Eszünk

Cukor és fahéj

2017.12.24. | Varga Anita
December közepén már sok helyen fahéj- és cukorillat lengi be az otthonokat. Süvíthet kint a szél, mi már ott dédelgetjük a szenteste melegét a szívünkben. Ezt a hangulatot hozta el nekünk egy délutánra a Villa Bagatell udvarán található Brótpékség…
 

Karácsony előtt egy héttel gyermekeinkkel közösen sütni a mézeskalácsot: ezzel egyszerűen nem hibázhatunk. De a Brótpékségnek, a Pendula Óvoda közreműködésével, még ennél is többet sikerült kihozni ebből a kedves időtöltésből: a kreativitás és a kakaó mellé egy bűbájos kis történetet is kaptunk tőlük emlékül.



A program jól szervezett, gördülékeny és zökkenőmentes volt. Kicsit előbb érkeztünk, de nem várattak minket azzal, hogy mindenki csatlakozzon; csak az tudja, mennyit számít ez, akinek kicsi gyereke van. Egyből mehettünk kezet mosni, kötényt kötni a kis cukrászok derekára, még egy kis névre szóló nyakbavaló is jutott mindenkinek. Máris kezdődhetett a közös móka, nekiláttunk, hogy az előre összeállított tésztagombócokat pici sodrófák segítségével kinyújtsuk, a formát kiszúrjuk, majd felcicomázzuk. A kicsik rettentően élvezték, párnás, puha, pici tenyerük izzadt, és ragacsos volt a tésztától. A cél nem az önállóság volt, hanem a közös „munka”. Nincs is annál felemelőbb érzés, mint átadni a tudásunkat gyermekeinknek, együtt élvezni az alkotás örömét… és még rendet is raknak utánunk.



Pont így képzelem el a karácsonyi készülődést a srácokkal: imádnivaló kockás kiskötényben, a koncentrálástól kipirult arccal lisztfelhőt tapsolunk a levegőbe, miközben a sütő dorombolva ontja a mézeskalácsokat, és a belőle kiáramló édes illatok megtöltik a szobát. Ebbe az idillbe még egy kis hiszti is belefér, de csak mert a tökéletességre törekszünk, naná hogy bosszantó, ha leragad a tészta. Még jó, hogy ott vannak az anyukák, akik szakavatott kézmozdulatokkal gyúrják gombóccá a tésztagalacsinokat, fáradhatatlanul, újra és újra, dicsérő, bátorító szavaik kifogyhatatlanok. Nagyfiamat, mondjuk, egyáltalán nem kellett segíteni: olyan áhítattal, átéléssel és élvezettel serénykedett, mintha varázsporral lett volna megszórva körülötte a levegő. Pedig csak a liszt szállt… no meg az idő, angyalszárnyakon.



A rózsaszín cukorkával gazdagon megszórt szívecskék, Smarties-szemű angyalkák, a karácsonyfa és a mézeskalácsbábu alkotása közben észrevétlenül kerültünk egy másik dimenzióba, ahol nem volt dugó, hosszú tömött sorok a kasszánál; már minden ajándék becsomagolva és szalaggal átkötve várt. Az önfeledt alkotás elröpített minket a mese birodalmába…



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki karácsony napján mézeskalácsot szeretett volna enni. Édesanyja levette a nagyi vastag, poros szakácskönyvét a polcról, felnyitotta, és hangosan felolvasta a hozzávalókat: liszt, vaj, tojás, méz – ezeket a kisfiú ügyesen kimérte egy nagy keverőtálba. Összegyúrták a tésztát, kiszúrták a mézeskalács figurákat, tepsire fektették és betolták őket a forró sütőbe. 8 percet kellett volna várni, míg megsülnek, de a kisfiú már nem bírta tovább: az ötödik percnél kinyitotta a sütő ajtaját, és kíváncsian bekukucskált rajta. Hopsz, mintha csak erre várt volna, kiugrott a tálcáról egy mézeskalácsfiú, szélsebesen átszaladt a konyhán, majd ki az ablakon. A kisfiú hiába próbálta keresni, bottal üthette a nyomát. Ott ácsorgott viszont a kiskutya, akit az isteni illatok az ablak alá csalogattak, de nem futott ő sem elég gyorsan ahhoz, hogy elkapja a kalandvágyó süteményt. A cica, a tehén, a szomszéd, de végül már a fél falu is próbálta üldözőbe venni a rakoncátlan mézeskalács-emberkét, mindhiába. A kisfiú nagy szomorúságában készített egy mézeskalács-házikót: tojáshabbal csodaszépen feldíszítette, színes cukorkákkal megszórta, és úgy várta, hogy hazatérjen a szökevény. Beesteledett, és a félig kisült tésztagyerek a távolból tátott szájjal bámulta a kisfiú karácsonyi fényekben pompázó otthonát. Többé nem érdekelte a szabadság, melegségre vágyott: átbújt a küszöb alatt, és bemászott a saját kis házikójába, ahol a kalandoktól kimerülten hajtotta álomra a fejét.



Valahogy így végződött az a mese, amit a Pendula Óvoda pedagógusa mesélt, amíg mi egy bögre habos kakaót szorongatva arra vártunk, hogy a gyerekeink szorgos kis keze által meggyúrt és kiszúrt mézeskalácsok kisüljenek.



Döntsétek el ti, tetszik-e így ez a kedves kis karácsonyi történet – és ha nem, találjatok ki neki egy másik befejezést a gyerekekkel együtt ma este, az ünnepi vacsora után.



Boldog karácsonyt mindenkinek!
 
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto - weboldal
Horpáczi Dávid

bornaptár.hu
A boros eseményajánló

címkék

Badacsony (5) Balaton (16) bikaver (10) Bocuse d'Or (6) bor (153) borbar (13) Bori Mami (3) boriskola (3) borkorcsolya (14) Borshanta (7) borterasz (5) bortúra (5) borvacsora (4) borverseny (3) Bott pince (24) Bottszerda (21) Budapest (88) cava (6) CEWI (9) csirke (3) csokoládé (5) cukrászda (8) demeter zoltan (4) desszert (3) édes (20) édes szamorodni (4) Eger (12) espresso embassy (3) étterem (57) fesztival (8) Franc&Franc (3) furmint (25) Gizella Pince (4) gyerekbarát (13) gyöngyözőbor (4) harslevelu (4) heimann (3) húsvét (5) interjú (4) kadarka (4) karácsony (9) kave (33) kavezok (7) Keszthely (3) koktel (4) könyv és kávé (3) kostolo (16) Közben esznek (8) London (3) Mád (7) magnamatra (7) Mátra (13) Michelin-csillag (6) művészinterjú (3) nyar (4) nyaralas (3) Olaszország (4) olaszrizling (3) őstermelői piac (5) pálinka (3) pálinkaverseny (3) Pancs Belvárosi Gasztroplacc (3) Pannonhalma (3) Pannonhalmi Apátsági Pincészet (3) pezsgő (17) piac (8) pizza (3) Portugália (5) programajanlo (7) Rácz Jenő (3) recept (21) rozé (8) sauvignon blanc (5) sommelier (4) sor (29) sós (10) Spanyolország (3) specialty kave (4) sütemény (13) süti (7) SVÉT (9) szakácsverseny (3) Szekszárd (12) Szent András Sörfőzde (5) szorakozas (3) tallya (3) Tarcal (3) tea (5) tenger gyümölcsei (3) tészta (3) tokaj (50) Tokaj Oremus Szőlőbirtok (3) Tokaj-Hegyalja (11) tokaji aszú (12) tudnivalok (4) utazás (11) verseny (5) Villányi borvidék (13) vörösbor (7) zold veltelini (3)