Vissza
Főzünk

Levendulás-mandulás keksz

2017.07.19. | Varga Anita
Színben, ízben, illatban egyaránt csábító, az elkészítése cseppet sem bonyolult, és még egy pohár hideg édes borhoz is tökéletesen illik...
 

Szezonális alapanyagokból sütni-főzni a legizgalmasabb dolog. Amikor ott van a levegőben az időtényező, és muszáj megcsípni azokat az illatokat, ízeket, színeket, azt a hangulatot, ami évekkel ezelőttről ilyenkor felsejlik benned, esetleg újabb receptekkel színesíteni, bővíteni a palettát, különben elillan a pillanat. Értsd ezt a palettát szó szerint, hiszen hiába szárítod meg például a levendulát, árnyéka lesz önmagának az a szín, amit télen majd előhúzol. A lila amúgy is nagy kedvencem, a levendula mint fűszer pedig tökéletesen tolmácsolja ízben is azt, amit ez a buja színvilág ígér.

Igazából a levendulára csak az idén éreztem rá, de most nagyon. Levendulaszörppel indult a sor, ezt követte a levendulás vajas keksz, a levendulás-sárgabarackos pite, a levendulás joghurt, a levendulás-pirított hagymás bagett, a levendulás-kakukkfüves-rozmaringos csirkemell, majd újra a levendulaszörp (szódával... másnaposságra is kiváló orvosság).

Lilában úszik a konyha. De nem unjuk meg… és eltűntek a molyok is!



Hozzávalók:
  • 200 g finomliszt
  • 100 g mandulaliszt (vagy őrölt mandula)
  • csipet só
  • 70 g porcukor
  • 200 g hideg vaj
  • 1 zöldcitrom (vagy fél citrom) reszelt héja
  • 1 tojássárgája 
  • 2-3 evőkanál levendulavirág



Elkészítése:

1. A lisztet, a mandulalisztet, a sót, a porcukrot, a levendulát és a vajat kézzel vagy robotgéppel morzsásra dolgozzuk. Hozzáadjuk a tojássárgáját, és azzal is összegyúrjuk. Érdemes nem túl sokat masszírozni, hogy a vaj ne melegedjen fel benne túlságosan, mert akkor a zsiradék kicsapódik.

2. Fóliába csomagolva betesszük a hűtőbe pár órára pihenni. Ebben a tésztában az a jó, hogy napokkal előre is készülhetünk vele, mert akár 2-3 napig is jól érzi magát ilyen állapotában. Szépen összeérnek benne az ízek, ahogy a levendula szorosan összebújik a többi alapanyaggal.

3. Miután kivesszük a hűtőből, kicsomagoljuk, és enyhén lisztezett felületen 2-3 mm vastagra nyújtjuk. Ha túl vékony a tészta, könnyebben megég a sütőben. A kellő vastagságúra kinyújtott kekszekbe lesz kellően guszta beleharapni.

4. Előveszünk egy mintázót, és valamilyen koncepció mentén kiszúrjuk a tésztánkat. Én például egy vizespohár belisztezett szájával előre átszúrtam teljesen, és arra nyomták rá a gyerekek a feliratos pecséteket. De ezt a műveletet kvircedli mintázóval, derelyeszaggatóval, mézeskalácsformával vagy akár egy egyszerű pogácsaszaggatóval is el lehet végezni.



5. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a formákat, és 180 fokos sütőben 10 perc alatt halványsárgára sütjük. Az illata valami mámorító.

Tálalásnál fogjunk egy csokor levendulát, és egy hanyag kézmozdulattal, „rusztikusan” (Jamie Oliver-módra) szórjuk meg a kekszeket vele. Vizuális gyönyörűség!



 
Fotó:
Varga Anita