Vissza
Közeleg a tavasz!
2016.03.04. | Burai László
A Borsmenta keresi kedvenc rozéját
A tavasz érkeztét sok mindenből meg lehet állapítani: előbújnak a hóvirágok, egyre vékonyabb kabát is elég. A tavasz szerintünk viszont akkor érkezik meg, amikor a borkedvelők elkezdik keresni az aktuális év rozéját a nyárra.
Talán még az időjárás nem indokolja, de a Borsmenta szeretne segítséget nyújtani a választásban, ezért egy nagy csokorra való rozét vettünk célkeresztbe a heti tesztünkön.A tavasz érkeztét sok mindenből meg lehet állapítani: előbújnak a hóvirágok, egyre vékonyabb kabát is elég. A tavasz szerintünk viszont akkor érkezik meg, amikor a borkedvelők elkezdik keresni az aktuális év rozéját a nyárra.
Évek óta halljuk, hogy a rozék piaca növekszik; lassan már azt hihetnénk, hogy valahol megáll a növekedés, de őszintén szólva nem emlékszünk egyetlen borászra sem, aki arról panaszkodott volna, hogy nyakán maradt az előző évjárat. Olyanra viszont bőségesen akad példa, aki azt meséli, hogy az idén kétszer annyi készült, mégis elfogyott a nyár elejére. Emiatt sem rossz taktika elspájzolni jó pár palackot, ha megtaláltuk az aktuális kedvencünket, mert kevés bosszantóbb van, mint amikor a grillezés közepén jövünk rá, hogy az utolsót pattintottuk fel, és több már a pincénél sincs...
Sokan lekezelik a műfajt, pedig csöppet sem könnyű: igazán jó rozét készíteni ugyanolyan nehéz, mint bármelyik borfajtát. Általában könnyedséget, rengeteg friss gyümölcsöt, lendületet várunk el tőle. Ez pedig azt kívánja a borásztól, hogy megtalálja azt a pontot a szőlőben, amikor még ropogósak a savak, de már olyan érettségű a gyümölcs, hogy nem a zöldes-nyers aromák dominálnak majd a borban. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy sok borász házasítást készít, vagy esetleg hordós érlelést is bevet a még izgalmasabb végeredmény érdekében, akkor máris érthető, hogy miért nem egyszerű műfaj a rozé, még ha elsőre annak is gondolnánk.
Általában mindenkinek megvannak az évek óta bevált kedvencei. Ettől függetlenül érdemes a szezon elején egy kicsit körbekóstolni, mert nyilván az évjáratok is különböznek, de azért a borászok is készülnek időnként meglepetésekkel. Mi is ezért választottuk a heti vaktesztünk témájának a rozét. Első körben 14 bor került terítékre, egy kivétellel a 2015-ös évjáratból. Sokat szerettünk közülük, és persze találtunk egy-két igazi kedvencet is.
A Sebestyén Pince a filigránabb vonalat erősíti, évek óta megbízhatóan hozza ezt a stílust, fröccsként is szuper.
Pannonhalmán az Apátsági Pincében mindenre nagyon odafigyelnek, nincs ez másként a rozéval sem: arányos bor, talán félúton a testesebb és a törékenyebb rozék közt, jó adag málnával, némi fanyarság hoz plusz izgalmat a kortyba. Ezt is szerettük.
Etyeken a savakkal általában nincs gond, a Kúria aktuális bora is jól elkészített, semleges karakterű, így könnyedén illeszthető sokféle ételhez.
Vörösboros vidékeken kötelező tananyag ez a műfaj, így van ez Szekszárdon is. A Szeleshát most málnás-málnaleveles karakterével tűnt ki.
Állítólag a Juhász testvérek palackozzák a legnagyobb mennyiségű rozét az országban, nem véletlenül! Kis szén-dioxiddal megtámogatott boruk egyértelmű közönségkedvenc, igazi gyümölcsöskosár.
Figula Mihály is a házasításban hisz, a kékfrankos mellett zweigelt és cabernet sauvignon is színesíti a borát, az eredmény pedig egy teltebb rozé cseresznyével, ribizlivel és csipkebogyóval.
Légli Ottó sem új versenyző, a bor szép savai garantálják a frissességét, jól ellenpontozzák az édes hangulatot.
Igazi balatoni bort készített az Ikon is: friss, lendületes, zamatos gyümölcsök, kis fanyarság, indulhatunk is a strandra!
A Weninger & Gere hosszú évek óta stabil pontja a magyar rozépiacnak. Kompakt bor, jó arányok, a gazdag gyümölcsösség mellett kis fanyarság mélyíti a kortyot.
Pálffy Gyula pinot noir rozéja azonban teltebb, egészen silleres karakterű, gazdag gyümölcsösséggel, meggyel, cseresznyével. Igazi kuriózum. Grillezni támadt kedvünk.
Dúzsi Tamás a műfaj egyik legnagyobb mestere, korai fajtákból készített bora meglehetősen lendületes, valódi gyümölcsbomba, bármikor szívesen kóstolnánk.
A Sauska-rozé minden táncos parti főszereplője, igazi frissítő, biztos, hogy fröccsnek is szuper.
Taklerék sem ma kezdték, ők a pinot noirra szavaztak. Színesség, vidámság és intenzív gyümölcsösség árad a palackból, amit a jó savak csak erősítenek.
Egyetlen 2014-es tételt kóstoltunk: a Château D’Esclans Whispering Angel rozéja egészen más stílust képvisel, mint a hazai mezőny. Nem volt könnyű értelmeznünk, főleg ötezer forint fölötti árának ismeretében.
Nagyon jó kis este volt, izgalmas ennyi bort egy műfajból egymás mellett kóstolni. Érdekes volt látni, hogy két kivétellel már az összes palackon csavarzár díszeleg. Szerintünk ez nagyon passzol a rozéhoz, hiszen megadja a fogyasztónak azt a szabadságot, hogy bárhol, bármikor könnyedén kinyissa. A borok minőségére sem lehetett panaszunk, a 2015-ös év rozéi lendületesek, gyümölcsösek, a legtöbb fröccsként is működik majd a kánikulában.
Bár az ízlésünk sokszor különbözik, ezen az estén mindannyian Pálffy Gyula komolyabb rozéját szerettük legjobban. Indult is az ötletelés azonnal, hogy mit együnk mellé, mit tegyünk a grillrácsra. Ilyen borokkal jó kis nyarunk lesz, az biztos!
