Vissza
Nagy Befőzés Nagykörűben
2017.10.23. | Szabó Hajnalka
Sütés, főzés, füstölés, savanyítás, préselés – ismét dübörgött a Nagy Befőzés Nagykörűben. A Szolnok megyei település ma már nemcsak a cseresznyéjéről híres, az ott élők évek óta bemutatják, hogyan mentik át a nyár ízeit télire…
Talán kevesen tudják, hogy melyik az a település a Tisza partján, aminek még a címerében is cseresznye van. Nagykörűben, Magyarország cseresznyéskertjében viszont nemcsak az említett gyümölcsnek, hanem egyéb háztáji kincseknek is kiemelt figyelmet szentelnek. Sőt, minden ősszel megrendezik a Nagy Befőzést, ahol beszerezhetjük a télire való lekvárokat, befőtteket, savanyúságokat, füstölt árukat, de ezeken kívül is igyekeznek megidézni a hajdanvolt falusi világot.
„Sütés, főzés, füstölés, savanyítás, préselés” – így szól a rendezvény szlogenje, és aki ellátogatott az idei Nagy Befőzésre, most is igazi illat- és ízorgiába keveredett. Az utóbbi időben mind gyakrabban figyelünk arra, hogy mi kerül a tányérunkra, újra divatba jött házi finomságokat fogyasztani. Szerencsére egyre több kistermelő gondoskodik arról, hogy a régi ízeket idéző, adalékanyag-mentes ételekkel tölthessük meg akár a lakótelepi konyha polcait is.
A helyiek már hetek-hónapok óta szorgoskodtak, hogy a vásárlók a legízletesebb mézeket, lekvárokat, szörpöket, füstölt kolbászokat vihessék haza. A látogatók az árusoktól kóstolót is kérhettek, hogy megbizonyosodhassanak a kiváló minőségről. Volt itt minden, ami egy falusi portán készült a múltban: présből csöpögött a must, a savanyú káposzta illatát már messziről érezni lehetett, de voltak sajtok, frissen sült sütemények is.
A vidéki sütés-főzés elengedhetetlen kelléke volt régen a kemence, nem véletlen, hogy a falu piacterén álló kemencében kenyérlángost sütöttek. Mellette a Kis Befőzésen általános iskolások kínálták portékájukat – hiszen a család aprónépét régen is bevonták a ház körüli teendőkbe.
Faluszerte jó néhány udvarban készítették a hagyományos fogásokat a pogácsáktól a laktatóbb falatokig. A Galocsa udvarban például évek óta mindig elfogy az üstben készült káposztás-babos-húsos egytálétel, a galocsa – melynek neve nem véletlenül cseng ismeretlenül sokak számára: két nagykörűi fiatalember vezetéknevéből, a Galsiból és az Ócsaiból származik. Tartalmas étel, amihez sokan a jóféle és egyre több helyen elismert nagykörűi Bulyáki pálinkát, mások kézműves sört ittak.
A városiak sokszor nemcsak a jó minőségű, ismerős termelők keze közül kikerült ételeket emlegetik nosztalgiával, de a vidéki használati tárgyakat is. A Nagy Befőzésen a helyiek által készített rongyszőnyegeket, illatos szappanokat, kerámiákat, ékszereket is vásárolhattunk; csodaszépek voltak.
Programokban is bővelkedett a rendezvény, a gyerekeket leginkább a falunéző kisvonattal, a traktorvezetéssel meg a helyi játszótér népi játékaival lehetett lekötni, de a Művészudvar vagy a régi gépeket bemutató Traktorkiállítás is népszerű volt. A falu főterén felállított színpadon is folyamatosan történt valami, hol népzenei fellépők szórakoztatták a közönséget, hol tökárverésre gyűlt össze a falu apraja-nagyja.
Sokan megidézhették ezen az októberi hétvégén a régi időket, emellett igazi finomságokkal készülhettek fel az előttünk álló hideg hónapokra. Nagykörűben egyébként virágzástól befőzésig mindig történik valami, a falu lakói évente többször kínálják portékáikat a hagyományos ízek kedvelőinek – aki teheti, látogasson el ebbe a csodaszép Tisza-parti falucskába, és töltődjön fel élményekkel és ízekkel!
Fotó:
Szabó Hajnalka
