Mézeskalács

2017.12.15. | Németh-Hehl Szilvia

Finom, szép, kreatív, és ajándéknak is tökéletes. Mi az? Hát a mézeskalács! Íme idei kedvenc receptünk, és pár tipp, hogy hogyan tökéletesíthetjük a technikát. Figyelem! Abszolút kezdőknek is ajánljuk…

Számos mézeskalácsreceptet találhatunk az interneten, és a legtöbbel nem is lehet olyan nagyon mellényúlni. Viszont a leírások többsége szerint pihentetni kell a tésztát, így egy átlagos dolgozó ember számára a folyamat minimum három napig tart: tésztagyúrás, másnap sütés, harmadnap díszítés. Macerás, ez tagadhatatlan, emiatt sokan vissza is riadnak a feladattól. Nekik szeretnénk segíteni az alábbi recepttel. Könnyebb, gyorsabb, az íze viszont olyan, mint az eredeti mézeskalácsé.
Már 1 kg lisztből is emberes mennyiség születik, de ha ezt szánjuk ajándéknak is (a házikónak vagy a mécsestartónak sokan örülnek), akkor több tésztára lesz szükségünk.

Hozzávalók:

1 kg finomliszt
50 dkg virágméz
30 dkg porcukor
10 dkg vaj
2 db tojás
2-3 kiskanál mézeskalács fűszerkeverék
1 kiskanál kakaópor (a színe kedvéért szoktam beletenni)
4 mokkáskanál szódabikarbóna (ettől a mennyiségtől szépen meg fognak dagadni a mézeskalácsaink; ha azt szeretnénk, hogy kicsit formatartóbbak legyenek, akkor csak a felét rakjuk bele)

Elkészítés:
1. Szitáljuk össze a lisztet, a porcukrot, a fűszereket, a kakaóport és a szódabikarbónát, majd tegyük félre.
2. Gőz fölött (vagy nagyon alacsony hőfokon) melegítsük fel a mézet a vajjal, amíg az el nem olvad benne.
3. A mézes masszát adjuk a lisztes keverékhez, dolgozzuk össze, majd pár perc után keverjük hozzá a kézi habverővel kicsit habosra vert tojásokat, és addig gyúrjuk, míg össze nem áll a tészta. Öt perc után a kevésbé gyakorlott sütők könnyen elbizonytalanodhatnak, mert úgy fest, mintha sosem akarna összeállni, de érdemes bízni a receptben, csak idő kell neki. Mikor már nem morzsolódik, és összeállt egy nagy gombóccá, tegyük félre 30-60 percre. Ha nem akarjuk, hogy nagyon megdagadjon, akkor ne hűtőben pihentessük, mert az ott megkapott nedvességnek térfogatnövelő hatása van.
4. A sütőt melegítsük elő 180 fokra, és készüljünk elő a sütéshez: szaggassuk ki, formázzuk meg a mézeskalácsainkat. A sütőt vegyük vissza 150 fokra, és a tészta vastagságától függően 6-7 percig süssük a süteményt.

Tippek a formázáshoz:

Vágjunk a sütőpapírból akkora darabot, amekkora befedi a tepsinket, és azon formázzuk a tésztát, így a kiszaggatott formákat nem kell egyik helyről a másikra pakolni – nem fognak deformálódni.
A szaggatáskor „leeső” tésztát akár kétszer-háromszor is újragyúrhatjuk, csak mindig frissítsük fel egy kevés új tésztával.
Ha 2-3 adag sütőpapírt előre levágunk, akkor addig is tudunk szaggatni és formázni, amíg egy adag tészta sül. Így az egykilónyi tésztát 2-3 óra alatt megsüthetjük.

Íróka:
1. A Youtube-on Royal Icing néven számos videót találhatunk mind a receptről mind a díszítési technikákról. Az apró eltérések nemzetfüggők, itthon mi ezt találtuk a legpraktikusabbnak:
2. 1 tojásfehérjéhez kb. 175-200 gramm porcukor szükséges (a tojás méretétől függően).
A tojásfehérjéhez először kézi habverővel keverjük hozzá a porcukor harmadát, és csak ezek után nyúljunk a gépi habverőhöz. Ha azzal már simára kevertük (közepes fokozaton), szép fokozatosan adjuk hozzá a többi porcukrot. Egy szilikon spatulával időről időre toljuk középre az edény szélére felragadt részeket, hogy szép, egységes legyen a massza.
3. Ha bevonómázat szeretnénk, amit nagyobb felületeken akarunk elkenni, akkor ott kell megállni, amikor a kanálról szépen kivehető szalagokban, de még egyértelműen folyik a masszánk. Amikor ezt az állagot elértük, vegyünk ki egy kis adagnyit a krémből, és folytassuk a porcukor adagolását. A szép rajzoláshoz akkor kapunk jó textúrát, mikor a kanálról már magától nem folyik le a massza, csak ha megrázzuk. Ekkor adjunk hozzá még egy kiskanálnyi citromlevet és egy késhegynyi kukoricakeményítőt, ismét dolgozzunk össze, és már készen is van.
4. Ha nincs profi habzsákunk, nyugodtan kanalazzuk bele egy sima mélyhűtős zacskóba, és csomózzuk össze a végét. Az írókázáshoz az 1-es méretű habzsákfej a legtökéletesebb, de ne essünk kétségbe, ha nincs ilyenünk. Vágjunk ollóval egy apró lyukat a zacskó csücskén, és már rajzolhatunk is.

Tippek az írókázáshoz:

Ha ollóval vágjuk ki a zsákunk sarkát, akkor a nagyon apró lyuktól haladjunk az ideálisig. Ha véletlenül túl nagy lett a lyuk, akkor ne legyünk restek, kezdjük újra egy másik zacskóval. Ha már egyszer nekiugrunk a munkának, akkor csináljuk szépen.
Ha fedőmázat szeretnénk készíteni, vagyis azt szeretnénk, hogy az egész felületünk fehér legyen, akkor a keményebb, vékony lyukú masszából rajzoljunk kontúrt, és abba nyomjuk bele a lágyabb krémet, majd fogpiszkálóval dolgozzuk el a szélekig. 10-15 perc alatt ez is megszárad annyira, hogy utána díszíthessünk rá.
Ha színezni szeretnénk az írókánkat, akkor szerezzünk be ételfestékpasztát (a tortadekorációs boltokban kapható), mert a folyékony ételfesték lágyítani fog a kívánt állagon.
Ha a végtermékünkhöz szükséges, hogy elemeket összeragasszunk, akkor mindenképpen használjunk keményítőt, mert így hamarabb szárad a massza. Ragasztáshoz a rajzolósűrűségű masszát használjuk, csak vastagabb lyukú zsákból nyomjuk ki. Elég 1-3 percet várni, és máris kötni kezd a „ragasztó”.

Mi mindent készíthetünk mézeskalácsból?

1. Finom süti. Ebben az esetben ne nyújtsuk vastagabbra, mint 3-4 mm, mert így szépen megtartja a formáját. Ha esetleg fogunk egy szívószálat, és kilyukasztjuk valahol a formánk szélét, már kész is a fenyődísz.

2. Adventi koszorú. Csak a megfelelő, kerek szaggató formákat kell megtalálni hozzá. Salátástálat, poharat, tányért nyugodtan lehet használni sablonnak, csak figyeljünk rá, hogy mindent, amit a tésztához illesztünk, lisztezzünk be előtte, mert nagy méreg, ha hozzáragad bármi, és ezért újra kell nyújtani az egészet. A koszorúhoz mind az alap, mind a gyertyák karikáit érdemes kicsit vastagabbra nyújtani (5-6 mm), mert így tartósabb és masszívabb lesz kihűlve a tésztánk. Ha szépen akarunk dolgozni, akkor csak oda tegyünk „ragasztómasszát”, ahol láthatóan a két karika összeér, hogy a kis mécseseink alatt ne legyen fehér folt, ha kivesszük őket. Először díszítsük a kis karikákat, aztán a nagyot, és csak a végén, a megszáradt elemeket ragasszuk össze.

3. Mécsestartó. Kartonból vágjunk ki egy akkora csillagformát, aminek a közepébe még fél-egy cm plusszal belefér egy teamécses. Szaggassunk kis egy teli csillagot, majd egy középen lyukas csillagot (akkora kerek szaggatóval a közepén, hogy beleférjen a mécses – számítsuk bele a tészta dagadását), majd külön-külön díszítés után a kettőt egymáshoz képest elforgatva ragasszuk össze. Sokkal egyszerűbb, mint ahogy leírva hangzik, szépsége csak a kreativitáson múlik, és nagyon kedves apró ajándék munkatársaknak, ismerősöknek.

4. Építmények. A lehetőségek végtelenek, minden csak türelem és precizitás kérdése. Bármit is építünk, pontosan tervezzük meg papíron, majd a szükséges oldalakat szerkesszük meg és vágjuk ki. A nyers tésztára illesztve (lisztesen!!!) vágjuk körbe. Itt fontos, hogy a sütőpapíron tegyük ezt meg, hogy biztosan ne deformálódjanak az oldalak. Ha vékonyabbra nyújtjuk a tésztát, akkor nem fog megdagadni, így tartja a formáját, de ezzel együtt kicsit puhább is lesz, és így nehezebb vele dolgozni. Ha vastagabbra hagyjuk, akkor amint kivesszük a sütőből, rögtön tegyük újra rá a sablonokat, és vágjuk körbe, hogy a megsült tésztáink is a kívánt méretűek legyenek (vigyázat, ez forró és kellemetlen munka, csak azok vállalják, akiknek szükségük van precíz méretekre). Az elemeket előbb külön-külön díszítsük, és csak száradás után ragasszuk össze. A házikónál először a négy oldalfalat illesszük össze, csak azután tegyük rá a tetőt. Ha megfelelő keménységű a ragasztómasszánk, akkor csak 2-3 percig kell kézzel tartanunk a falakat, mielőtt továbbhaladnánk. Az interneten sok jó ötletet találhatunk, mi egy autóval próbálkoztunk. Nem lett annyira tökéletes, de oda se neki! A kézzel készített ajándéknak így is nagy a varázsa.

Tippek az építésekhez

Ha még a sütés előtt kis ablaknyílást, ajtót is vágunk a házikónk falába, akkor egy apró, elemes égősorral máris világító házikót készíthetünk. Ha ezt szeretnénk kipróbálni, akkor a házikó hátsó falába is vágjunk egy akkora „ajtót”, amin betömhetjük az égősort. A gyertyát a házba azért nem ajánljuk, mert a lángtól megpuhulna a ragasztás és a tészta.
A „havas eresz”-hatást a házikó tetővonalán úgy érhetjük el, hogy egy vastag lyukú zsákból, a kemény masszából nyomunk egy csíkot a szélére, és egy fogpiszkálóval óvatosan lehúzogatjuk. Ha ügyesek vagyunk, megnyújthatjuk annyira, hogy még épp ne szakadjon le.

A lehetőségek végtelenek, mindenkinek ajánljuk, hogy csillogtassa meg kreativitását, és készítsen apró ajándékokat a családtagoknak. Lehet, hogy nehézkesen indul, de meglátjátok, egyre jobb lesz. Csak türelem! A végeredmény egyszerre lesz finom, örömteli és szép!

Vidám ünnepvárást mindenkinek!

Fotó:

Németh-Hehl Szilvia

Mézeskalács

Fotó:

Kapcsolódó hírek

címkék