Vissza
Borough Market – az ezeréves piac
2016.10.19. | Szabó Edit
Mondják, a leghíresebb tévészakácsok is feltűnnek itt néha. Nos, Jamie Oliverrel vagy Gordon Ramsay-vel még soha nem sikerült összefutnunk, de szerencsére van a piacnak egyéb vonzereje is…
Ahol az emberek egymás sarkát taposva sietnek az Oxford Streeten, ahol az öltönyös hivatalnokok kicsit meglazított nyakkendőben szendvicset majszolnak ebédidőben a Hyde Park gyepén, ahol a tavon úszó hattyúk személyesen a királynő tulajdonát képezik, és ahol a percenként változó időjárás joggal a legfontosabb beszédtéma… igen, ez London. Álmaink városa ma már annyira közel van, hogy szinte csak a kezünket kell kinyújtanunk, és máris elérjük.
Na jó, kell hogy legyen a kezünkben egy repülőjegy, de szerencsére „fapadosból” több is akad, így a számunkra legszimpatikusabbat kiválasztva, a felszállástól számított két-három órán belül vidáman landolhatunk a brit főváros öt repülőterének valamelyikén.
Mi Lutonra érkezünk, ahonnan akár busszal (10 font), akár vonattal (14 font) kényelmesen bejuthatunk a belvárosba. A vonat kicsit gyorsabb, viszont nem a reptéren, hanem a Luton Airport Parkway-nél szállhatunk föl rá (az állomás a hatpercenként induló shuttle busszal 6-7 perc alatt elérhető). Jegyet a repülőtéri automatáknál lehet váltani, de jó, ha van nálunk bankkártya, a makacs masinák egy része ugyanis a készpénzt nem fogadja el.
A bankkártya amúgy is hasznos a londoni út során, és nem csak azért, mert az angol főváros nem tartozik a legolcsóbb célpontok közé. A közlekedésben eddig használt Oyster kártyáról folyamatosan állnak át a paypassos bankkártyára, ha tehát valaki ilyennel rendelkezik, annak nem szükséges feltöltenie az Oystert, sőt akár otthon is felejtheti. Mi magunk is bankkártyával utaztunk. Az elszámolás az Oyster tarifáéhoz hasonló, de sokkal kényelmesebb – egyrészt mert nem kell folyton ellenőriznünk, hogy van-e a kártyán elég pénz (ha nincs, akkor bajban vagyunk, de nem csak az utazás miatt), másrészt még az esetleg fel nem használt néhány penny sem ragad rajta a következő utazásig.
London napsütéssel és 18 fokkal várt. Ez meglehetősen ritka októberben, így gyorsan eldőlt, hogy a szombat délelőttünket piacozással fogjuk tölteni. Csupán azt kellett elhatároznunk, hogy merre induljunk. Vonzó célpont a Notting Hill (Sztárom a párom) című filmből is jól ismert Portobello Road Market, ahol a zöldséges és gyümölcsös standok között használtruha- és régiségárusok kínálják nélkülözhetetlennek tűnő portékáikat, izgalmas a Camden Market, ahová akár a kanálison hajózva is megérkezhetünk, és remek választásnak tűnik London legrégebbi piaca, a Borough Market is, amely a London Bridge déli csücskénél, a Temze partján terül el. Ez utóbbi mellett döntöttünk, felkaptunk egy metróra, és rövid idő múlva már ott hömpölyögtünk a sokasággal az ezeréves piac „falai” között.
A Borough Marketen mindig hatalmas a tömeg, de szombaton szinte sokkolóan sok az ember. Aki nehezen viseli a kígyózó sorokat, a saroktaposást és az araszolást, az válasszon más úti célt magának. Ha nem akarjuk idegbeteggé tenni, jobb, ha a kutyánkat is otthon hagyjuk – ez a hely tényleg nem a nyugalmasságáról híres, de mi kifejezetten a nyüzsgés miatt jöttünk. Mondják, a leghíresebb tévészakácsok is feltűnnek itt néha, kifejezve a piac iránti nagyrabecsülésüket, az itteni áru ugyanis garantáltan friss és kiváló minőségű, érkezzen a világ bármelyik pontjáról. Nos, a kölyökképű Jamie Oliverrel vagy a cirkalmas káromkodásairól híres Gordon Ramsay-vel még soha nem sikerült összefutnunk, de szerencsére van a piacnak egyéb vonzereje is.
Ha valaki nem éri be a nézelődéssel, és nem fél lábon állva szeretne reggelizni vagy ebédelni, okosan teszi, ha előre foglal egy asztalt a piac területén szép számmal sorakozó kocsmák, kifőzdék és éttermek valamelyikében. Aki nem tervez előre, az viszont kénytelen az utcán ácsorogva elkortyolgatni a sörét vagy a borát, de ennek is megvan a maga bája. Mi is bearaszoltunk a mindig csodálatos virágokkal díszített kocsma, a Market Porter pultjához, és pohárral a kézben figyeltük a hullámzó tömeget. A kocsma egyébként arról híres, hogy hétköznaponként nemcsak rendes italmérési időben tart nyitva, hanem reggel 6 és fél 9 között is, hogy az árut szállító fuvarosok és a kofák is meg tudjanak reggelizni, mielőtt a nagy roham elindul. A ház ugyanis – mint az angol pubok többsége – nem csak italt kínál, bár folyékony kenyérből igen széles a választék. Az emeletén működő étterem ebédidőben rendre megtelik, de a földszinti részen is remek „kocsmakajákat” szolgálnak fel. Hétköznap reggel 7 és 8 között például bárki elfogyaszthat itt egy klasszikus angol reggelit egy kis buborékos itallal – már ha előre foglalt asztalt magának.
Hogy a kocsmába nem tudtunk beülni, minden fájdalom nélkül elviseltük, de hogy az osztrigaimádók Mekkájában, a Wright Brothersben sem volt egy talpalatnyi hely egész nap, az kellemetlenül érintett minket. Ez a tenyérnyi osztrigabár a piac egyik legizgalmasabb étkezőhelye. Kizárólag halat és tenger gyümölcseit kínálnak, az osztriga a specialitásuk, a fogások ott készülnek a vendégek orra előtt, és persze van raktáron néhány palack jóféle pezsgő is, ha valaki fokozni kívánná a hatást. Legközelebb előrelátóbbak leszünk. Szerencsére nem ez az egyetlen osztrigázó hely a Borough Marketen, így gyorsan beállunk egy kígyózó sorba, hogy lássuk, mit ajánl Richard Haward.
A hetedik generációs osztrigahalász a kétezres évek elején kezdte árulni portékáját a piacon, és mivel gyorsan népszerűvé vált a vendégek körében, nemrég úgy döntött, hogy saját standot nyit. Friss osztrigáját Essexből hozza, Tabascót, citromot és hagymás-ecetes öntetet is kínál mellé. Jó húszperces sorállás után végre megkapjuk a magunk kis adagját (addigra a szezonális Colchester már elfogyott, így beértük a tucatáruval, nekünk az is különleges), és egy kis műanyag asztalt körbeállva pillanatok alatt eltüntetjük a nap szenzációját.
Aki nem járt még a Borough Marketen, lépten-nyomon megáll, hogy megcsodáljon valamit. A pici fűszerboltot, ahol csak csiliből van legalább húszféle, a zöldségárust, ahol a különböző színárnyalatú répák, gombák és karfiolok alkotnak hihetetlen kompozíciót, a csokoládéárust, ahol hegyekben állnak a barna csokitéglák, a halasokról, húsosokról, sajtosokról már nem is beszélve. A piac egyik kicsi mellékutcájában, épp a Market Porter kocsmával szemközt találjuk a környék egyik legnagyobb sajtbirodalmát. A Neal’s Yard Dairy fantasztikus üzletében ezerféle sajt kínálja magát, csak bámészkodni is érdemes, de ha már bent vagyunk, számítsunk rá, hogy valamit vásárolni fogunk. A kínálat valóban ellenállhatatlan.
A piac másik végében, épp a templom szomszédságában találjuk a street food részleget. Ez az a hely, ahol minden megfizethető, izgalmas és ízletes. Számtalan különböző nemzetiségű árus kínálja itt hazája ételeit: kóstolhatunk indiai, kínai, balkáni ízeket, van rengetegféle szendvics, kolbász, süti, leves, gombóc, saláta, kerek, lyukas, szögletes, de tavalyi nincs, itt is mindig minden friss. Nemcsak a pénztárcakímélő árak teszik szimpatikussá a street food piacot (3 és 8 font közötti áron jól meg tudunk ebédelni), hanem az itteni hangulat is. Igaz, a tömeg itt sem kisebb, de kifejezetten boldogító, hogy a negyedórás sorban állás után, kis tálcánkkal egyensúlyozva megtámaszkodunk a templom kerítésénél, és – miközben alaposan szemügyre vesszük, hogy a környezetünkben mi mindent esznek és hányféle nyelven beszélnek az emberek – csendesen örülünk a villánkra szúrt friss zöldségnek a langyos őszi napfényben.
A Borough Markettől mindössze néhány perces sétát kell tennünk, hogy megtaláljuk a város egyik legizgalmasabb kiállítóterét, a Tate Modernt. Útközben elhaladunk a rövid életű Vinopolis mellett, amelynek körültekintő válogatásában a világ ezerféle borát fel lehetett fedezni – úgy tűnik, azóta se nyílt semmi a helyén –, megcsodáljuk a rekonstruált Globe épületét (igen: színház az egész világ…), és megnézzük a millenniumi gyaloghidat is, amelynek túlsó végét, a Temze másik partját méltóságteljesen uralja a Szent Pál székesegyház lenyűgöző kupolája.
Aztán belépünk a kortárs képzőművészet egyik legismertebb szentélyébe, és egy időre kizárjuk a világot. Néhány óra múlva majd találkozunk egy sör mellett, de néha a befelé figyelésnek is eljön az ideje.
Még több piac itt:
Paul Bocuse piacán – Les Halles de Lyon Paul Bocuse, Lyon
Egy „Szimpla" vasárnap – Szimpla piac, Budapest
Fűmagot vetni a betonon – Pancs termelői piac, Budapest
Hétvége Szicíliában 3. – Halpiac, Catania
