Vissza
Eszünk

Vacsora a Kobutában

2019.04.04. | Vargha Márk
Magyar ízek japánosra hangolva? Igen! Takács Lajos újra Budapesten főz? Igen! Ráadásul Palotai Csabával? Hát persze! Hogy erről senki nem hallott? Nem csoda. A Kobuta alkalmi vacsorái nincsenek nagydobra verve, de mi azért bejutottunk…
 


Az Olimpiában ugyan csak néhány alkalommal volt szerencsénk megízlelni Takács Lajos séf fokozott figyelmet kiváltó kreációit, a Bazilika szomszédságában irányítása alatt működött Laci!Pecsenyének viszont nyitásától bezárásáig visszatérő vendégei voltunk. A közelmúltban bombaként robbant a hír, hogy séfünk újra kabátot öltött, és egykorvolt kedvencünk, a Laci! Konyha! helyén, a Hegedűs Gyula 56. alatt tematikus vacsorákat ad, oldalán régi harcostársával, Palotai Csabával. Azonnal kíváncsiak lettünk.



A Kobuta név pontos jelentését illetően a honlapra látogatva nem találunk információt, az internetes kereső használatával sem vagyunk beljebb, bár az egyik találaton, miszerint Trump szerint volt külügyminisztere KŐBUTA, legalább jót mosolygunk. Lassan érlelődött bennünk a látogatás, mikor nem kis örömünkre a Dining City Étterem Hét listáján is feltűnt a név. Szeretjük ezt a rendezvényt, sok jó élményben volt már részünk általa. A vendég számára különleges alkalom, a konyhafőnököknek pedig valódi kihívás, hiszen minden évben két évszak eltérő szezonalitását kihasználva kell megmutatniuk tudásukat és kreativitásukat úgy, hogy mindez a vendégkör bővülését eredményezze.



A honlapon ígért „japán hangulat” nem csak az ételekben köszön vissza, hiszen amennyire lehetett, a Laci! Konyha! tépett-firkált színes újságokkal és nagy tükrökkel meghatározott bohém enteriőrjét is a felkelő nap országára jellemző letisztultsággal igyekeztek felváltani. A profilváltás viszont félig ment csak végbe, hiszen az egyébként kellemes és kellően halk gépzene inkább konferenciák szünetében való teasütemény-majszoláshoz illik. A magunk részéről nem éreznénk túlzásnak, ha nem is élőben, de a hangfalakból szóló pengetős-hangtálas harmóniák biztosítanák az ígért „japán hangulatot.”



Az asztalok és a székek az előd hagyatékai, robusztusak és kissé nagyok, a bensőségességet inkább a moderált világítás és a minden asztalon elhelyezett mécsesek hozzák. Pincérünk, bár nem hibátlan, mindvégig igyekvő. Jó érezni, hogy a személyzet magáénak érzi a helyet, és a felénk áradó mosolygós kedvesség nem kényszeredett. Kellemes meglepetés továbbá az itallap: nemcsak a hosszúságán, hanem a változatosságán is látszik, hogy alaposan átgondolták. A borok közül ezúttal egy-egy kitűnő spanyol fehér- és vörösbor, valamint egy magyar édes szamorodni mellett döntünk.



Kétféle menüt is kipróbálunk a három közül. Mindkettőnél ugyanaz az üdvözlőfalat: marhafartőkocsonya pak choi-jal, valamint hideg libamáj vajas kalácson. Az egyes komponensek tiszta íze izgalomba hozza az embert (tán a pak choi lehetett volna csak picit több és markánsabb), türelmetlenül várjuk az előételeinket, amelyek csakhamar megérkeznek.



Az „A” jelzésű ételsorban ezt a szerepet a vadpástétom tölti be japánborsos körtesalátával. Megjelenésében mindkét elem az egyszerűséget képviseli. A pástétom ízét leginkább a „megszelídített vadság” kifejezéssel tudnánk leírni, tökéletes „beavató” fogás, a körtével kapcsolatban viszont inkább alárendelődést érzünk. Jobban tetszene, ha ellenpontként, „megvadult szelídségként”, pikánsabban jelenne meg a tányéron. A „B” menü konfitált miszós tonhalsalátáján viszont semmilyen fogást nem találunk. Minden nap tudnánk belőle enni: nemcsak a jó minőségű tonhalból, de a miszós mártásból és az ízüket megtartott zöldségekből is elementáris frissesség árad, az arányok tökéletesek.



A főételek esetében már az első falatnál özönlenek az egy éve a nyugat-spanyolországi Extremadura régióban tett kulináris álomutazás húsételeivel kapcsolatos borzongatóan jó emlékek. Ilyen egyszerűnek látszó, kóstoláskor viszont ennyire komplex aromatikájú húsokkal azóta sem találkoztunk. Lelassulunk, hogy mind a katsu válogatás (sertésszűz, hosszúkaraj és rák), mind pedig a kacsamell fogyasztását minél tovább nyújtsuk.



Egyik desszertünk francia krémes, melynek tetején a sós karamell a „poén”, a másik pedig csokoládémousse, mely viszont csavar nélkül támaszkodik a csoki mint önmagában is fajsúlyos alkotórész közismert erényeire. Bár japán hatást egyikük esetében sem fedeztünk fel, ezt nem tekintjük hibának, hiszen a jó pontjaink kiérdemléséhez most elég az, hogy mindkét édesség korrektül van elkészítve. Séfünk a főétellel ugyanis annyira elvarázsolt, hogy jóval később, hazafelé is azt kérdezgetjük egymástól, mikor és milyen ünnepi alkalomra térjünk vissza „húsozni.”



A menükártyán olvashatjuk azt a szóbeszédet, hogy Takács Lajos még nagyobb dobásra készül: Nebuta néven indít útjára hamarosan egy másik egységet, ahol – ahogy más forrásból halljuk – a ramen és a tonkatsu (azaz az ízbomba leves és a Japánban mesterien készített rántott hús) lesz a sláger. Nagyon várjuk azt a nyitást, de reméljük, hogy a Kobutát sem hagyja magára, hiszen az irány módfelett meggyőző, és bízunk benne, hogy rajtunk kívül is sok hódolója lesz a fővárosi gasztroszcéna eme újlipótvárosi gyöngyszemének.
 
Fotó:
facebook
Vargha Márk

bornaptár.hu
A boros eseményajánló

címkék

Ausztria (3) badacsony (9) bajnokság (3) balaton (51) bikavér (13) bio (5) biodinamikus (3) bocuse d'or (9) bor (247) borbár (21) borfesztivál (18) Bori Mami (5) boriskola (3) borkorcsolya (18) Borshanta (11) borterasz (7) borteszt (12) bortúra (11) borvacsora (8) borvendéglő (3) borverseny (10) Bott pince (24) Bottszerda (21) budapest (150) cava (7) CEWI (10) csirke (4) csokoládé (7) cukrász (3) cukrászda (11) demeter zoltan (4) desszert (3) édes (39) édes szamorodni (4) eger (24) egészséges (3) eper (3) espresso embassy (3) étterem (100) etyek (8) Etyeki Kúria (6) fesztivál (22) Franc&Franc (4) furmint (42) Furmint Február (6) gizella pince (5) gyerekbarát (16) Gyöngyös (3) gyöngyözőbor (10) habzóbor (4) harslevelu (7) heimann (4) húsvét (7) interjú (49) kadarka (9) karácsony (11) kávé (37) kavezok (8) kékfrankos (5) kéknyelű (5) kenyér (3) keszthely (3) koktel (8) könyv és kávé (3) kóstoló (52) kovács nimród winery (4) Közben esznek (8) kreinbacher birtok (4) kunsági borvidék (3) London (7) Lyon (3) Mád (10) magnamatra (10) Mátra (24) Michelin-csillag (6) Monyo Brewing CO (4) mór (5) művészinterjú (7) nyár (6) nyaralás (4) olaszország (8) olaszrizling (7) őstermelői piac (6) paletta (4) pálinka (7) pálinkaverseny (6) pancs belvárosi gasztroplacc (3) pannonhalma (5) pannonhalmi apátsági pincészet (4) pécs (7) pezsgő (37) piac (12) pinot noir (7) pizza (3) portugália (5) programajanló (26) Rácz Jenő (4) rajnai rizling (6) recept (76) rozé (19) saláta (4) salon étterem (3) sárospatak (3) sauvignon blanc (6) Somló (7) sommelier (8) Soproni borvidék (7) sör (37) sós (36) Spanyolország (5) specialty kávé (8) st andrea (6) Super 12 (3) sütemény (17) süti (12) svét (11) szakácsverseny (3) szekszárd (17) Szent András Sörfőzde (6) Szent György-hegy (8) tállya (4) támogatott írás (6) tanfolyam (3) tarcal (8) Taschner Kurt (3) tavasz (7) tea (8) tenger gyümölcsei (4) terasz (3) természetes bor (3) tészta (4) tokaj (77) Tokaj Oremus Szőlőbirtok (3) Tokaj-Hegyalja (33) tokaji aszú (15) tudnivalok (4) utazás (16) vacsora (5) verseny (8) villányi borvidék (28) vörösbor (8) vylyan (7) Wolf András (3) WSET (3) zöld veltelíni (3)