Szép volt, fiúk!

2016.02.26. | Szabó Edit

Szik Mátyás háromszoros sommelier bajnok

Erős a mezőny. Három különböző habitusú fiatalember versenyez, de azonnal látszik, hogy mindhárman a szakma megszállottjai, komoly elméleti és gyakorlati tudásuk megkérdőjelezhetetlen…

Nem elég a rátermettség, az átlagon felüli ízmemória, a borvidékek, borok és párlatok tökéletes ismerete, de még az sem, ha valaki elegáns mozdulatokkal nyitja a pezsgőt, cseppmentesen dekantál, és hibátlan angolsággal szólítja meg a vendéget. Mindez együtt kell ahhoz, hogy valaki Magyarország sommelier bajnoka lehessen.

A KávéBár Bazár elnevezésű egész hétvégés program részeként vasárnap rendezték meg a Magyar Sommelier Szövetség által meghirdetett Magyar Sommelier Bajnokság döntőjét. A megmérettetésre minden eddiginél több, összesen 12 nevezés érkezett. Egyikük betegség miatt visszalépett így végül 11 versenyző állt starthoz a Hotel Corinthiában megrendezett nyilvános versenyen.

Az első néhány forduló még zárt ajtók mögött zajlott. A versenyzők ennek során elméleti tudásukról adtak számot, tesztkérdésekre válaszoltak, borok és párlatok felismerésében jeleskedtek, majd vörösbort dekantáltak, és azt idegen nyelven, a szabályok szerint kínálták a zsűri tagjainak. A tét igen komoly volt, a döntőbe ugyanis csak a 3 legjobb eredményt elért versenyző juthatott.

A nézők ezen a ponton kapcsolódhattak be a programba. A bálterem zsúfolásig megtelt, a versenyt az elejétől a végéig feszült figyelem kísérte. A délelőtti teszt eredményét Fabók Mihály, a Gundel étterem sommelier-je, a zsűri elnöke ismertette. A döntőbe Angerman László (Onyx), Szik Mátyás (Kollázs – Four Seasons) és Tüü Péter (Alabárdos) került. A versenyzők sorrendjét a szerencse döntötte el, sorszámot húztak, Szik Mátyás kezdte.

Első feladat: vendégek fogadása választott idegen nyelven, és egy pezsgő felszolgálása.

Mátyás rutinos versenyző, kétszer volt már bajnok, jól ismert tengeren hajózott, de azért az ő keze is megremegett kissé, mikor a pezsgőből csak nem akart kijönni az a makrancos dugó. Nagyszerű angolsággal kínálta az italt, bőkezűen szórta az információt, a fellépése magabiztos, bizalmat keltő volt. Jól éreznénk magunkat az asztalnál, ha egy ilyen felkészült sommelier vezetne be bennünket az italok világába.

Másodikként Tüü Péter lépett a versenyzők színpadára, ő is angolul köszöntötte a vendégeket. Azonnal látszott, hogy az a fajta sommelier, aki nemcsak informálni, de szórakoztatni is szereti az asztal körül ülőket, az ital mellé nála sztori is jár. Választékos angolsággal mesélte el, hogy a Törley Pezsgőgyár alapítója, Törley József rajongott az automobilokért, és ő volt az első, aki gyalogost gázolt a Nagykörúton. Szerencsére senkinek haja szála sem görbült. A pezsgő a történettel szervírozva is belefért a kiszabott 5 percbe, a zsűri nevetett, a közönség úgyszintén, és mindenki azonnal a szívébe zárta ezt a vidám fiatalembert, akinek a szája szegletében folyton mosoly bujkál.

Angerman László már a megjelenésével figyelmet ébreszt. Magas, vékony fiatalember, szavait erős, határozott gesztusokkal kíséri. Választott nyelve a spanyol, kedvesen társalog, figyelmét folyton a vendégeken tartja, nagy kezében szinte eltűnik a pezsgőspalack, a dugó szisszenéssel enged. Elegáns mozdulatokkal tölti pohárba az italt, udvarias, barátságos, ugyanakkor mértéktartó. A feladat végeztével szélsebesen körülnéz, és míg a második versenyszámhoz felkészül a háttér, gyorsan friss vizet tölt a többi asztalnál helyet foglaló zsűritagok poharába is. Versenyen vagyunk, az igaz, de itt sem szomjazhat a vendég!

Erős a mezőny. Három különböző habitusú fiatalember versenyez, de azonnal látszik, hogy mindhárman a szakma megszállottjai, komoly elméleti és gyakorlati tudásuk megkérdőjelezhetetlen.

Második feladat: italsor ajánlása egy megadott ételsorhoz. Fontos, hogy szerepeljen az italok között külföldi bor és magyar kézműves sör is.

Mindössze egyetlen percnyi felkészülési idő után, öt perc alatt kellett elmondaniuk a versenyzőknek, hogy milyen italokat ajánlanak a felsorolt hat fogás mellé. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a „Tigrisgarnéla, retek, feketeszezám, rákmártás” mellé chardonnay illik, ám a többi ételről mindenkinek más jutott eszébe. Szívünk szerint végigkóstolnánk valamennyi párosítást, hogy meggyőződjünk róla, vajon a sárgarépával, marokkói citrommal és gyömbérrel tálalt foltos lepényhal ízét sárgarépapárlat, ötéves ausztrál rizling, avagy manzanilla sherry teljesíti-e ki jobban.

Harmadik feladat: hibás borlap javítása.

Na, itt kellett aztán minden részletre figyelni! Hibás évjárat, rosszul megadott termőhely, betűcsere, melléütés, minden létező hangszeren játszott a kérdéssor összeállítója. Ember legyen a talpán, aki a nagy vizsgadrukk közepette is kiszúrja, hogy a Tokaj Kereskedőház nevében van egy felesleges „i”, és hogy Bock József bora nem PortuGéza, hanem PortaGéza. Itt tehát nem volt elég a tudás, rendkívül magas fokú koncentráció és jó szem is kellett ahhoz, hogy rátapintsanak a borlap gyenge pontjaira. A feladat megoldása nem is sikerült senkinek maradéktalanul.

Negyedik feladat: egy vörösbor dekantálása.

Ezeknek a fiúknak ez valóban gyerekjáték, afféle jutalomfalat, kis pihenő két kimerítő versenyszám között. Figyelem, udvariasság, elegancia jellemezte mindhármuk mozdulatait, látszott, hogy szeretik és szívesen végzik a szertartást a vendégek előtt is, hozzátartozik a mindennapjaikhoz. A zsűri bizonyára észlelt hiányosságokat, mi a közönség soraiban csak gyönyörködtünk a kifinomult mozdulatokban, élveztük a műsort, és örvendeztünk, hogy közben a borról is elhangzik minden szükséges információ.

Ötödik feladat: három bor és öt párlat felismerése, elemzése.

Ez a versenyszám nem tűr mellébeszélést. A versenyző vagy ki tudja találni, mi van a poharában, vagy nem. A borok átlátszó, ám a párlatok fekete pohárban érkeztek, így az utóbbiaknál a szín sem vitt közelebb a megoldáshoz, a jelöltek kizárólag az orrukra hagyatkozhattak. Mindhárman nagyszerű elemzést adtak. Érdekes volt látni, ahogyan az íz- és illatélmények alapján fokról fokra fejtik fel az italok lényegét, elmondják, hogy milyennek gondolják, milyen étel mellé ajánlják, mennyi potenciált jósolnak neki, és végül azt is, hogy melyik tájegységen mikor és ki tölthette őket palackba. Az idős tokaji aszút mindhárman felismerték, a karakteres chablis egyedül Szik Mátyásnak nem okozott gondot, a vörösbor fajtáját viszont csak Tüü Péter találta el. A párlatok felismerésénél is a kétszeres bajnok tűnt a legmagabiztosabbnak: nemcsak azt mondta el, hogy pálinkát, vodkát és gint kóstol, de határozottan állította, hogy a rum Barbadosról való, és még a szakéval sem sikerült megtéveszteni.

Hatodik feladat: egy magnum palacknyi pezsgő széttöltése egyenlően, 14 pohárba. Minden pohárba csak egyszer szabad tölteni.

Látványos feladat, igazi showműsor. Mire az utolsó poharak is megteltek, a közönség hangosan buzdította a versenyzőket, és hatalmas tapssal jutalmazta a nem mindennapi teljesítményt.

Nagyszerű hangulatban vártuk az eredményhirdetést. Három remek versenyző mutatkozott be a nézőknek, és bár azt nem tudtuk, hogyan válaszoltak a tesztkérdésekre, a gyakorlat „színpadán” mindannyian kiválóan helytálltak. Bármelyikük vezetésével szívesen eltöltenénk egy estét a fehér asztal mellett.

Íme a végeredmény:

Közönségdíjas: Tüü Péter
Ezüstérmes: Angerman László
2016 sommelier bajnoka: Szik Mátyás

Szép volt, fiúk!