Vissza
Családbarát közösségi tér a Duna-parton
2017.07.27. | Varga Anita
A Római-part évszaktól függetlenül biztos pont, ahol bármikor jól érezzük magunkat. A víz, az adottságok, a táj, a nyugalom mindig magával ragad és élményt ad útravalóul.
Pár kilométeres nyaralóövezet Budapest határában, a Nánási út elejétől a Királyok útja végéig, felnőtt- és gyerekprogramokhoz egyaránt ideális választás.
Eleinte csak célirányosan jártunk oda hekkezni és fröccsözni, aztán megszülettek a srácok, és én próbáltam olyan helyet keresni, ahol egy kicsit kiszakadhatok az otthoni közegből, de nem kell lemondani a gyerekbarát körülményekről. Szerencsések vagyunk, mert a Duna-part egyik legszebb része az abszolút szomszédságunkban található, de vannak helyek, amikért zokszó nélkül szívesen átutaznánk akár az egész forgalmas városon; remélem e sorok végére sikerül meggyőznöm az olvasót, hogy a „Római” miért tartozik ezek közé.
Számomra a Római-part az önmagamra találás helyszíne is. A gyerekek születését követően itt kezdtem el futni, eleinte futóbabakocsival, és csak pár kilométert a töltés mentén, később „kapaszkodó” nélkül, már csak a saját szuszogásomat hallgatva. Igaz, hogy nincs kiépített rekortánpálya, de a táj csodaszép, és a víz ereje nyugalmat sugároz. Sokan járnak ide hozzám hasonlóan, nem ritka az ikres babakocsival futó fitt anyukák vagy a télen csoportos edzést tartó tini kajakosok látványa sem.
Ez az írás most kivételesen nem egy konkrét látogatásról szól, és rendhagyó módon nem is azt szeretném nektek ecsetelni, milyen klassz a konyha, kedves a személyzet vagy jól felszerelt a játszósarok. Igen, a kaja önmagáért beszél, és az emberek barátságosak. Arról nem is beszélve, hogy minden négyzetcentimétere gyerekparadicsom. De ami a lényeg: van ennek a partszakasznak valami varázsa, kicsit retro, kicsit múlt századi balatoni nyaralás, ahogy a kocsiból kiszállva megcsapja az orrod a lángos illata, szemedbe ötlik a csavart fagyival kezükben, mezítláb futkározó gyerekek látványa, vagy ahogy elsétálsz a halárusok mellett, és hallod, hogy az eladók a sercegő olajos serpenyők mellől neveket kiabálnak az asztalok felé, mert elkészült a rendelés; minden érzékszervünket átjáró napfényes időtöltés ez.
Van itt minden: szállodák, éttermek, cukrászda, fagyiárusok, játszóterek, motorcsónak- és kajakkölcsönző, csíkos nyugágyak a part mentén, bicikliző családok – de elsősorban víz, sok víz, rajta tovatűnő és hullámokat kavaró hajók. A Rómaifürdőről indul a menetrend szerinti BKK járat is egészen a Nemzeti Színházig, ami szintén egy önmagában is szuper programlehetőség a kicsikkel. A vízben ráérősen úszkáló, szikkadt kenyérhéjra éhes kacsák, és egy melegebb nyári napon mezítláb, vagy ne adj’ isten, Lexi példáját követve akár meztelenre vetkőzve, térdig a Dunában állva pancsolni is óriási móka.
Hogy a kavicsokról már ne is beszéljünk. Illetve nagyon is beszéljünk róluk, hiszen olyannyira leköti a gyerekeket, hogy ha más nem is volna itt, csak a kavicsos part, már akkor is nyert ügyünk lenne. Ez itt a legnagyobb kavicsos játszótér a fővárosban! Az enyémek itt tanultak meg messzire dobni a nagyobb példányokkal, kacsázni a laposabbakkal, vízgyűrűt formálni a közelbe dobottakkal; csak arra kellett ügyelnem, hogy egymást el ne találják, és volt egy nyugis délutánunk.
Biciklizni is itt tanultak meg. Egészen Szentendréig vezet egy meseszép bringaút, a kavicsdobálásból kinőtt, nagyobb gyerekekkel is megvan a kaland tehát. De nagyon szép emlékeket őrzünk csikorgóan fagyos, Jézuskára várós, itt eltöltött karácsonyi délelőttökről is, sőt mi még a halászlevet is a Rómairól visszük haza az ünnepi vacsorához.
Parkolót találni főleg a zsúfoltabb időszakokban nem könnyű, de nem is lehetetlen. Vannak fizetősök is, de a többségük ingyenes. A part legnépszerűbb részét még kicsi gyerekekkel is fél óra alatt be lehet járni. Persze ez nem azt jelent, hogy ennyi idővel számoljunk csak: mindig van miért megállni, letérni az útról, beülni egy halászlére vagy palacsintára valahova, kipróbálni valamelyik játszóteret.
No, és hát ezek a part menti bisztrók: a Nap bácsi és a Fellini, színes csíkos nyugágyaikkal, ahonnan a lábunk konkrétan a vízbe lóghat… Itt tényleg el lehet lazulni egy napsütéses délutánon, csak bámulni a vizet, a hajókat, a kajakosokat, a kacsákat, vagy ez utóbbiaknak kiflicsücsköt dobáló gyerekeket. A Nap bácsi árnyat adó fáinak törzsére egy igazi menő bunkert is építettek nekik, ahova rámpán vagy kötélen lehet feljutni. Hétvégenként egyébiránt DJ-k keverik a lazulós zenét. Kóstoljátok meg a limonádékat, kézműves söröket; szívből ajánlom a mentás-áfonyásat. Ha éhesek vagytok, a különleges, tortillalapba csomagolt szürkemarha-burgert ki ne hagyjátok!
(Ez nem burger...)
Közvetlen szomszédságában, a Fellini Római Kultúrbisztróban pedig szellemi táplálékot is kaphatunk: a „partmoziban” minden szerdán van előadás, egy kis stégen felállított kivetítőn nézhetünk művészfilmeket (a műsor a honlapjukon is megtalálható). Itt nemcsak az étel finom, de a zene is: jazz, sanzon, romantikus, alternatív. Közel s távol nincs ennél kellemesebb kiülős nyáresti program.
Ha vízpartra vágytok és sült halszagra, de el akarjátok kerülni az autópálya forgatagát, jobb helyet keresve se találtok. De ne is keressetek, hiszen minden út a Rómaira vezet!
Fotó:
Bárdosi Márk
