Vissza
Iszunk

Douro ízei Budapesten

2017.09.12. | Németh-Hehl Szilvia
Amikor egy lelkes borkedvelő először találkozik a külföldi borok sokszínűségével, egészen új világ tárul fel előtte. Ma már egyre több lehetőségünk van számos ország borkultúráját megismerni, de a portugál borok így sem jönnek velünk szembe minden sarkon…
 

Sokáig emlékszünk a meglepetésre, amikor életünkben először kóstoltunk új-zélandi sauvignon blanc-t vagy tökéletesen beérett cabernet sauvignon szőlőt. Ezért is örül a még mindig lelkes, de már kicsit szakavatottabb borkedvelő, ha meghívják egy portugál borászat portfólióbemutatójára.

Az eseményt három társaság közös munkája hozta létre: a Portugál Nagykövetség Kereskedelmi Képviselete és a Fill the Winebox kis- és nagykereskedő segítségével kóstolhattuk meg a portugál Douro-völgyben működő Alves de Sousa borászat 15 tételét. Mindhárman nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a borkedvelő közönséggel megismertessék a portugál borok és portóik sajátosságait, valamint a Douro gyönyörű völgyének terroirját.



Aki látott már valaha fényképet, vagy volt annyira szerencsés, hogy eljuthatott az UNESCO Világörökség részét képező Douro borvidékre, sosem felejti el a látványt. A meredek folyóvölgyek és az azt övező dombok nemcsak a turistákat nyűgözik le, de a borászokat is. A változatos napsütésnek való kitettség, a tengerszint feletti magasságok gyakori váltakozása és a sokszínű talajszerkezet igazi kihívás minden terroirgondolkodású borásznak. Domingos Alves de Sousát is ez a kihívás vezette, mikor a többgenerációs családi szőlőtermelő vállalkozás irányítása mellett tanulmányozni kezdte a család birtokában lévő „quintas”-okat (birtokokat, dűlőket), hogy a legmegfelelőbb körülmények között készíthesse el első palackozott borát, új fejezetett nyitva ezzel az Alves de Sousa család történetében, melyet ma már az ötödik generáció ír tovább.



Patrícia Alves de Sousa (Domingos lánya) tartotta a kóstolót, ő vezetett be minket boraik különleges világába. Kizárólag saját szőlőt dolgoznak fel, 135 hektárról, amelynek egy részét még ma is szőlőként értékesítik – mintegy gazdasági alapként –, de a hosszú távú célok egyértelműek: terroiralapú borok és magas minőségű portóik készítése, mindezt úgy, hogy új, fiatalos piacokat teremtsenek, a hagyományokat nem feledve. Minden borcsaládjuk 1-1 dűlőhöz köthető (a dűlőket itt ne úgy képzeljük el, mint itthon, inkább nagyobb méretű lehatárolt területek ezek – a szerk.), így a borok kóstolása közben a Douro völgyét is bebarangolhatjuk. A borvidéken több mint 300 autochton szőlőfajta található, a Sousa család is csak ezekkel dolgozik, így egészen sajátos, eddig sosem kóstolt aromaszerkezetet mutatnak a borok.

A ma már többségében vörösborokat termelő vidéken érdekesség, hogy először fehérbort palackozott a család, méghozzá a Gaivosa nevű területről. Ennek a bornak kóstoltuk meg a legfrissebb, 2016-os évjáratát, mely plasztikusan bemutatta, hogy a köves, nehezen művelhető talaj milyen gyönyörű savszerkezetet biztosít a boroknak. A számunkra idegenül hangzó szőlőfajták, mint a malvasia fina, a gouveio és az arinto komplex, de nehézkességtől mentes aromavilágot alkotnak, üdítő élmény a világfajták jól ismert világában.



A vörösborok kóstolásakor sem ért minket kisebb meglepetés: számos házasításuk, köztük a borászat zászlóshajójának számító Quinta da Gaivosa is több, mint 20 szőlőfajta küvéje. A nyolcvanévesnél is idősebb tőkék és a portugál fajták elegye masszív szerkezetet biztosít a bornak, azonban az illaton és a kortyon intenzív gyümölcsösség lágyít, szerethetővé téve a bort. A francia hordók – mint az összes többi boruknál is – csak elegáns fűszerességgel egészítik ki a képet, semmiképpen sem uralják azt.

A vörösborok sorában érdekesség volt még a Vale da Raposa területéről kóstolt touriga nacional fajtabor. Ezt a szőlőfajtát tartják az egyik legfontosabbnak az összes közül, mert hűen tükrözi a Douro völgyében termelt borok világát. Ugyanerről a terroirról kóstoltunk még sousão szőlőfajtát, a 2013-as nagyon esős évjáratból, mely az egyik kedvencünk volt az estén. A mély és érett gyümölcsöknek egy egészen izgalmas vibrálást kölcsönöz a szőlőfajta magas ásványossága. Elmondásuk szerint a helyi piacon igen megosztó fajta ez: vagy szeretet, vagy utálat övezi, ritkán is palackozzák fajtaborként. Minket meggyőzött.



Tíz bor kóstolása után tértünk át a portóik izgalmas világára. Ez a különleges bortípus is sok hányattatással nézett szembe az elmúlt évtizedben, az édes borokhoz hasonlóan igencsak megcsappant a fogyasztói rétege. Patrícia szerint az az egyik legnagyobb probléma, hogy a nagy exportborászatok (cégek) térnyerése következtében egyre inkább felhígult a minőség, és egy átlagos fogyasztó számára a portói eggyé vált a középkategóriás, édes, alkoholos vörösborral. Szerencsére a vidék felismerte a problémát, és egyre több családi „kisebb” borászat készít már többfajta portóit, és próbálják megváltoztatni a fogyasztói közönség megítélését. A kifogásolhatatlan minőség, az új palackformák és a megfelelő fogyasztási információk hangoztatása mind egy új fogyasztói réteg kinevelésének alapkövei. Most már mi is tudjuk, hogy erősített bort nem szabad 15 ºC felett fogyasztani, mert különben az alkohol átveszi az irányítást az ízben, és elbújnak mögötte mindazok az izgalmas fűszerek és aszalt gyümölcsös ízjegyek, amiket úgy szeretünk ebben a bortípusban.



Az egyik legizgalmasabb tétel egy fehér portói volt, amire akár azt is mondhatnánk, hogy manapság ritka, mint a fehér holló, pedig régen ugyanúgy a portfólió része volt, mint a ruby vagy a tawny. Ruby technológiával készül, azaz tartályban erjesztik, de hagynak egy kis helyet az oxigénnek, hogy komplexebb aromavilágot kapjanak. Karamell, juharszirup, aszalt barack, narancshéj és olajos magvak mind egyszerre törnek fel a pohárból, mi pedig belemerülünk a fantáziánkba, hogy milyen izgalmas helye is lenne ennek az italnak egy degusztációs menüben. A 20 éves Tawny koronázta meg mindenki estéjét, füstös, fűszeres, komplex, férfias karakterével.



Olyan portfóliót kóstolhattunk végig, amely jól mutatja, hogy milyen színes a Douro-borok világa, és milyen elképesztő látvány és borászati profizmus fogad minden odalátogatót. Így ősz elején eljátszadozunk a gondolattal, hogy milyen szép is lenne végigautózni a dombokon, hogy minden csúcson más és más bort kóstoljunk…

Köszönjük a szervezőknek az élményt, minden olvasót csakis arra ösztönözhetünk, hogy kutassa a portugál borok kóstolásának lehetőségét, mert egy egészen új, feltáratlan világ vár ránk.




A kóstolt borok listája:
Branco da Gaivosa 2016
Berço 2012
Vale da Raposa Red 2015
Vale da Raposa Reserva 2014
Vale da Raposa Touriga Nacional 2013
Vale da Raposa Sousão 2013
Gaivosa Primeros Anos 2013
Quinta da Gaivosa 2013
Alves de Sousa Reserva Peddoal 2008
Abandonado 2013
Caldas – Porto White
Cardas – Porto Tawny Special Reserve
Quinta da Gaivosa – Porto 10 Year Old Tawny
Quinta da Gaivosa – Porto 20 Year Old Tawny
Alves da Sousa – Porto Vintage 2009
 
Fotó:
Fill the Winebox