Vissza
Hársalgás
2016.05.14. |
Ha minden szuperhősnek van segédje, akkor úgy gondolom, hogy a furmintnak a hárslevelű a társa. Logikus, hogy a Furmint Februárnak is legyen kistesója, mégpedig hárstematikával, nemde?
Május 26-án már a harmadik alkalommal rendezik meg a Hárslevelűk éjszakáját, a ráhangolódást segítendő Kézdy Dániel érdeklődő újságíróknak beszélt a fajtáról, a borokról, persze Tokaj sem maradhatott ki. Ebben segítsége is volt Lenkey Géza mádi borász személyében, ketten elég sok izgalmasat meséltek a fajtáról és a borvidékről is.Mivel az esemény nem szakmai közönségnek szólt, ezért az összeállított sor is különösen izgalmas volt, pont olyan, amin keresztül jól bemutatható a hárslevelű sokoldalúsága, színessége, érdekes karaktere.
Elsőként a Kikelet Pince kizárólag hárslevelűből készített 2013-as brut pezsgőjét kóstoltuk. Párszor volt már hozzá szerencsém, de talán most tetszett legjobban. Egyetértettem azzal, hogy kevésbé pezsgő, mint hárs és Tokaj, illatban és kortyban is szépen hozza a hársas-mézes jegyeket, talán a hagyományos érlelés jegyei hiányoznak csak, remek felütés volt!
Egy jó szőlőfajta nehéz évjáratban is megfelelően teljesít, ezt a tételt próbálta a második bor bizonyítani. A finoman szólva is kihívásokkal teli 2014-es évből a Patricius Borház készített hárslevelűt, és nem is rosszat! Egyenes, tiszta bor, a savai markánsak, de nem túlzók, és emellett friss gyümölcsösséget is mutat. Megegyeztünk, hogy ez a bor még akár fröccsnek is alkalmas, pont a nehéz évjárat miatt, hiszen általában a hárs tartalmasabb, zamatdúsabb, mint egy fröccsbortól várnánk.
Évjáratban csak egyet ugrottunk, a különbség mégis könnyedén zongorázható. Somlóra érkeztünk, ráadásul ott is Györgykovács Imréhez. A 2013-es hárs pazar formában van, mindent tud, és meg is mutatja, hogy miért lehet szeretni a fajtát. Koncentrált, jó arányú, sós-ásványos, szinte rágható bor, a gyümölcsösség remekül kiegészíti ezt, bátran ajánlható kezdő és haladó borfogyasztóknak is – mi arra jutottunk, hogy pár év múlva valószínűleg még szebb lesz.
Formabontó módon egy jóval frissebb bor következett, a dűlőszelektált Barát hárslevelű a Gizella pincétől, 2015-ből. Tényleg más stílus, friss, lédús gyümölcsök, némi maradék cukor, lendület. Veszélyesen jól iható, érdemes több palackot is kéznél tartani, ha kisebb társaságnak mutatnánk!
A Kikelet Pince nagyon érti és szereti a fajtát, ennek mi csak örülhetünk, főleg ha olyan bort kóstolhatunk, mint a 2011-es birtokhársuk. Valahol most lehet a pályája csúcsán, már illatban is mutat palackérettségre utaló jegyeket, emellett méz, sárga húsúak és fűszerek teszik kerekké az élményt. A korty jó arányú, kristálytiszta, talán kicsit fakóbbak a gyümölcsök, de így is élmény inni.
Tállya az elmúlt években sokat fejlődött, egyre több figyelemre méltó bort termelnek a környező dűlőkből. A település egyik motorja a Zsadányi Pincészet, tőlük egy 2012-es bort kóstoltunk. Ez sem volt könnyű évjárat, a nagy szárazság miatt nehéz volt szép egyensúlyú borokat készíteni. Ennek megfelelően kicsit lomhább a bor, nagyobb a test, kevésbé feszes a korty, de nem billen el. Gazdag gyümölcsösség a kárpótlás, együtt lehet ezzel élni.
Az utolsó két bort Lenkey Géza hozta magával, és előtte mesélt a borkészítési filozófiájáról is kicsit. Sokan egyetértünk vele abban, hogy Tokaj a világ (egyik) legjobb borvidéke, viszont velünk ellentétben Géza tesz is azért, hogy ezt bizonyítsa. Úgy érzi, hogy ez a kivételes adottság leginkább az érlelt borokban érhető tetten. Géza maximalizmusa ebben a kérdésben nem általános, kevesen tehetik meg, hogy egy bort csak akkor dobnak piacra, amikor azt tökéletesnek érzik. Persze nehéz lehet meghatározni, hogy mikor van egy bor tökéletes állapotban; a borász azt mesélte, hogy neki az egy jó viszonyítási pont, amikor ugyanazt érzi a kész borban, amit mustkorában.
A 2006-os évből még a legtöbb bor a pincében pihen, mostanában kerülnek majd piacra, eddig csak az általunk kóstolt Úrágya hárslevelű vásárolható meg, amibe pár százaléknyi a Holdvölgy-dűlő terméséből is került. Néma csend az első szippantás eredménye, látom az arcokon, hogy meglepetést okozott a bor. Mély, összetett illat, rengeteg gyümölccsel, kajszi főleg, kis méz, majd idővel szalma. A korty sem okoz csalódást, vastag, telt, krémes, szép savakkal. Élő gyümölcsösség, aszalt kajszi, kandírozott narancs, körte. Hosszú lecsengés, van min gondolkozni!
A 2005-ös birtokhárs egészen más jellem, hiszen az évjárat is egészen mást adott, jóval hűvösebb volt. Rusztikusabb, hűvösebb karakter, egyenes a korty, minden a helyén, elegáns sav, a gyümölcsök mellett zöldfűszeresség is megjelenik – eltérő jellegű, mint a 2006-os, de jócskán akad itt is izgalom.
A sor után nem maradt senkiben kérdőjel, a hárslevelű tényleg megérdemli a figyelmet, egy boros rendezvényt pedig csak az tehet hosszú távon is sikeressé, ha valódi tartalma is van, márpedig ez a fajta talán nagyobb közönségsikerre is számíthat barátságosabb, könnyebben felismerhető karaktere miatt, mint a furmint. Persze almát körtével nem fair összehasonlítani, ezért érdemes személyesen is meggyőződni a május végi kóstolón, hogy milyen izgalmas fajtáról van szó!
