Vissza
Mindig útba esik
2018.07.29. | Szabó Edit
Új névvel, új séffel, minőségi ételekkel, de a régi vendégszeretettel várja a betérőket az M7 Bistro, Magyarország első autópálya-étterme Székesfehérvár határában…
Az étterem elődje a hetvenes években, az autópálya építésekor nyílt meg az M7-es fehérvári pihenőjében. A hagyomány úgy tartja, hogy Ernyey Béla színművész volt az egyik legelső törzsvendég, aki a környéken játszódó Princ, a katona című film forgatása közben gyakran tért be néhány jó falatra, és azóta is meglátogatja a helyet, ha erre visz az útja.
Nem ő az egyetlen. A balatoni nyaralóval rendelkező budapestiek közül szinte kivétel nélkül mindenki útba ejtette az éttermet, ha pihenni indult a család, és nemcsak megebédeltek, hanem jól be is vásároltak az elviteles készételekből. Aki nyitáskor gyerek volt, ma már a saját gyerekeit terelgeti a pult felé, mert mindent lehet, csak nem betérni nem, a bisztró a balatoni utazások kötelező kelléke, úgy tartozik hozzá, mint kabáthoz a gomb.
Ahogyan a törzsvendégeknél, úgy a tulajdonosi körben is megtörtént a generációváltás, a jelenlegi tulajdonos, Szakály Attila édesapja 1984-től vitte a helyet, ő alakította át a rendszerváltás környékén teljes mértékben önkiszolgálóvá az éttermet a „gyorsan-olcsón-finomat” koncepció jegyében. Szakály Attila már gyerekként beállt a pult mögé, aztán tanulmányait is a vendéglátás területén folytatta, előbb Magyarországon, aztán külföldön. A vendéglős képesítés birtokában, 2011-ben vette át az időközben új, tágasabb térbe költözött éttermet nyugdíjba vonuló édesapjától, és nekilátott, hogy módszeresen felújítsa, modernizálja a kínálatot.
Miközben a tulajdonos mesél, helyet foglalunk a „Séf Pultja” körül, és figyeljük a szakácsok szakavatott mozdulatait. Maga a séf, Bokor Péter 10 évnyi ausztriai fine dining tapasztalattal jött haza másfél évvel ezelőtt, hogy Székesfehérváron kamatoztassa tudását és kreativitását, de kollégái is megfordultak már a világ néhány más szegletében. A csapat tehát felkészülten várja a vendégeket.
Szakály Attila tisztában volt vele, hogy komoly választékot kell kínálnia, hiszen nem könnyű összehangolni a Balaton felé utazó családok, a „félúton” itt randevúzó üzletemberek és a hosszabb szünetre megálló hivatásos sofőrök igényeit. A négy évtizedes múltra visszatekintő hely mindeddig pontosan követte a gasztronómiai közízlés változásait, és a legutóbbi, egy évvel ezelőtti felújítás során is innovatív megoldásokat alkalmazott. Az új elgondolás jegyében ugyanis a repülőgépek kabinjához hasonlóan „economy” és „premium economy” osztályra osztja a vendégteret és a menüt. Mindkét csoport a saját igényei szerint választhat az étlapról, emellett a fontosabb megbeszélésekre különterem is rendelkezésre áll, amelyet az itt találkozó üzletemberek rendszeresen igénybe is vesznek. A belsőépítészeti megoldásokban jól látható a friss, modern szemlélet, az étterem egyik végét immár egy élő növényekkel díszített zöldfal uralja, előtte vele harmonizáló fotelekkel és asztalokkal, a vendégtér galériáján pedig különteremként is használható helyiséget találunk.
Bokor Péter séf szerint egy sztráda menti étteremben Michelin-csillagra törni ugyan nem lehet, de a jó minőségű kínálat igenis megvalósítható, legyen szó akár a jól megszokott ételekről, vagy épp a kifinomultabb fogásokról. A fiatal séf otthonosan mozog mind a tradicionális magyar ételek, mind a bisztrókonyha világában, így a kínálatban sokszor ugyanannak az ételnek kétféle variációját is meg lehet kóstolni. A paradicsomos húsgombóc például rendelhető nosztalgikus és frissített változatban is, kissé olaszosan, vagány fűszerezéssel. Mindkettőnek megvan a maga közönsége. Az étterem minden nap reggel 7-től este 7-ig tart nyitva, és összesen 20 fős személyzettel üzemel.
Az átalakított és kibővített menüben a hagyományos ételek kedvelőit például babgulyással és darás tésztával várják, a közeli üzleti parkban dolgozók és a helyi lakosok ebédjéhez viszont a többfogásos, könnyedebb menü illik. És persze gondoltak azokra is, akik a Balaton felé menet csak egy rövid pihenőre állnak meg itt, őket a látványpékségben a kezdetek óta itt dolgozó Erzsi néni (a munkatársaknak egyszerűen csak mama) receptjei szerint helyben készült péksüteményekkel, fahéjas csigával, túrós batyuval, valamint saját blendből, egyedileg pörkölt keverékből készülő kávékkal csábítják.
Az idei szezon újdonságai a szendvicsek, amelyeket többféle ízesítésben, frissen készítve tálalnak, egyenesen a Séf Pultjából. Nekünk a hely saját klubszendvicse készül, a csirkemell, bacon, tojáslepény és majonézes káposzta kombinációja tökéletes, ízletes és laktató, bárkinek jó szívvel ajánljuk. Jó a Séf Pultjánál üldögélni, mert akár beszélgethetünk is a szakáccsal, és tényleg a szemünk láttára készülnek el a fogások.
Az M7 Bistro ételeiből sokan elvitelre kérnek különböző összeállításokat. Az ételszállító dobozok már most is rendelkezésre állnak, de az étterem vezetői a szolgáltatást hamarosan továbbfejlesztik, hogy az ételek elkészültük után gyorsan lehűtve (sokkolva) is szállíthatóak legyenek, így frissességük tovább megmarad.
A tiramisu azonban frissen készül, és Bokor Péter kreatív tálalásának eredményeként úgy néz ki, mint egy aprócska mentahajtás egy cserépnyi földben (a mentáért külön hálásak voltunk). A „föld” kakaós crumble, alatta friss gyümölcs és mascarpone keveréke, amelynek piskótalappal ágyaztak meg. Ízletes és ötletes fogás, nagyon szerettük.
Tudjuk, hogy a gyerekek nem szeretnek túl sokáig az asztalnál üldögélni, ezért jó hír a családosoknak, hogy a csemetéket jópofa játszósarok várja, van hely szoptatáshoz, pelenkázáshoz, de ha valaki tisztálkodni, zuhanyozni szeretne, arra is adott a lehetőség. Szakály Attila azt meséli, hogy a felújítás utolsó szakaszában még megújul a hátsó vendégtér, korszerűsödnek a mosdók, és végül a régi Albapark Étterem felirat is lekerül a homlokzatról, és helyét az M7 Bistro foglalja el. Távozáskor örömmel fedezzük fel az e-töltőállomást a parkolóban. Úgy tűnik, itt tényleg mindenre gondoltak.
Legközelebb majd a túrógombócot is meg kell kóstolnunk, és úgy hírlik, a kápiakrémleves is kötelező, bár sokan inkább a hortobágyi palacsintára esküsznek. Ezt a vitát most nem döntjük el, de hogy visszatérünk még Bokor Péter séf úr kreatív pultjához, az nem kérdés.
