Vissza
Iszunk

Sörivóknak való

2017.07.13. | Bőti László
Mit is akarunk egyáltalán? Duplán hidegkomlózott ale-eket? Arclebontóan keserű IPA-kat? Vagy a nagyüzemieknél egyszerűen csak jobb, jól csúszó söröket? Ezen tűnődtünk, miközben teszteltük a szombaton nyíló First Kraft Beert…
 

A fenti gondolatmenet sokszor merül fel pénteki sörözések alkalmával, és minimum két, de inkább többfelé osztja a hazai sörkedvelők mind népesebb táborát, ráadásul a gombamód szaporodó főzdék sem igazán tudják még rá a választ. Session IPA, sour ale, wheat beer – olvassuk a címkéken, és míg az egyiket kisüzeminek vagy kraftnak titulálják, addig a másikat kézművesnek, vagy éppen az angol írásmódot használva már craft beernek nevezik. Nincs tehát könnyű dolga annak, aki nagyüzemi söröket fogyasztó egyszerű halandóként egyszer csak belecsöppen ebbe a színes világba, pláne ha a típusok és a kifejezések tengerében önállóan szeretne eligazodni.


 
Többek között ez a hirtelen jött és ismeretlen sokszínűség az oka annak, hogy bár az úgynevezett sörforradalom hazánkban is egyre nagyobb ismertséget kap, a kis főzdék továbbra is egy mindössze 1%-os piaci részesedésen osztoznak. Ebben a nem egységes kommunikáción és az iparági együtt nem működésen túl természetesen az is szerepet játszik, hogy kevesen engedhetik meg maguknak rendszeresen a hat-, de leginkább hét-nyolcszáz forintnál kezdődő palackokat, korsókat.
 
Érthető, megfizethető tételekre és jobb kommunikációra van szükség ahhoz, hogy a sörforradalom törekvései és termékei minél szélesebb rétegekhez eljuthassanak, anyagi és egyéb hátteret adva ezzel a további fejlődésnek és az extrém, sokszor meghökkentő kísérleteknek. A főzdelátogatáson szerzett tapasztalataink alapján mindezt nemcsak mi, hanem a frissen nyílt First Craft Beer tulajdonosai is hasonlóan gondolják.


 
Kurucz Gergely és Dániel, a hét-nyolc éve sörös eseményeket, így a Budavári és a Belvárosi Sörfesztivált is jegyző testvérpár az évek alatt sok mindent látott, és számos problémával szembesült is. Ezek hatására mindinkább úgy érezték, hogy nagyon is helye van a piacon egy új, nagyobb (de még így is kicsi), ennek okán méretgazdaságosabb és némileg alacsonyabb árakkal, konstansabb minőséggel, illetve letisztultabb szortimenttel operáló főzdének.


 
Egy olyannak, ahol a sörfőző mester mellett minden történést számítógép is felügyel, ahol minden lehetséges munkafolyamat zárt rendszerben megy végbe, ugyanakkor a fogyasztó is – a pincészetek mintájára – kicsit gyártásközelbe kerülhet. Nem kevés munkával és anyagi ráfordítással létrehozták hát a saját főzdéjüket, amivel nemrég a gasztroportálok és -magazinok képviselőinek is elbüszkélkedtek. Jól tették, hiszen a külső Váci út 83-as szám alatti, egykori gyárudvaron megbúvó, igazán hangulatosra sikeredett üzemük és taproomjuk tőlünk nyugatabbra, Berlin vagy Amszterdam népszerű negyedeiben is megállná a helyét. A taproom egyébként olyan látványkocsmát takar, ahonnan a tankfriss, még szeparálatlan sörünk kortyolgatása közben néhány ablakon keresztül a csillogó fémtartályok és csövek uralta főző-, illetve palackozóhelyiségeket láthatjuk.


 
Ezek egyébként nemcsak látványra impozánsak, hanem technológiában is csúcskategóriát képviselnek, az alapítók ugyanis azt vallják, hogy a kisüzemi/kraft/craft/kézműves sör nem attól egyedi, jó vagy épp izgalmas, hogy a gyártásakor minden kézzel történik.
 
 Az ilyen főzetek „lelkét” a felhasznált alapanyagok magas minősége, tisztességes mennyisége és az egyedi receptúrák adják, és sokkal inkább gépi, érzékelők adatain nyugvó precizitásra, mint mechanikus beavatkozásokra van szükség. Ennek szellemében az üzemi helyiségekben gyártáskor szűrt, UV-fénnyel is kezelt levegővel történik a szellőztetés, a palackozást teljesen automatizáltan oldják meg, a tartályokat és az egész csőrendszert pedig egy zárt, a felhasznált vegyszereket keringető, így sok kemikáliát megtakarító rendszerrel tisztítják. A már kiszerelt, egyébként pasztörizálás helyett szeparálással tartósított söröket is féltő gonddal óvják, ugyanis a hordókat, palackokat és dobozokat egyaránt hűtve tárolják, és ezt a partnereiktől is elvárják.


 
Reméljük, ez utóbbiból lesz bőven, ugyanis az első benyomások és kóstolások alapján úgy gondoljuk, hogy a First Craft Beernek sikerült létrehozni egy letisztult, korrekt ízekkel és testekkel rendelkező sörök alkotta, egyébként állandónak szánt szortimentet. A letisztultságot más téren is igyekeztek tartani, így a széles körben elterjedt gyakorlattól eltérően nem az egyes típusok, hanem maga a főzde kapott egy könnyen felismerhető arculatot, ami aztán az egyes címkék alapját is adja. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a sörökhöz terveik szerint az átlagosnál alacsonyabb kiskereskedelmi áron lehet majd hozzájutni, ami a 0,33-as üveg esetében 490-550 Ft-ot, a 0,5-ös doboznál pedig 590-650 Ft-ot jelent, típustól függően.


 
Mindez ráadásul csak az ígéretes kezdet, ugyanis az alapítók még számos nagyívű tervet dédelgetnek. Egyrészt – debreceniek lévén – komoly hangsúlyt szeretnének fektetni a vidéki jelenlétre, másrészt a pesti Belvárost is szeretnék mielőbb meghódítani. Míg a Taproom udvarára szombatonként élő zenés-food truckos minifesztiválokat terveznek, addig a bulinegyed közelében hamarosan újabb kocsmát nyitnak.


 
Ki tudja, lehet, hogy Second lesz a neve?
 
Fotó:
Molnár Zsolt