Vissza
Iszunk

Asztali mese Babka-módra

2017.07.29. | Szabó Edit
Egy asztal, tizenkét szék, egy történet, tizenkét csattanó. A Babka Budapest nagy asztalánál Kiss O'shea Dániel vendégséf és Thiago Souza vezető bartender mesél tizenkét, cseppet sem dühös embernek…
 

Ki ne szeretné az estéit időnként olyan társaságban tölteni, amelynek tagjait a közös érdeklődés fűzi össze? Ahol mindenki szenvedélyesen szeret kóstolni, rajong az ízekért, az illatokért, és szívesen tanul többet azokról a titkokról, amelyek emlékezetessé teszik az asztali örömöket? A Babka Budapest „The Big Table Stories” sorozata éppen erről szól. A történet mindig egy ital köré szerveződik, amelynek sokszínűségét Thiago Souza, a hely vezető bartendere mutatja be, különleges értékeit és erényeit pedig a Kiss O'shea Dániel vendégséf által kreált ételek emelik ki. Szólt már mese a rumról, a ginről, a vodkáról, a tokaji borokról, a rozék és a buborékok világáról, a legutóbbi rendezvényen pedig a hazai kisüzemi sörfőzdék remekei kerültek górcső alá.



Thiago Souza üdvözlőitala első kortyra meghökkentő, ám azonnal rádöbbenünk, hogy a július végi forróságban nincs üdítőbb, mint egy pohár spritz, amely azonban stílusosan nem proseccóval, hanem gyümölcsös sörrel készül. Thiago az italhoz a Stari grépfrútos sörét keverte, amely édes-kesernyés ízvilágával kellőképpen fokozta az aperolélményt.



Mint Nemesvölgyi Attilától, az est házigazdájától megtudjuk, a Babka sörkínálata nem kifejezetten széles, ám annál nemesebb. Szeretnek a kisebb főzdékkel dolgozni még akkor is, ha fennáll a veszélye annak, hogy egy-egy sör nem érhető el folyamatosan. Az itallapon éppen ezért soha nem a főzde neve, hanem a kategória szerepel: mindig van a kínálatban kisüzemi IPA, búza és gyümölcsös.



Dani séf nem finomkodik. Első fogásként malacfejpástétomot tálal, a vajpuha hús mellett bajor perec roppan, a klasszikus ízeket a koriander lefegyverző frissessége és egy izgalmas, keleti fűszercsokor kíséri. Őszinte kezdés, mindjárt két sört kóstolunk hozzá. A Stari szűretlen búzája az étel hagyományos ízeivel kerül összhangba, míg a Tokyo Lemonade korianderes, narancshéjas, yuzus világa a fogás könnyedségét hangsúlyozza.



Thiago szerint a koriander a kapocs az étel és az ital között. Vélhetően igaza van, iszunk is belőle még egy kicsit. Könnyű virágillat száll a pohárból, a sör kifejezetten szerethető, és a 4,2%-os alkoholtartalom megengedi, hogy egy hosszú korttyal köszönjünk el tőle.



Tányérunkon a tejfölös uborkasaláta kifejezetten jó barátságot ápol a lazaccal, ráadásul mindjárt az első falatnál ráharapunk egy darabka friss gyömbérre. Isteni. Egy ilyen étellel ellennénk egész nyáron, frissítő fogás a forró estéken. A Szent András Sörfőzde málnás búzája már régi ismerős, de tejfölös étel mellé eleddig sose kínáltuk volna. Francba az előítéletekkel! A páros tökéletesen működik.



Érkezik a következő fogás: zöldborsóvelouté, parmezánhab és rebarbara. Számunkra az egyik legkedvesebb ízkombináció az estében. Nem mintha eddig bármi okunk lett volna panaszra, de a zöldborsó édessége és a rebarbara savanykás világa között olyan tökéletes hidat képez a parmezán a maga finom sósságával, hogy szinte el is felejtünk a hozzá kínált sörre koncentrálni. A markánsan komlózott Horizont IPA önmagában remek, kóstolgatjuk is szívesen, de az étellel kevésbé működik, inkább megvárjuk vele a következő tányért.



És milyen jól tesszük! Az almával és párolt káposztával tálalt bajor húskenyér mellé a hagyományok szerint édes mustár dukál. Az első falat után szórakozottan kortyolunk a pohárban árválkodó IPA-ba, és az ízélmény olyan komplex, hogy magunk is meglepődünk.



A marhapofát Dániel klasszikusan, fűszeres nokedlivel készítette, de hogy mégis legyen benne egy kis csavar, frissen reszelt tormával bolondította meg. Az ízek intenzívek, és bár a hús egy kicsit sósabb, mint szeretnénk, a Flying Rabbit APA szerencsésen ellensúlyozza ezt az érzetet. A Monyo Brewing főzőmestere a felhasznált ötféle malátához Citra komlót adott, ennek köszönhető a lecsengésben az a határozott kesernye, ami egy pillanat alatt teremt harmóniát az ízek között.



A Hedon tavaszi újdonsága, a Johnny Firpo egy ropogós, világos ale, könnyű átvezető a főételek sora után.

Desszert is van, sabayon friss eperrel és eperszivaccsal. Frissítő, ízletes édesség, de nehezen találja az összhangot a mellé kínált sörrel. A Monyo különlegessége, a Boris the Blade egy 12 hónapig érlelt Russian imperial stout. Testes, sötét, gazdag ital, amelynek csokoládés, kávés, aszalt bogyós gyümölcsös ízvilágához véleményünk szerint találóbb lett volna egy étcsokis desszert.



Maradék sörünkkel üldögélünk még egy kicsit. Asztaltársaságunk néhány tagja már az est következő programját szervezi, hamarosan indul a péntek esti pörgés. Megköszönjük Dani és Thiago fantasztikus munkáját, aztán eltűnünk a budapesti éjszakában.



Tizenkét ember tizenkét történetet vitt haza erről az estéről. Mindegyik egyforma, mégis kicsit más. És már készül a következő. A „The Big Table Stories” legközelebbi vendégei a nagy fehérborokkal kötnek majd szorosabb ismeretséget.
 
Fotó:
Bakcsy Árpád