Vissza
Rejtett kincsek
2016.04.06. | Burai László
Kedves meghívást ritkán utasít vissza az ember, főleg ha egy olyan eseményre szól, ahol Közép-Olaszország őshonos szőlőfajtáit lehet megkóstolni, természetesen bor formájában. Ezúttal a DOC borbárban jártunk.
Úgy gondoltam, hogy nem is lehetne jobban zárni a márciust, mint egy helyi fajtákra fókuszáló olasz sorral, főleg a közelgő Vinitaly fényében. Az este során 9 bort kóstoltunk 3 pincétől, Jáhner Attila üzletvezető nagyon részletesen mesélt a borokról és a borászokról is, szerintem a végén mindenki tartalmas élményekkel távozott. A borok mellé pár különleges falatkát is kínáltak, teljes összhangban a borokkal.Érdekes módon mindhárom pince nagyon természetközeli filozófiát képvisel, de például a Roccafiore még a gépeik üzemanyagául szolgáló biodízelt is saját maga állítja elő. Olaszországban nem nehéz a helyi fajtákra koncentrálni, kis túlzással minden második falunak megvan a sajátja, amiről úgy gondolja, hogy érdemes azzal foglalkoznia. Pár fajta ismerős volt korábbról, de a tintiliáról nem hallottam korábban, és a pecorino is leginkább sajt formában volt ismerős eddig.
A Roccafiore Fiordaliso Grechetto 2014 volt az első bor a poharunkban: visszafogottan vegetális, zelleres illatot jegyeztem fel, a kortyot a markáns savak határozták meg; könnyed, ropogós bor, zöldalmával, lime-mal, korrekt kezdés.
A Tiberio Trebiano D’Abruzzo 2014 is hasonló intenzitású bor, ennek az illatában már némi virágosságot és grépfrútot fedeztem fel, a korty itt is lendületes, főleg a citrusokról szól – jól iható bor, nagyon jól működött a falatkákkal.
A harmadik fehérbor már szintet lépett, a Tiberio Pecorino 2014 illatban is komolyabbnak tűnt: zöldalma, édes virágok, finom fanyarság. Jó arányú korty, szép szerkezet, egészen hosszú, izgalmas bor, nekem kicsit a juhfarkot idézte karakterében.
Claudio Cipressi úgy szeretné viszonozni Molise tartománynak, amit kapott, hogy régi, őshonos fajtákat népszerűsít, ezek közül az első a Voira Falanghina 2013 volt. Nem számítottam ilyen karakterű fehérborra előzetesen, ezért meglepett. Összetett illat, hűvös elegancia, vadkörte, sós fanyarság. A korty is hasonló, a sav talán kevesebbnek hat, de az ásványosság nagyon szépen érződik, virágok és körte, izgalmas bor!
A vörösek sorát a 2014-es Tiberio Montepulciano D’Abruzzo nyitotta. Meglepő illat, céklás, vegetális jelleg mellett meggy és fűszerek. Lendületes a korty, gyümölcsös, de kevésbé karakteres, mint az illat, ettől függetlenül nagyon jól iható, mindennapi bor.
Egy magnum palackos bor következett, a Roccafiore Prova d’Autore 2012, ami sagrantino, sangiovese és monetpulciano házasítása. Érett illat, elsőre hűvösebbnek hat, de ahogy nyílik, egyre édesebb karaktert mutat. Déliesebb karakterű a korty is, kevésbé feszes a sav, cserébe lehengerlő gyümölcsösséget és édesfűszereket kapunk; jól érthető, barátságos bor.
A Roccafiore Sagrantino DOCG 2009 mindenben többet mutatott: érett a bor, érett az alapanyag is, édes mediterrán stílusú illattal nyit, benne áfonya, fekete bogyósok, fahéj. A test nem kicsi, a sav egyértelműen kevesebb, az alkohol érezhető. Ezek alapján talán nem vonzó, de kóstolva hihetetlen buja: fekete cseresznye, áfonya, rengeteg fűszer. Gazdag, már-már rágható bor.
A sor végén két tintilia következett Claudio Cipressitől. Az első, a Machiarossa Tintilia 2011 csak tartályos érlelést kapott – igaz, abból 36 hónapot. Igazi gyümölcsbomba finom tanninnal, jó arányokkal; telt karakterű, túlzásoktól mentes bor.
A Claudio Cipressi Tintilia „66” DOC 2009 már más kategória, ez a bor 36 hónapos hordós érlelést kapott, ez egyértelműen megjelenik már illatban is: pörkölt magvak, babér, majd érett meggy, idővel szinte balzsamszerű. A kis alkoholtöbblet ellenére is jó arányú a korty, egy pillanatig sem sok a hordó, szépen fűszerez. Érett, szinte fekete gyümölcsök, több tannin, de egészen sima, hosszú lecsengéssel.
Nem csoda, hogy az utolsó bor után már nem keresgéltem másikat. Szépen felépített sor volt, emelkedett, emelkedett, nem maradt fikarcnyi hiányérzet sem bennem. A hangulatra sem lehetett panasz, a pincérek mindenre figyeltek, jó szívvel ajánlom a borbár kóstolóit – kötetlenül, igazi olaszos hangulatban lehet itt megismerni az olasz borvidékeket.
Fotó:
DOC borbár
-
facebook
