Vissza
Kultúrkocsma a belváros dzsungelében
2017.02.15. | Bőti László
„Férfiálom” – ez is állhatna a budapesti Gozsdu-udvar tőszomszédságában megbúvó, a valóságban Pirítósra keresztelt kultúrkocsma bejárata felett, és ez röviden össze is foglalná a lényeget…
Mert hát – minden sztereotípia nélkül – legyünk őszinték: előbb vagy utóbb a férfiak jó részének fejében felmerül a gondolat, hogy nyitni kéne egy kocsmát a haverokkal. Hol egy gimnáziumi padban ülve, az élet és az alkalmazotti lét nehézségein merengve, hol egy vízparti sörözésnél, hol pedig akkor, amikor kezd kicsit megterhelő lenni a sorozatos házigazdaszerep a péntek esti buliknál. (Mert bár vitathatatlanul megvan az előnye annak, ha az ember a saját szájíze szerint berendezett, kényelmes környezetben koccintgathat, azért eljön az a pont, amikor a hamutállá avanzsált kenyér már nem annyira vicces reggelente.)
Így történt ez négy, a Gellért-hegyen nevelkedett jó barátnál is. Beszélgettek, tervezgettek, álmodoztak, aztán 2011-ben megnyitották a saját kocsmájukat, mert úgy érezték, kellene egy hely, ami a hozzájuk hasonló igényes, de nem milliomos fiataloknak szól. Úgy látszik, jól okoskodtak, hiszen – bár kettejüket azóta másfelé sodorta az élet – immáron 6 éve várják vendégeiket Budapest kocsmadzsungelében, egy olyan környéken, ahol szinte naponta nyitnak és zárnak a vendéglátóhelyek. Vajon mi lehet a titkuk? Ennek próbáltunk meg utánajárni egy nyugalmas kedd estén Szentkirályi Gergely sales manager, Bíró József üzletvezető és Mikó András, az egyik tulajdonos társaságában.
Hogy a hely hangulatos, kényelmes, baráti beszélgetésekre kiválóan alkalmas, arról segítség nélkül is egyetlen perc alatt meggyőződhettünk, az viszont már a beszélgetésünk során derült ki, hogy a galériára vezető lépcső falán függő kortárs/modern képek fiatal hazai művészek alkotásai. A „kiállítás” 2-3 havonta változik, így biztosít a hely bemutatkozási felületet a fiatal képzőművészek számára. A Pirítós „kultúrkocsma” jellegét a „Kotta kedd” programok is erősítik. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a hét második napján kora estétől mindig élő zene mellett poharazhatunk. Kedd lévén mi épp gitáron előadott, némileg átdolgozott popslágereket hallgatunk, ami kifejezetten illik a hangulatunkhoz. Sok vendéglátóhely számára követendő lehetne a példa.
Na meg az is, ahogyan a személyzet felkészültségéről gondolkodnak a tulajdonosok. Mikó Andrásék úgy vélik, a kedves mosoly ma már nélkülözhetetlen, de korántsem elégséges feltétele annak, hogy valaki a pultban dolgozzon, sőt annál is többet kell tudnia, hogy az általa kínált sör kisüzemi, csapolt és finom. A Pirítósban minden vendég precíz és szakszerű tájékoztatást kap az aktuális kínálatról, megkönnyítve ezzel az egyébként nem egyszerű választást. És még egy érv a meglátogatásuk mellett: a jó idő közeledtével kinyit az általuk is oly kedvelt terasz, ami komoly vonzerő, mert sajnos kevés hasonló hely büszkélkedhet napernyőkkel fedett kellemes placcal.
.jpg)
Mit igyunk?
Amikor a Pirítós frissen, ropogósan megnyitotta kapuit, a hazai kisüzemi sörforradalom még éppen csak bontogatta szárnyait, így a tulajdonosok a Kovács László sörfőző mester által alapított szlovákiai Kaltenecker főzde termékei mellett tették le a garast. Ez azóta kiegészült az Ikkona folyékony kenyereivel és pár nagyüzemi tétellel is, de – noha elismerik a hazai sörforradalom eredményeit és figyelemre méltó tételeit – magyar kisüzemi főzetet vendégsörként sem tartanak. Elégedettek a letisztult ízekkel, állandó, magas minőséggel dolgozó felvidéki főzdével, és úgy vélik, vendégeik is örülnek, hogy náluk a sok év óta megszokott ízek köszönnek vissza a pohárból. Úgy döntöttünk, mi is megkóstolunk néhányat a csapon lévő tételek közül, korántsem az igazságtétel, mint inkább a kíváncsiság kedvéért. Előrebocsátva csak annyit: nem csalódtunk.
A jótékony pilseni: SHARE
Van az úgy, hogy az ember egy könnyed, jól csúszó, frissítő ivósörre vágyik, feledve a világ búját-baját, meg van olyan is, hogy a lelkére veszi a Föld összes problémáját, és mindenkin segíteni szeretne. A két tevékenység egy ideje már együtt is űzhető, hiszen három magyar srác idehaza is meghonosította a jótékonysági sörözés fogalmát a SHARE-rel. A szójáték nem véletlen, hiszen az összes, az Ikkona által főzött, üvegben és csapon is egyre több helyen elérhető, egyébként éppen jó testességű, könnyed ízvilágú sör értékesítéséből befolyó nyereséget időről időre egy gondosan kiválasztott nonprofit segítő szervezet kapja.
Az illatos búza: Weizen 12°
Szűretlen búza, klasszikus banános illat- és ízvilággal, közepes testtel. Téli sörnek mi jobban preferáljuk a testesebb verziókat, de nyárra tökéletes. Azok fogják igazán szeretni, akik a banánosságot jobban kedvelik a citrusosságnál. Akkor is jó választás, ha a sima láger már „uncsi”, de nem vágyunk semmi különösen ütősebbre sem.
Az édes, de mégse: Imperial Porter 19°
Szeretjük, ha valami édesen kesernyés, hiszen a szomjat is oltja, ugyanakkor itatja is magát, ez a sör pedig pont ilyen. Van benne egy kis krémesség, egy kis könnyen felfedezhető, a Toffifee bonbonra hajazó íz, egy kis játékosság. Az íz és az alkoholos érzet viszonylag sokáig és kellemesen megmarad a szájban, amitől kiváló téli sörré válik.
Ételkínálat:
Van, nem is kicsi! A gerincét a pirítósok és a kocsmakaják adják, de olyan komolyabb tételeket is becsempésztek közéjük, mint a rakott Hermelin sajt, sőt desszertek is vannak. Mi a kenceficés pirítósokból kóstoltunk párat, és a padlizsánkrémes, a füstölt haltatáros és a kacsamájpástétomos verziót bátran ajánlhatjuk!
.JPG)
Hazavihető üveges sörök:
Van, kérdezzétek a csaposokat a kínálatról.
Kártyás fizetés:
Van
Megjegyzés: a hely sajnos bezárt.
Fotó:
facebook
Bőti László
