Vissza
Irány az éjszaka – Pécsett!
2016.07.08. | Burai László
A Budapesti Borbár Túra megmutatta, hogy rengeteg lehetőség van, ha az ember este borozni szeretne, mondjuk olyan helyen, ahol van választék, és értenek is a borokhoz. Budapesten tényleg sok a lehetőség, de mi a helyzet vidéken? Egy pécsi kirándulás kiváló alkalmat teremtett arra, hogy feltérképezzük az ottani helyzetet is.
Valahogy az él a fejemben, hogy Pécs és a Dél-Dunántúl sok izgalmat rejt, ha borról, gasztronómiáról van szó. Lehet, hogy ezzel a véleménnyel a helyiek vitatkoznának, de – hála a Pécsi Borozónak – bennem is kialakult egy egész határozott kép. Sok-sok országos szinten kevésbé előtérben lévő borászt ismertem meg a cikkeik által, és ugyanúgy, a vendéglátóhelyek és egyéb érdekességek sem maradtak rejtve. Ha minden nagyobb borvidéknek, régiónak lenne egy ilyen lelkiismeretesen és élvezhető színvonalon publikáló magazinja, akkor valószínűleg még több ember kapna kedvet a belföldi gasztrokalandozásokhoz.Ezek után szinte úgy éreztem, hogy hazaérkezem Pécsre, hiszen tudtam, hogy hol érdemes kávét inni, csevapot enni, merre induljak, ha helyi borból szeretnék egy jó fröccsöt. Izgalmas pezsgés folyik a pécsi gasztroéletben, az elmúlt években nyílt a Balkán Bisztró, ahol a pleskavicát ízlelve tényleg úgy érzem, hogy egy horvát büfében vagyok. Házon belül komoly kézműves sörválasztékot is kínálnak az Egyletnek köszönhetően. Egy év alatt 5-6 újhullámos kávézó is nyitott, mindenki talál a saját ízléséhez közeli helyet: a Pécsi Kávé a Tóth Sándor-féle szekszárdi vonalat képviseli, a Filter a Casino Mocca kávéival dolgozik, míg a Kisülés például saját maga pörköl. Jól megférnek egymás mellett, egy-egy szín a palettán, és még rajtuk kívül is van jó kávé a városban.
Persze engem most elsősorban a borok izgattak, hiszen a Pécsi az egyik legkevésbé ismert borvidékünk. Szerencsére még a helyi Bortársaság-üzlet is úgy gondolja, hogy érdemes a helyi borászokat felkarolnia, így olyan környékbeli pincék is szerepelnek a kínálatukban, amelyek csak Pécsett elérhetők.
Az egykori gyorsétterem helyén, a főtéren is nyüzsgő borbár-bisztró nyílt, első lendületből be is ültünk, átnéztük a kínálatot, majd a hőségre való tekintettel kértünk két pohár Bortolomiol proseccót indításnak. Tovább nem is jutottunk, mert a pincérnek nehézséget okozott eligazodni a saját kínálatukban, majd az italok is testmelegen érkeztek – úgy éreztük, nem kell ezen a helyen tovább próbálkozni...
Hogy elkerüljük a további csalódásokat, az Eleven bor- és tapasbár felé vettük az irányt. Voltam már itt párszor, mégsem tudnám megunni, ami az egészen egyedi koncepciónak köszönhető. Akár hetente is változik az itallap, 18 félét mindig poharaznak is, persze van egy-két extra kedvenc, így általában 23-25 borból lehet válogatni. A gyorsan változó borkínálat mellett a tapasok terén is van mozgás, új olívabogyók, -olajok, szalámik, sonkák és egyéb finomságok váltakoznak hetenként, egy-egy újdonság majdnem minden hétre akad.
Folytattuk a megkezdett sort, egy tradicionális, palackban erjesztett cavával indítottunk, majd ajánlásra két horvát bort vizsgáltunk meg jobban. A Galic pince 2015-ös grasevinája stílusban eltér a magyar olaszrizlingektől: illatában édesebb karaktert mutat virágokkal, de a korty kifejezetten élő, szép savakkal, lendületes gyümölcsösséggel, és a végén elmarad a kesernye. Klassz bor, szerettük! Krauthakerék borait már többször is kóstoltam, mindig tetszettek, így megörültem a 2015-ös Zelenacnak. Kicsivel nagyobb testű, gazdag, kifejezetten izgalmas bor, minden kortyban újabb és újabb ízeket fedeztünk fel. Ezért is jó időnként külföldi borokat elővenni, mert elvárások nélkül, sokkal nyitottabban áll hozzá az ember.
Szerencsénk volt, egy igazi kuriózumot is kóstolhattunk aznap; igaz, magánkészletből, Bott Juditék 2008-as furmint-hárslevelűjét. Érdekes bor ez, többször is hozzájutottam az elmúlt években; szerettem, hogy minden alkalommal tudott valami újat mutatni. Illatában már megjelenik egy kis petrolosság némi aszalt őszibarack, kukorica és virágok mellett. A korty teljesen sima, jó arányú, egy pillanatra sem érezni a 14-es alkoholt. Sok gyümölcs, sárga alma, őszibarack, már nem olyan harsányak, de meghatározók, a lecsengésben pedig sós ásványosság. Élmény ez a bor, jó végigkövetni a fejlődését.
Modern és mediterrán, ezt a két hangulatot ötvözi sikerrel az Eleven; izgalmas borok, színes tapasok – nem hiszem, hogy egy borbár sokkal többet tudna kínálni. A nyári terasz hangulata pedig szinte verhetetlen, főleg július első hétvégéjén volt különleges, amikor a Zsolnay Fényfesztivál keretében sok belvárosi épület kapott fényfestést, ezzel is kiemelve a város sokszínűségét. Pécs jó hely, érdemes egy kirándulást tervezni arrafelé!
Nézz körül a többi borbárban is!
Keressünk apropót! – Apropó, Budapest
Irány az éjszaka! – Etap, Budapest
A műfajteremtő – Drop Shop, Budapest
Fotó:
Eleven - bor&tapas
-
facebook
