Vissza
A szomszéd zöldje
2016.04.29. | Burai László
Annyiszor hasonlítgatjuk a külföldi borokhoz a magyar kínálatot, hogy kíváncsiak lettünk, vajon tényleg annyival izgalmasabbak, színesebbek-e, mint azt sokan állítják.
Úgy gondoltuk, hogy ne lejtsen a pálya, ezért most egy ajándék palacktól eltekintve csak a Bortársaság kínálatából szemezgettünk. A borokat ezúttal is vakon kóstoltuk, szerintünk csak így van esélye annak, hogy pártatlan vélemény alakuljon ki.Valahogy úgy esett, hogy most a vörösborok kerültek túlsúlyba; nem volt szándékos a dolog, de utólag abban egyetértettünk, hogy ebben a kategóriában talán még nehezebb labdába rúgniuk a magyar termelőknek.
A sor elejére egy 2012-es Pinot Grigio került Alto Adigéből, az Erste+Neue pincészettől. Lágyabb karakterű, krémes korty, visszafogott aromatika. Hiba nincs benne, de igazán olyan karakter sem, amibe beleszeretnénk.
A Torres Viña Sol 2015 egy vérbeli nyári bor. Ez sem túl komplikált, de egy nagyon jól elkészített házasítás friss, üde gyümölcsösséggel, és a kedvező árát figyelembe véve ez már simán vetélytársa a 2000 forint alatti magyar fehérboroknak.
Pascal Jolivet 2014-es Sancerre Blanc-ja ajánlott lecke minden sauvignon blanc kedvelőnek, az összes kötelezőt hozza illatban: vágott fű, csalán, lime, fekete ribizli. A korty megfelel az illatnak, kristálytiszta, jó arányú bor, körzővel-vonalzóval tervezve, némi izgalommal, ami az árát azért nem feledteti.
Az első vörösünk egy igazi burgundi volt, beszálló kategória, a Domaine des Croix borai között szinte csak drágábbat találunk ennél a 2013-as Beaune-nál. Visszafogottan elegáns, jó ízlésű bor, málnával és fűszerekkel az illatában. Remek arányú a korty is, tanítanivalóan finom a tannin. Viszont olyan visszafogott, hogy már-már átlátszó, ez egy magyar pinot noirhoz szokott kóstolónak szokatlan is lehet.
Torresék több bora is elérhető itthon, a Coronas 2013 az egyik alapbor, a spanyol nemzeti büszkeség tempranillo egy kis cabernet sauvignonnal fűszerezve. Édes karakterű illata gazdagon fűszeres, a korty is ezt viszi tovább, a hordó markáns, fekete cseresznye, fekete ribizli és étcsoki érkezik. Kevés izgalom, de 2500 forintért nehéz belekötni.
Olaszországra váltottunk, egyből Pugliába ugrottunk, a Tormaresca Neprica Rosso 2014-et kóstoltuk. Harapható meggy, cseresznye, szilva, a kortyból talán egy kis sav hiányzik, hogy még több élettel töltse meg. Igazán zamatos bor, jó inni, és árban is kedvező!
Szintet léptünk a következő borral: a Tormaresca Torcicoda Primitivo 2013 jórészt öreg, gyalogtőkés ültetvényről származik. Érezhetően érett alapanyag, ami illatban is buja, sokszínű, és az ízélmény sem fakó! Lendületes savak, lédús, tartalmas korty szilvával, áfonyával, finom fűszerességgel. Szép bor, reális áron, megvennénk bármikor újra.
Vissza Spanyolországba: a Palacios Remondo La Vendimia 2014-es bora következett. Garnacha, tempranillo, Rioja. Kell több? Talán. Mély, tömény illattal, rengeteg gyümölccsel fogad. Telt korty, intenzív gyümölcsösség, billen az alkohol felé, igazi buja bor, apróbb túlzásokkal, de az árát bőven megéri.
Bordeaux is ringbe lépett, a Chateau Pey La Tour Reserve 2011 Bordeaux Superieur már a nevében sem hétköznapi bor. Illata visszafogott, szilvával, borssal, némi babérral. Kompakt a korty, nagyjából minden a helyén, valahogy mégsem áll össze tökéletes egységgé a kép, egy beszálló bordeaux-i bortól ezt kapjuk 4500 forintért.
Telmo Rodriguez a spanyol borászat egyik meghatározó figurája, az Al-muvedre 2014 az egyik alapbora monastrell szőlőből. Igazi friss bor, bár emiatt nehezebben is vehető komolyan, kicsit kócos is, de könnyen érthető, csupa gyümölcs a kortyban, nagyjából egy jobb portugieser áráért.
Szicíliában fejeztük be a sort, egy igazi mediterrán borral. A Planeta Plumbago 2014 nero d’avolából készült, illatában fekete ribizli, szilva és egy kis füst. A korty a termőhelynek megfelelően az alkohol felé húz, de nem billen el. Komoly test, szinte főtt gyümölcsök, kerekség, puha tannin. Közel sem világverő, de jólesik inni, főleg megfelelő étel mellé.
Érdekes sort kóstoltunk, jó pár bornál gondoltuk azt, hogy bizony a pénzünkért jó vásárt csináltunk. Minden bor makulátlanul tiszta volt – ebben biztos, hogy a magyar átlag fölé nőttek, de talán pont ez a kitétel az, ahol a legkönnyebb fejődni is. Azt állapítottuk meg, hogy a best buy kategóriában azért a külföldiek is küzdenek kihívásokkal, és nem esélytelenek a hasonló kategóriájú magyar borok sem!
Fotó:
Bortársaság
-
weboldal