Vissza
Ajándék Kongóból
2016.12.30. | Burai László
Karácsony estéjén állok a konyhában, és egy frissen bontott csomag kávét szagolgatok. Kongóból. Ki gondolta volna, hogy ott is van kávé... A pár éve létrehozott kezdeményezés eredményeként a kávérajongók a világ minden szegletéből kávét küldözgetnek egymásnak karácsony előtt.
Németországból indult a mozgalom, így a név is emiatt részben német: Thirdwave Wichteln. A programba jelentkezők vállalják, hogy a számukra kisorsolt személynek küldenek egy csomag frissen pörkölt specialty kávét. Ugyancsak kikötés, hogy kizárólag filternek pörkölt kávé kerülhet a csomagba, őrölt szóba sem jöhet, ahogyan a blendek sem.Az idén több mint kétezren jelentkeztek 60 országból, köztük természetesen én is. Ugyan a tavalyi kávém finoman szólva sem volt emlékezetes, mégsem hezitáltam, hiszen ez egy jó alkalom arra, hogy az ember új pörkölőket ismerjen meg, olyan kávékat kóstoljon, amik esetleg nálunk nem is elérhetők. Szerencsés voltam a sorsolásnál, Csehországba küldtem a meglepetésemet – azóta már tudom, hogy meg is érkezett, és nagyon örült neki a címzett. Az én csomagom is időben befutott, még karácsony előtt pár nappal, és nagyra nyílt a szemem, mert bár a hamburgi Playground pörkölő kávéit már többször is kóstoltam, de korábban még sosem ittam kongói kávét.
Természetesen nyomban utánanéztem az afrikai ország helyzetének. Egyelőre nem játszanak komoly szerepet a kávévilágban, aminek talán az is lehet az oka, hogy az ország termelésének csupán egyötöde arabica, azaz a specialty pörkölőknek csak ez a húsz százalék lehet érdekes. A polgárháború után próbál az ország lassan újra bekerülni a világ kávékörforgásába, ezért a kormányzat egy százmillió dolláros programot is indított 2012-ben, hogy fellendítse az ágazatot. Ennek keretében például 700 hektárnyi új arabicaültetvény jött létre csak a Bandundu régióban. Reményeik szerint a következő évek a növekedésről, a fejlődésről fognak szólni; ha ez tényleg így lesz, akkor mi is többet hallunk majd Kongóról.
Az én kis csomagom alapanyagáról sem találtam túl sok infót, a pörkölő egyébként egészen dögös honlapján is csak annyit tudtam meg, hogy 1700-2000 méter magasban termett, blue mountain variáns, és mosott eljárással dolgozták fel. A jamaicai blue mountain a híresebb-hírhedtebb, Kongóról egyébként is alig van ismeretem, fehér folt – vagy tiszta lap, kinek hogy tetszik.
.jpg)
Elsőre nem is variáltam sokat, maradtam a jól bevált alapbeállításoknál, 15 gramm nem túl durva őrlemény a 250 gramm 88 fokos vízhez. Nem is lőttem mellé, szinte az ideálisnak mondott két és fél perc alatt készült el a kávém, ez jó jel. Az illata nem túl intenzív, de azért finom narancsos citrusosság feltűnik már elsőre is. A teste közepes méretű, nem a savasság a meghatározó, elsőre inkább a kakaó és az étcsoki dominál, az illatban feltűnő narancs csak később jelenik meg, a lecsengést viszont már ez határozza meg. Nem mondom, hogy szuperizgalmas, de egészen jó kis kávé, a polcon lévő etióp Kochere filigránsága mellé tökéletesen passzol.
Mondanom sem kell, azóta már finomítottam az első recepten, több verzióban is kóstoltam, és egyre izgalmasabb élményeket ad a kávé. Újra megtapasztalom, hogy érdemes nyitottan hozzáállni az ismeretlen dolgokhoz, mert már maga a kísérletezés is rengeteg élményt hordoz magában!
Fotó:
Playground Coffee
-
honlap
