Szülinapi gyerekzsúr a Jókenyérben

2017.04.23. | Varga Anita
 „Ajándékozni úgy jó, ha olyat sikerül adnod, aminek te magad is örülnél.” Ez az aranyszabály tökéletesen érvényesült az ikreim születésnapi zsúrján a Jókenyér Pékségben.
 


Hát ez a nap is eljött, és tényleg el se hiszem: 6 évesek lettek az ikreim! Nincs mese, ez itt fordulópont: mostantól jegyet kell váltanom nekik a buszon, foghíjas a mosolyuk, és esténként csillogó szemmel figyelem, hogyan rajzolódnak ki szép lassan az izmaik. A végén tényleg két igazi pasi lesz belőlük. Egy ideje már érzem a változást; másképp mozognak, kérdeznek, és néha olyan szófordulatokat löknek elém, hogy csak nézek. Már csak ezért is nagyon szerettem volna, hogy az idei születésnapjuk más legyen, mint a többi, hogy ne csak ajándékok, hanem szép emlékek is maradjanak utána.



Vannak mindig jól működő, „tömeggyártású” játszóházas bulik, ahol sok-sok kispajtással együtt lehet ünnepelni: a hely adott, a játékok aranyosak, a hangulat jó, a torta finom, két óra leteltével csuromvizesen jövünk haza, és garantált a sikeres altatás. Én azonban valamiért mindig jobban szerettem az olyan eseményeket, amiben benne van a hiba lehetősége. (Erre nem feltétlenül vagyok büszke, végül is a gyerekeim élménye a tét.) Áprilisban születtek, amikor az időjárás minden, csak nem kiszámítható, mégis mindig megkockáztattam a szabadtéri zsúrokat, amivel garantált gyomorfekélyt okoztam magamnak. Az idei eseményen legalább az időjárás szeszélyeitől nem kellett tartanom, attól viszont igen, hogy ez a buli tényleg nagyon más, mint egy hagyományos óvodás születésnap. (Most kérek elnézést mindazoktól, akiket nem hívtunk meg, de sajnos a hely nem visel el nagyobb létszámú csapatot. Ígérem, bepótoljuk a közös ünneplést a kertben!)



Régóta játszadoztam már a Gyerekpékség gondolatával, de a gyerekeim 4-5 évesen még kicsik voltak hozzá, még akkor is, ha – anyuka sütési mániájának köszönhetően – a homok mellett rendszeresen mosom ki belőlük a lisztet is, és az esti mesét gyakran a dagasztógép morajlása mellett kénytelenek nézni a tévében (meg is kapom érte a magamét...).

Eddig is viszonylag sokat jártunk a pilisszentiváni Jókenyérbe reggelizni, vásárolni, és az emeleten, a nagy üvegablakok mögött virgoló, fonó, sürgő-forgó pékek látványa mellett a „Gyerekpékség” felirat is megragadta a figyelmemet. Tetszett, hogy nemcsak az alapanyagokra fektetnek hangsúlyt – amire manapság minden magára valamit is adó pékségnek oda kell figyelnie –, hanem arra is, hogy a szüleikkel érkező utódok jól érezzék magukat. A földszinten játszósarok, a teraszon néhány függőágy várja őket, az ablakok mögött dolgozó alkalmazottak látványa pedig kicsit közelebb hozza számukra a felnőtt életet. Minden szentnek maga felé hajlik a keze, a mi családunkban anya bizony imád péket játszani, és szerettem volna, ha a gyermekeim is átélhetik azt az örömöt, amit a kenyérsütés ad nekem.



A pékség honlapján tökéletes tájékoztatást kaphatunk arról, hogy miből áll egy ilyen mulatság, milyen szerepet játszik az animátor és segítője a program során, és hogy a 6-14 éves korosztálynak szóló rendezvényen a maximális létszám 12 fő. Nagyra értékelem ezt a döntést, teljesen fölösleges ennél több lurkót közös sütés céljából összezsúfolni. Egy 6 éves kicsi borsó érdeklődése, figyelme, készségei még teljesen más szinten mozognak, de a pékségben ezt tiszteletben is tartják, és az egész programot a korcsoport igényeinek megfelelően alakítják. És ez náluk tényleg nem csak szólam.

Megérkezésünk után néhány szót váltottunk Gabival, a programvezető hölggyel, aki maga is háromgyerekes anyuka. Megnyugvással tapasztaltam, hogy a legjobb helyen vagyunk. A kávézó emeletén, egy elkülönített térben zajlott a buli, hátul a műhely, nagy munkafelülettel, dagasztógéppel, óriási teknővel, sütővel, kézmosóval, elöl középen pedig megterített asztal, limonádéval, málnaszörppel – később ide kerültek a pékségben sült kenyérből elkészített szendvicsek is –, kétoldalt pedig pár szék és asztal a kávézgató szülőknek és a holmijainknak. Nagyjából a második percben tettem le a telefonomat az egyik asztalra, és csak a buli végén jutott eszembe hogy van valahol egy mobilom, amin a gyerekeimen kívül létező világgal tartom a kapcsolatot. A zsúr közben megszűnt minden más, csak mi voltunk, a srácok és a közös élmény.



A felkínált két program közül (kifli- vagy kalácssütés) mi a kiflit választottuk. A másik hosszabbra nyúlik, akár 3 órát is kitesz, és nem akartam fárasztani sem a saját, kevés türelemmel, de annál több energiával megáldott srácaimat, sem pedig a kis meghívottak szüleit. Volt velünk két kistesó, a mi Lexink és egy másik öcsi a szomszédból, akik ketten együtt tesznek ki 5 évet, de mindezt meghazudtolva ámulatra méltó beleéléssel és lelkesedéssel nyomták végig a közel kétórás összejövetelt. A többiek a megcélzott korosztály alsó határát súrolják. Az elején kicsit tartottam is attól, hogy egyszer csak elszabadul majd a pokol, de szerencsére ilyesmire egyáltalán nem került sor.

Miből készül a jó kenyér? – hangzott el a bevezető kérdés, és a srácok máris csüngtek az animátor szavain. Aztán egy csoportos kézmosást, kötény- és sapkafelvételt követően a gyerekek által felsorolt alapanyagokat jó nagy mennyiségben beleöntötték az óriási teknőbe, és kezdődhetett a móka, a tészta dögönyözése – hozzáteszem, szerencsére nem minden felsorolt alapanyag felhasználásával… A teknőt, benne a félig-meddig összeállt tésztával közösen odagurították az ipari dagasztógéphez, és amíg az elvégezte a munka dandárját, a résztvevők megismerkedhettek a kenyérsütés elméletével is Tesz-vesz városban. Ezután a több kilós tészta bekerült a zsemleosztóba, ahonnan egy kis mágiát is alkalmazva – mintha minden a varázsige segítségével történt volna – harminc kicsi buciként került újból elénk. Minden száj tátva maradt, nem volt kétséges, hogy a tésztát tényleg a közös abrakadabra osztotta cipókra.



A bucik asztalhoz dobálását hatalmas kacsagások közepette végezték a gyerekek. Ennek a játékos elemnek valóban van funkciója: segít kiszorítani a levegőbuborékokat a tésztából, és így könnyebb tovább dolgozni vele.

Ezt követte a kreatív rész: császárzsemlék megformázása almaszeletelővel (mekkora ötlet!), kiflisodrás, kalácsfonás. Húsvéti nyuszi alakú péksütemények kerültek ki a szorgos kis kezek alól, a tetejük megszórva mindenféle magokkal – az egészségtudatosság jegyében.



Az animátorunk hihetetlen jó érzékkel végezte a munkáját, mindig tökéletes pillanatban váltott programelemet. Volt például egy játékos kóstoló a pékség termékeiből: bekötött szemmel, először csak a szaglásukra hagyatkozva, majd ha ez nem volt elég, ízlelés segítségével találhatták ki csemetéink, hogy vajon csokis zsemle vagy teljes kiőrlésű magvas kenyér illatát, ízét érzik-e.



A gyerekeim születésnapi tortáját mindig a kedvenc cukrászdájukból rendelem meg, most is szerettük volna azt magunkkal vinni, ez azonban nem megoldható a Jókenyérnél.  Kicsit aggódtam is, hogy milyen lesz majd az a torta, amit ők hoznak a saját solymári üzletükből. Tökéletes volt. Diós, belga csokis trüffel, olyan, amilyennek szeretjük, a kedvencünk mellett is helye lenne a dobogón. Úgy láttam, minden gyereknek ízlett.



Az ajándékok átadásának is volt egy külön rituáléja. A két ünnepelt, Raul és Rafi leült egymás mellé, és mögöttük sorakozott fel az ünneplő barátok hada a becsomagolt játékokkal. Egyesével, nagy kuncogások közepette, elváltoztatott hangon kívántak boldog születésnapot, az ünnepelteknek pedig ki kellett találniuk, melyik kis barátjuk köszöntötte épp fel őket, és csak aztán nézhették meg, mit rejt a csomag. Volt nevetés!



Közben ínycsiklandó illatok kezdtek felénk kúszni a levegőben: kisültek a saját készítésű péksütemények. Ezeket papírzacskóba csomagolva, névvel ellátva mindenki magával vihette. Kedves gesztus, hiszen a keze munkájára mindenki büszke, az ilyen falatokat tisztelet övezi, jobban ízlenek az egész családnak.



Otthon még azon melegében el is majszoltunk pár szezámmagos húsvéti nyuszit, közben megkérdeztem a fiúktól: „Mi volt a legjobb a szülinapotokban?”„Minden!” – vágták rá egybehangzóan, és én azt hiszem, ott és akkor nyugodtam meg a tekintetben, hogy ez a két – nem is olyan kicsi – alma talán mégsem esik olyan messze a fájától.
 
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto - weboldal







bornaptár.hu
A boros eseményajánló

címkék

ausztria (4) badacsony (13) balaton (65) balatonfüred csopaki borvidék (8) beszélgetünk (13) bikavér (20) bio (13) biodinamikus (6) bocuse d'or (9) bor (262) borász (29) borászok borásza (5) borbár (25) borfesztivál (25) bori mami (5) boriroda (10) boriskola (4) borkorcsolya (22) borkóstoló (22) borshanta (12) borterasz (12) borteszt (90) bortúra (18) borvacsora (13) borverseny (13) bott pince (28) bottszerda (21) budapest (185) cabernet franc (7) cava (7) CEWI (12) csirke (6) csokoládé (8) cukrászda (11) demeter zoltan (4) desszert (4) desszertbor (4) édes (74) eger (33) egészséges (5) egri csillag (4) erdőbénye (6) étterem (123) etyek (9) etyeki kúria (9) fehérbor (16) fesztivál (35) figula (4) franc&franc (5) frittmann (4) furmint (53) furmint február (10) gizella pince (6) gyerekbarát (16) gyöngyözőbor (11) hárslevelű (10) heimann (8) húsvét (8) interjú (97) iszunk (4) kadarka (13) káli-medence (4) karácsony (15) karantén (23) kávé (38) kavezok (8) kékfrankos (10) kéknyelű (5) kenyér (7) késői szüret (4) koktél (10) koronavírus (27) kóstoló (55) kovács nimród winery (7) közben esznek (8) kreinbacher birtok (6) kunsági borvidék (5) laposa birtok (5) leves (10) london (12) luka enikő (4) mád (11) magnamátra (11) mátra (36) merlot (12) michelin-csillag (8) monyo brewing co (4) mór (5) művészinterjú (10) nyár (13) nyaralás (5) olaszország (13) olaszrizling (22) őstermelői piac (6) paletta (4) pálinka (9) pálinkaverseny (7) pannonhalma (8) pannonhalmi apátsági pincészet (5) pécs (7) pezsgő (46) piac (13) pinot noir (8) pizza (4) pofonegyszerű (5) portugália (6) programajanló (27) rácz jenő (4) rajnai rizling (8) recept (129) rosalia (5) rozé (29) saláta (7) sanzon (6) sauvignon blanc (6) somló (11) sommelier (9) soproni borvidék (12) sör (40) sós (60) spanyolország (7) specialty kávé (9) st andrea (7) super 12 (4) sütemény (28) süti (15) svét (16) syrah (6) szakácsverseny (4) szamorodni (11) száraz (26) szekszárd (27) szent andrás sörfőzde (6) szent györgy-hegy (10) tállya (7) támogatott írás (6) tarcal (8) tavasz (12) tea (8) tenger gyümölcsei (4) természetes bor (5) tészta (8) tesztelünk (4) tokaj (107) tokaj-hegyalja (65) tokaji aszú (28) tudnivalok (4) utazás (19) vacsora (9) verseny (9) villány (7) villányi borvidék (39) vörösbor (34) vylyan (10) zenit (4) zöld veltelíni (4)