volna inkább itthon? A válaszom erre a kérdésre még így is határozott nem. Ha már a világot megváltoztatni nem tudom, legalább megpróbálok alkalmazkodni hozzá. Jó volt egy kicsit sétálgatni a friss levegőn, megmutatni a gyerekeknek a téren felállított karácsonyfát, együtt forró csokizni, és csak figyelni az embereket. Cserébe akkorát aludtak itthon, hogy közben a hónapok óta halogatott, idő híján megvalósíthatatlannak tűnő dolgaimra is sort tudtam keríteni.



Otthon azért általában igyekszem leegyszerűsíteni a főzés kérdését, hiszen a gyerekeim kulináris érdeklődése alig nyúlik túl a pipihusi, tészta, palacsinta trilógiájának határain. Van egy-két elképesztően merész újításuk mostanában, úgymint a tv paprika és a kígyóuborka, de a próbálkozásaimat általában elintézik azzal, hogy: „Finom, de nem annyira ízlik!”. Ebből az igen szerény kínálatból is sikerül azonban úgy válogatniuk, hogy az „egyszerre, egy időben mindenkinek fogyasztható” nálunk gyakorlatilag nem létező kategória. A vásárban mégis mindhárman egyöntetűen a csirkemellből készült dínó alakú husira és a sült krumplira szavaztak, forró csokival.



Csoda volt nézni, ahogy a három éhes kis száj csendben, egyetértésben forgatja a falatokat. Senki nem akart felugrálni az asztaltól, senkinek nem volt túl forró a kakaó, túl valami a bármi. Senki nem nyafizott, mert lefoglalta őket a forgatag, a sok-sok impulzus – arcok, színek, illatok. Én meg csak ültem ott halkan, mozdulatlanul, hogy el ne múljon a pillanat.



Egész évben nagyon kellenek ezek az érzések, emlékek, amik segítenek reggelente kibújni a takaró alól. Ezek a „karácsonyi pillanatok”, amik nem is feltétlenül csak a szentestéhez köthetőek, hiszen bármikor megtörténhetnek. Soha nem fordult elő például, hogy esti puszi nélkül aludjanak el a gyerekeim, de ha az ikrek közül a „nagyobbnak” előbb sikerül adnom, ő figyelmeztet: „Anya, Rafinak is!” Ezekben a pillanatokban fogalmazódik meg az életünk értelme.

Miután végignéztük az árusok kínálatát a szőrmekucsmáktól a kézműves csokoládékig, jó alaposan beebédeltünk, aztán betértünk a hüttébe egy levezető kávéra. Ezalatt a srácok átfagyott kis végtagjaiba és úgy egészében véve beléjük is újra visszatért az élet, és a Kávé Háza pultja előtti vörös szőnyegen hangosan hancúrozva igyekeztek engem is visszarázni a karácsonymentes hétköznapokba.



Tudniillik ebben az évben a megszokott bódék és hangulat mellett ott találtok a vásár közepén egy kis szigetet is, a hüttét. Házigazdája Czinege Tamás és a Gastro-Hack csapata. Általuk a hüttében minden nap magas nívójú gasztronómiai programokon vehetünk részt, legyen az élményfőzés, bor-, párlat-, csokoládé-, méz-, pékáru-, olívaolaj-, sörkóstoltatás – és így tovább.



A hütte ital- és ételkínálatát szintén a Gastro-Hack állítja össze. Céljuk az, hogy a Kárpát-medence gasztronómiai remekeit vonultassák fel hagyományhűen, kistermelői alapanyagokkal, vendégséfekkel, sommelier-kkel, borbárosokkal, borászokkal, csokoládé- és teaszakértőkkel, pálinkamesterekkel, sörfőzőkkel, baristákkal, kávépörkölőkkel, a rájuk jellemző laza stílusban és a tőlük immár simán elvárható színvonalon. A hütte az adventi vásár egész vendéglátásának reprezentációs színhelye. Funkciója, hogy a látványkonyhájában hétről hétre bemutatott, különböző témakörű gasztronómiával sűrítve közvetítse a vásár vendégei felé a tér megújulását.



A másik jó hír az, hogy a vásár egyik központi eleme, a forralt bor (mi más?) ettől az évtől megújul. Nemcsak a hütte, de a téren található összes vendéglátó egység minőségi forraltbor-alapanyaggal dolgozik, amely neves borászatoktól érkezik a standokra.

A „gasztrohacker” srácokat hallgatva őszintén remélem, hogy egy nap a reklámokból jól ismert télapós kólásvonat is befut majd egy olyan állomásra, ahol nem csak a forralt bor alapanyagaival történik meg ez a jótékony átalakulás. Azon az állomáson majd nem sajnálunk annyit fizetni a töltött káposztáért sem, amennyit elkérnek érte. Mert ott a hagyományos ételek elkészítésének és tálalásának is csak a fantázia szab majd határt, és a gyerekmenü nem merül ki a kisadag rántott sajtban vagy a csirkemellből készült panírozott dínófalatkákban.



A karácsonyi vásár kicsit olyan, mint maga a karácsony: benne lenni kész káosz, de évek múltán visszagondolva belengi a meghittség élménye. Ha a sötét, hideg délutánokra nem is, de arra, amikor együtt a család, egész biztosan mindenkinek jó érzés visszagondolni. Bőven van még min csiszolni, ami a minőséget és a hozzárendelt ár-értéket illeti, de talán egy pár órára elengedhető ez a gondolat. Nézzünk ki a Vörösmarty térre az idén is, hátha a kötött sapka – ujjatlan kesztyű – forralt bor kombináció meghozza a kedvünket a vészesen közelgő télhez.
 
Fotó:
Borsmenta - honlap
Pintér Árpád

bornaptár.hu
A boros eseményajánló

címkék

Badacsony (8) bajnoksag (3) Balaton (39) bikaver (13) Bocuse d'Or (7) bor (224) borbar (18) borfesztivál (14) Bori Mami (3) boriskola (3) borkorcsolya (14) Borshanta (9) borterasz (7) bortúra (10) borvacsora (5) borvendéglő (3) borverseny (7) Bott pince (24) Bottszerda (21) Budapest (119) cava (7) CEWI (9) csirke (3) csokoládé (5) cukrász (3) cukrászda (9) demeter zoltan (4) desszert (3) édes (24) édes szamorodni (4) Eger (18) espresso embassy (3) étterem (81) Etyek (5) Etyeki Kúria (3) fesztival (20) Franc&Franc (3) furmint (34) Gizella Pince (5) gyerekbarát (15) gyöngyözőbor (10) harslevelu (4) heimann (3) húsvét (7) interjú (20) kadarka (7) karácsony (9) kave (36) kavezok (8) kéknyelű (3) Keszthely (3) koktel (6) könyv és kávé (3) kostolo (33) Közben esznek (8) Kreinbacher Birtok (3) kunsagi borvidek (3) London (3) Mád (10) magnamatra (8) Mátra (16) Michelin-csillag (6) Monyo Brewing CO (3) Mór (4) művészinterjú (4) nyar (4) nyaralas (4) Olaszország (5) olaszrizling (6) őstermelői piac (5) Paletta (3) pálinka (7) pálinkaverseny (6) Pancs Belvárosi Gasztroplacc (3) Pannonhalma (5) Pannonhalmi Apátsági Pincészet (4) pecs (7) pezsgő (21) piac (9) pizza (3) Portugália (5) programajanlo (13) Rácz Jenő (4) rajnai rizling (3) recept (34) rozé (15) sarospatak (3) sauvignon blanc (6) Somló (5) sommelier (7) Soproni borvidék (3) sor (35) sós (11) Spanyolország (4) specialty kave (7) st andrea (4) Super 12 (3) sütemény (14) süti (8) SVÉT (11) szakácsverseny (3) Szekszárd (15) Szent András Sörfőzde (6) szorakozas (4) tallya (4) támogatott írás (6) Tarcal (7) Tarcal Kulturális Egyesület (3) tavasz (5) tea (6) tenger gyümölcsei (4) tészta (3) tokaj (72) Tokaj Oremus Szőlőbirtok (3) Tokaj-Hegyalja (28) tokaji aszú (14) tudnivalok (4) utazás (11) verseny (7) Villányi borvidék (19) vörösbor (8) vylyan (3) zold veltelini (3)