Vissza
Kerek, ahogy van
2016.11.23. | Burai László
Elég jó dolog a pénteket a Balatonon tölteni, akár még novemberben is. Pont emiatt fogadtam el a Petrányi Pince meghívását, akik idén ünneplik a 15. születésnapjukat.
Petrányi István nevét nem elsősorban a bor kapcsán ismerhetjük: autókkal foglalkozik, a kikapcsolódás vezette Csopakra, ahol azután telket is vásárolt, elvarázsolta a környék. Házat viszont csak azzal a feltétellel építhetett a szitahegyi telekre, ha szőlőt is telepít, így indult a 3,5 hektáros birtok élete. Ennek már 15 éve, épp itt volt az ideje tehát egy kis ünneplésnek, főleg azért, mert egy új kóstolóteraszt is nyitottak tavasszal.
A nap is kisüt, mire a pincéhez érünk, a házigazdák az üdvözlés után máris a poharunkba töltik az első bort, a 2015-ös traminit. Friss, üde, gyümölcsös, játékos. Finoman hozza a fajta rózsás karakterét, de nem esik túlzásba, némi maradék cukor kerekíti a kortyot, ennél jobb indítást képzelni is nehezen lehet. Közben felsétálunk a kóstolóterasz feletti szőlőtáblához – egyrészt innen még pazarabb a kilátás, másrészt a nagyreményű furmintültetvény is itt van, amiről tavaly szüreteltek először. A borász, Ritecz János nagy reményeket fűz a fajtához, talán ez majd megoldhatja Petrányiék problémáit a savszegényebb években.
Irány a pince, ahol először a frissen erjedt borokból kapunk kis ízelítőt. Elsődleges szempont náluk, hogy hagyják a borokat maguktól tisztulni, ülepedni, nem siettetik a folyamatokat segédanyagokkal. Így persze a Márton-napi hajszából is kimaradnak, de nem bánják, mert cserébe olyan borokat kapnak, amik hosszabb életűek, akár pár évesen is élvezhetők még. A borok mellé mandulát rágcsálunk, az is a birtokon terem, igyekeznek minden saját termést felhasználni. A pincében többek között megkóstoltuk a 2015-ös furmintot is, a hordó most még elég hangsúlyosnak tűnt, de a borász állítása szerint a palackban ez még szelídülni fog.
A legszebb őszi arcát mutatta a birtok, az ebéd előtt volt idő élvezni kicsit a napsütést, körbejárni a szőlőt. Látszik, hogy szerelemgyerek a vállalkozás, kevés szebb állapotú szőlőt láttam mostanában, még egy sváb gazda is megirigyelhetné ezt a rendet. Közben a borterasz háziasszonya, Petrányi Piroska mesél nekünk a csopaki strandon lévő kis delikáteszüzletről is. Történeteiből sugárzik, hogy mennyire szeretik az egészet, és ugyan nem hivatásos vendéglátósok, néha törik egy-két pohár, de a szemléletüket átvehetné jó pár „profi” hely is, boldogabbak lennének a vendégek.
Érkezik az ebéd is, előételnek kacsamáj zsírjában, sós kalácson. A mellé kínált fügelekvár is a birtok terméséből készült, és olyan sikeres a vendégek körében, hogy újabb fügefáknak kell helyet találni. A sütőtökkrémleves is finom, de ennek most szezonja van, nem lep meg. Az utána következő harcsapaprikás már kiveri a biztosítékot, minden a helyén, tiszta ízű, finom kis részletekkel, mint a köretként felszolgált juhtúrós sztrapacska. A cabernet sauvignonhoz párosított oldalas francia burgonyával viszont rajongóvá tesz, ennyire puha, szaftos, helyenként mégis ropogósat nem ettem még. A köret önállóan is megállná a helyét, megvettek kilóra. Desszertként saját fejlesztésű pohárdesszertet kapunk, a birtok körtéje, karamellel, vaníliafagyival és a saját mandulával, összhang minden szinten.
Valószínűleg találunk jobb pincét a Balaton körül, mint ahogy biztos van kifinomultabb étterem, profibb személyzet is. De egyben biztos nehéz lenne hasonló színvonalút találni, és ott is lehet, hogy hiányzik az, ami itt minden szegletben érződik: az odafigyelés, a kedvesség, a szív. Biztosan visszatérünk még ide!
Fotó:
Petrányi pince
-
facebook
