Vissza
Mit igyunk a Gourmet Fesziválon?
2017.05.21. | Bőti László
Hogy a vasárnapi húsleves előtt, után vagy helyett érdemes-e még célba venni a Millenárist és a Gourmet Fesztivált, arra nagyon könnyű igennel válaszolni. Íme egy rövid, ám annál ínycsiklandóbb kalauz a mi szombati kedvenceinkkel…
François pezsgő
Bár idehaza a többség még mindig a magyar szívhez oly közel álló pálinkákra és egyéb röviditalokra esküszik, ha aperitifről van szó, mi egyetértünk azokkal, akik szerint a pezsgő a legjobb étvágygerjesztő. Éppen ezért mindenkinek csak javasolni tudjuk, hogy belépés után vegye az irányt a SVÉT-udvar bejáratánál található François pezsgők standja felé, ahol Pauli Zoltán, a PalKonyha tulajdonosa méri a buborékokat. Egy pohár az általunk is kóstolt, tradicionális eljárás szerint készült, könnyed pinot noir nyerspezsgőből mindenhez kiváló étvágyat csinál!
Viator Étterem és a Carassia
A Viator Étterem standjánál a Pannonhalmi Apátsági Pincészet egyik új vállalkozásából megszületett Carassia pezsgőt kóstolhatjuk. A szilágysági Kárásztelken található pezsgőpincészet ötletét még Gál Tibornak köszönhetjük, ám a vállalkozás beindítását nagyszerű borászunk sajnos már nem érhette meg. A szortiment egyelőre még nem széles, de bővülni fog.
A fesztiválon egy tradicionális eljárással készült chardonnay pezsgőt kínálnak: izgalmas és elegáns, és bár a jólesőnél talán egy leheletnyivel magasabb benne a cukortartalom (9 g/l), igen jó kiegészítője a Gyurik Gábor séf által kínált mangalicaételeknek.
Walter vendéglő
.jpg)
Nekem miért nem lesz otthon soha ilyen az oldalas?! – szalad ki a szánkon elismerést jelentő hanghordozással. A kérdés szerintünk sokunkban sokszor felmerült már, és ez esetben nem is alaptalan! Az enyhén füstölt mangalicaoldalas a tizenhárom órás szuvidálásnak köszönhetően foszlik és omlik, miközben kívül kellemesen ropogós. Látható, hogy a konyhai csapat – élén a mindössze huszonhárom éves, Gundel-díjas séf, Tanczer Milánnal – érti a dolgát.
.jpg)
A desszertet sem szabad kihagyni, ugyanis megvan benne a bevezetőben emlegetett, általunk oly fontosnak tartott kis csavar. A vaníliás kecskesajtkrém édességét a falat végén megjelenő kecskés íz billenti balanszba, a tetején csücsülő eperszeletek íze pedig a vákuumban történt marinálás hatására olyan intenzív, hogy kis híján repetát kértünk belőle.
Macok Bisztró és Borbár
.jpg)
Kettőt lépünk, és már Egerben is vagyunk, egyik kezünkben egy pohár 2016-os Szeretlek rozéval a St. Andrea pincészettől, a másikban egy tányér „Jókai bablevessel”. Az idézőjel indokolt, hiszen a jól ismert tartalmas, tejföllel megkoronázott levesnek egy jóképűbb, ugyanolyan laktató és húsközpontú, mégis könnyedebb verziója kacsint ránk. A tejföl zöldséges habként, a csülök pedig puha, frissen összegyúrt fasírtra emlékeztető, kívülről azonban vékony, enyhén pirított réteggel fedett halmocskaként pihen a babos, meleg lében. Szerintünk jó újragondolása ez a nagy klasszikusnak, ráadásul így az erőteljes illatú, ugyanakkor könnyed, közepes savú rozé is kiváló kísérőjévé válik.
Anyukám Mondta
A jól ismert encsi étterem standja előtt kígyózó sor indokolt, de érdemes végigállni. Dudás Szabolcsék adják szokás szerint a fesztivál legjobb focacciáját, és a remekbe szabott báránypájsli is megér egy kis ácsorgást, főleg hogy közben megcsodálhatjuk, hogyan dolgozik a sonkaszeletelő berendezés és a sok szorgos kéz az ételek elkészítésén.
A pénteki színpadi beszélgetés során Szabolcs azt is elárulta főszerkesztőnknek, Szabó Editnek, hogy az Anyukám Mondta hamarosan új egységet nyit Miskolcon, amelynek nevét elsőként majd a Borsmenta írhatja meg. Már csak ezért is érdemes lesz olvasni bennünket!
Heimann Családi Birtok
Újabb ugrással Szekszárdra érkezünk, és úgy érezzük, hogy igazi vendégségbe jöttünk! Az ifjabb Zoltán kiváló házigazda, és képviseli mindazt, amiért szerintünk gasztrofesztiválokra és pincészetekbe, vagy épp termelőkhöz járni érdemes. Nemcsak tölt és ismertet, hanem közben őszinte lelkesedéssel és nyíltsággal mesél és beszélget is a vendégekkel. Kezdésnek egy 2016-os Kadarka kerül elénk a 2015-ben bevezetett szekszárdi palackból, melybe csak és kizárólag a borvidékről származó, egy 12 fős bizottság kétharmada által jóváhagyott kadarkák, kékfrankosok és bikavérek kerülhetnek.
Nem véletlen, hogy a palack ennek a tételnek is dukál, hiszen a pohárból kiömlő frissen szedett meggyillatot ízében is hozza, ráadásul kellemes savakkal, egy kis taninnal és a közepesnél hosszabb lecsengéssel kísérve. Érdemes a példánkat követve ezután a 2015-ös párját, a Céh-Keresztet kóstolni, ugyanis szerintünk nagyon hálás és tanulságos feladat párba állítva összehasonlítani őket. Utóbbi illata érezhetően mélyebb, és ízében is határozottabban érezhetők az édesfűszerek. Mindezek mellett mégis szinte az előzőhöz hasonlóan frissítő, úgyhogy nem árt vigyázni, mert csúszik!
Kóstoltuk még a 2014-es Bikavért és az ugyanezen évből származó Alte Reben névre keresztelt kékfrankost is, és azt kell mondanunk, hogy mindkettőre hasonlóan finom, kiegyensúlyozott és a testességük mellett is igazán üdítő ízjegyek jellemzők. Az öreg tőkék adta kékfrankost még külön kiemelnénk az elegáns, szerintünk tökéletesen eltalált hordóhasználatért és a nagyon kellemes lecsengéséért. Ne hagyjátok ki!
Pálffy Pince
A szombatot talán nem is zárhattuk volna jobb helyen, mint a Balaton fölött megbúvó, dimbes-dombos, gyöngyszemekkel teli zöldellő szigeten, Köveskálon. Az ugyancsak barátságos fogadtatás ezúttal egy fehérrel, egy 2016-os, jóivású, némi maradék cukortól édes, de még bőven száraz olaszrizlinggel egészül ki. Az édes citrusosság igazi nyári borrá teszi, behűtve, szőlőtőkék vagy lombos fák árnyékában való olvasgatáshoz, esetleg grillezések előkészítő munkálataihoz ideális választás.
A 2015-ös Birtokbor már kicsit több figyelmet követel magának, de az olaszrizling, tramini, zöld veltelini, szürkebarát és rizlingszilváni levéből készült ital hosszú, édes-savas lecsengése ezt meg is érdemli.
A sor és a nap nem is lenne kerek valami érdekesség nélkül, így az 50% furmintból és 50% olaszrizlingből álló 2015-ös Riválisokkal búcsúzunk a Káli-medencétől. A név nagyon találó, hiszen két, igencsak öntörvényű, egy-egy borvidékünket erősen meghatározó fajtáról van szó, amik ha még nem is tökéletesen, de ügyesen „dolgoznak” együtt. Mély és illatos, nagyon érdekes szerkezetű, édes-savas ízvilágú bort hoznak közösen létre, amelyet egy kis palackos érlelés még komolyabbá, izgalmasabbá hangol majd.
Jó kaland a Gourmet, és úgy tűnik, ezt sok ínyenc tudja már. A kissé szeles szombat estében öröm volt látni a vidáman kóstolgató, egy-egy korty vagy falat után elégedetten mosolygó embereket, Jahni László séf fáradhatatlan mosolyát a Kistücsök pultjánál, vagy az eper üde színét a Baricska Csárda stíriai metéltje mellett.
Aki teheti, használja ki a vasárnap délutánt, és akár ajánlatainkat, akár a saját „orrát” követve tévedjen el kicsit az ízek és az illatok különleges útvesztőjében. Érdemes!