Vissza
Utazunk

Biodinamikus buborékok: Gramona

2018.07.02. | Szabó Edit
Katalónia egyik legizgalmasabb pincészetében, Barcelonától egyórányira, Penedés vidékén, Sant Sadurniban készülnek öt generáció óta a Gramona természetközeli cavái…

Minden jó, ha a vége jó. Márpedig a vége szenzációsra sikeredett – pedig már a látogatás eleje sem volt érdektelen. Miután a hosszú és tartalmas birtoklátogatás kellőképp kielégítette a szemet és a szellemet, az ízek és a pattanó buborékok vették át a szerepet. Nem is kóstoló volt ez, hanem dőzsölő.



Az úgy kezdődött, hogy egy csodás hegyen elterülő és láthatóan csodásan gondozott birtokra nem tudtunk bejutni, mert a bezárt kapunál a megbeszélt időpontban egy élő lelket sem találtunk. Ismerős a szorongató érzés: biztosan elrontottuk, nem pont ott, nem pont akkor, nem pont azzal kellett volna találkoznunk. Aztán pár száz telefon és a félreértések tisztázása után mégis megérkezett Cisco, a birtok egyik borásza, és onnan kezdve sínen voltunk – fáradhatatlanul kalauzolt bennünket hosszú órákon át.



Először a tulajdonos család nagyon izgalmas, ám nehezen kibogozható történetébe kaptunk bepillantást (igen, régi fotókat is nézhettünk), aztán a százötven éves birtokkal, a két pincével, a technológiával, a helyi pezsgőfilozófiával – és megannyi más érdekfeszítő dologgal – ismerkedtünk. Bár a körút minden pillanatát élveztük, és valóban sokat tanultunk belőle, áldottuk az eszünket, hogy magunknál tartottunk egy palack vizet, máskülönben csakis szapora beszédű és lendületes idegenvezetőnk szavait ihattuk volna mindvégig. Ami egy borospince hatalmas tartályai, hordói és milliónyi palackja között bolyongva – lássuk be – furcsa érzés. (Ám ez az érzés végül semmivé lett – ahogy fentebb jeleztük.)



De haladjunk sorjában, kezdjük a fontos tudnivalókkal!
A tizenkét és fél ezres lakosú Sant Sadurni d’Anoia a „spanyol pezsgő” abszolút fővárosa (korábban itt írtunk róla), az itt fellelhető 80 pincészet adja az ország mintegy negyedmilliárd palacknyi (!) cavatermésének kilencven százalékát. Közöttük is az egyik legjelentősebb a Gramona, ahol immáron a tulajdonos család ötödik generációja határozza meg az aktuális irányvonalat.



Kiváló honlapjukról bárki remekül tájékozódhat, annyit azért elárulunk a birtok (és a cava) izgalmas történetéből, hogy az alapító atya, Josep Battle már a tizenkilencedik század derekán szőlővel és borral foglalkozott, de a cava későbbi diadalútját az alapozta meg, hogy a fia, Pau a francia pezsgőkészítőknek kezdte árulni az alapbort, miután Franciaország és Európa szőlőgazdaságait letarolta a filoxéra az 1880-as években. (Hogy Sant Sadurni miként ünnepli ezért a filoxérát, arról itt tudósítottunk). Pau lánya a már akkor is befolyásos termelőnek és kereskedőnek számító Josep Gramona fiához ment feleségül, a két nagy család egyesülése alapozta meg a dinasztiát. Ma két unokafivér – Jaume és Xavier – elképzelései adnak keretet a pincészet működésének.


 
A Gramona jó ideje teljes mértékben biodinamikus gazdálkodást folytat – noha ez a címkéken egy-két évig még nem jelenik meg, hiszen a szigorú minősítés elnyerését időkorláthoz is kötik.
A korábbi ötven hektárhoz idén még huszonöt adódik. A terepen gépek helyett lovakkal dolgoznak, a leszüretelt körülbelül ezer tonna szőlőt a bogyózás után kézzel válogatják, hogy kocsány véletlenül se kerüljön bele, hiszen attól kesernyés volna a must. A korábbi pneumatikus préseket a tisztább eredmény érdekében hidraulikusra cserélték, és geotermikus energiával működtetik. Maguk által szelektált és szaporított élesztővel erjesztik a főként xarel-lo szőlőből készült bort.



A pince teljes befogadókapacitása 2 millió 200 ezer liter volna, ezt eddig sosem használták ki teljesen. A munkálatok jó részét a feldolgozás szakaszában is emberi erővel végzik, csak a legszükségesebb pontokon gépesítenek. A prémium cavákat például kézzel forgatják a rázóállványon – mellesleg: ebben a kategóriában már az érlelés időszakában is parafa dugóval, nem pedig koronazárral zárják le a palackokat.
A cava az össztermelésnek nagyjából 60%-át teszi ki, mellette „csendes” bort is palackoznak – nemcsak fehér szőlőből, hanem például pinot noirból is –, sőt egy kevés késői szüretelésű desszertbor is készül.



A látogatás első két órájában szűkebb szakmai körben jártuk be a birtokot és a város terjeszkedése miatt a dombtetőre épített modern feldolgozót. Az épület a legszigorúbb követelményeknek is megfelel, de minden zuga úgy van kialakítva, hogy ott ne csak a szőlő, hanem a szőlővel munkálkodó ember is jól érezze magát. A tágas, derűs, változatos terek nem mondanak ellent a célszerűségnek.



Különös, megejtő hangulat: az emberien "high-tech" üzemrész alatt a hőskorból itt maradt, malomkerékre emlékeztető fahordók mellett tojás alakú amforák rejtik a régi-új eljárással készülő csendes borokat.  



A városközpontban ma is üzemelő régi feldolgozó és pince izgalmas kontraszt: afféle turistáknak szóló modern látogatóközpont, ugyanakkor a hagyományokat messzemenőkig őrző, erős atmoszférájú hely. A legjobb minőségű cava itt érik – az Imperial például öt éven át pihen a pincében. A por- és pókhálófödte „patinás” palackok mellett a ma is használható kézi degorzsáló mintha a spanyol inkvizíció valamely kínzóeszköze volna. Szerencsére sokkal barátságosabb szerszám, és akinek volt már benne része, az tudhatja: frissen degorzsált cavát kóstolni eléggé felülmúlhatatlan élmény.



Az ódon pince földszinti kiterjesztése egy barátságos kóstolóhelyiség: csillogó poharakkal várja a tikkadt cavarajongókat. Kalauzunk tempósan bemutatja a széles portfólió bőséges keresztmetszetét, aztán hagyja, hogy a sokfelől összeverődött szakemberek és amatőrök – összesen tucatnyian – egymás kezéből kapkodják ki a bontott palackokat, és különféle világnyelveken osszák meg egymással tapasztalataikat, véleményüket. A kóstolás igazi közösségi élménnyé válik, borászunk a kimerítő idegenvezetés után hagy bennünket nyugodtan elmélyülni.



Azért a véleményünkre kíváncsi, kérdez, mosolyog, bólogat. Látszik rajta: örül, hogy örülünk.
Pedig itt aztán nem lehet túl ritka a megelégedett vendég. A Gramona cavái – még az egyszerűbbek is – nagy műgonddal elkészített, komoly pezsgők.

Aki a környéken jár, feltétlenül térjen be hozzájuk!
 
Fotó:
Upor László

címkék

Badacsony (8) bajnoksag (3) Balaton (33) bikaver (12) Bocuse d'Or (7) bor (207) borbar (16) borfesztivál (11) Bori Mami (3) boriskola (3) borkorcsolya (14) Borshanta (9) borterasz (6) bortúra (8) borvacsora (4) borvendéglő (3) borverseny (7) Bott pince (24) Bottszerda (21) Budapest (113) cava (7) CEWI (9) csirke (3) csokoládé (5) cukrász (3) cukrászda (9) demeter zoltan (4) desszert (3) édes (24) édes szamorodni (4) Eger (16) espresso embassy (3) étterem (76) Etyek (3) fesztival (19) Franc&Franc (3) furmint (34) Gizella Pince (5) gyerekbarát (15) gyöngyözőbor (7) harslevelu (4) heimann (3) húsvét (7) interjú (13) kadarka (6) karácsony (9) kave (36) kavezok (8) Keszthely (3) koktel (5) könyv és kávé (3) kostolo (21) Közben esznek (8) Kreinbacher Birtok (3) London (3) Mád (9) magnamatra (7) Mátra (14) Michelin-csillag (6) Monyo Brewing CO (3) Mór (4) művészinterjú (3) nyar (4) nyaralas (4) Olaszország (5) olaszrizling (5) őstermelői piac (5) Paletta (3) pálinka (6) pálinkaverseny (6) Pancs Belvárosi Gasztroplacc (3) Pannonhalma (4) Pannonhalmi Apátsági Pincészet (3) pecs (3) pezsgő (21) piac (8) pizza (3) Portugália (5) programajanlo (10) Rácz Jenő (3) recept (31) rozé (11) sarospatak (3) sauvignon blanc (6) Somló (3) sommelier (6) sor (35) sós (11) Spanyolország (4) specialty kave (7) st andrea (3) Super 12 (3) sütemény (14) süti (8) SVÉT (11) szakácsverseny (3) Szekszárd (15) Szent András Sörfőzde (6) szorakozas (4) tallya (4) támogatott írás (6) Tarcal (7) Tarcal Kulturális Egyesület (3) tavasz (5) tea (6) tenger gyümölcsei (4) tészta (3) tokaj (70) Tokaj Oremus Szőlőbirtok (3) Tokaj-Hegyalja (26) tokaji aszú (13) tudnivalok (4) utazás (11) verseny (7) Villányi borvidék (18) vörösbor (8) zold veltelini (3)