Vissza
Januári séta Krakkóban
2023.02.17. | Vargha Márk
Krakkó, a barátságos lengyel város igen népszerű úti cél. Helyi kísérője segítségével Vargha Márk most olyan képet fest róla, amelyet az átlagos turista aligha ismer…
Körülbelül húsz éve jártam először Krakkóban. Családi nyaralás volt, s arra emlékeztem, hogy csupa jó élményt szereztem az ott töltött pár nap alatt. Olyan városról van szó, melyben ismerőseim nagy része hozzám hasonlóan már az egyetemi évei alatt megfordult. Ez nem is csoda, hiszen a 776 ezer lakosú Krakkó nincs túl messze, gyönyörű és olcsó. Ráadásul eljutni sem drága oda, mert bár fapados repülőjárat már nem közlekedik, kényelmes busz viszont jár.
2022 és 2023 fordulóját Katowicében töltöttem. Mivel a sziléziai város és Krakkó vonattal csupán egy órára van egymástól, arra gondoltam, hogy hazafelé beiktatok egy sétát az utóbbiban, s rendhagyó módon kihasználom, hogy egy szenvedélyes lokálpatrióta barátom is épp ott tartózkodik.
Liliana Śmiech idén nyáron a helyi gazdaságtudományi egyetemen fog mesterdiplomázni, de már évek óta egy varsói kül- és biztonságpolitikai agytrösztöt vezet, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel. Kétlaki életet él, s az energetikai kérdéseken túl négy szenvedélye van: a ritmikus gimnasztika (edzőként és bíróként is működött), a vitorlázás, Caravaggio festészete, valamint szülővárosának történelme és aktuális ügyei. Kézenfekvő volt, hogy megkérem, osszon meg velem néhány, az útikönyvekben nem szereplő érdekességet és mutasson pár helyet, amelyet jómagam és a Borsmenta olvasói is felkereshetnek, ha egy sétánál tovább maradnak a városban. Ímhol tehát speciális túránk állomásai:
1. Kazimierz, a régi zsidónegyed
A régi zsidónegyed zsebkendőnyi, kuckós vegán kisvendéglőjében, a Ranny Ptaszekben (magyarra Első Fecskeként fordítandó) találkozunk, egy hibátlan shakshuka a késői ebédünk. A szomszédban hatalmas gótikus templom, az olasz Casciai Szent Ritáról elnevezve. „Nekem is Rita a harmadik nevem, és ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis ő a reménytelen és nehéz ügyek védőszentje. Ilyenekből pedig, ha a tanulás során nem is, de a munkában jut bőven. Mivel Szent Rita 1457. május 22-én halt meg, ebben a templomban minden hónap 22. napján különleges áhítatot tartanak, a hívők rózsákat helyeznek el. A szerzetesnő tisztelete országhatárokon átnyúló, de Lengyelországon belül itt, Krakkóban hagyományosan a legerősebb, így mondhatjuk, hogy ez tipikusan itteni szokás” – meséli Liliana.
.JPG)
Innen néhány tucat métert kelet felé tovább haladva négy jó vendéglátóhelybe is belebotlunk, szinte egymás mellett. A plac Nowy közepén egy gomba alakú épületben street food-helyek sorakoznak egymás mellett, közülük többnél is zapiekankihoz juthat az, aki a környékbeli szórakozóhelyeken mulat. Ez nem más, mint az emblematikus lengyel gombás melegszendvics, a buliba igyekvő vagy éppen a buliból hazafelé tartó fiatalok eledele, sokféle változatban (extrém esetben akár gomba nélkül). A tér sarkán található Alchemia hangulatos, kopottas belterű bár, melyet gyertyákkal világítanak meg, kissé messzebb a Cytat Caféban citátumokkal, azaz idézetekkel lepik meg a fogyasztókat rendelésük felszolgálásakor. Az utcáról is látszik, hogy a plafonig érő könyvek milyen otthonossá varázsolják a kávézót. A krakkói húsimádók egyik szentélye pedig az innen kőhajításnyira található Salta nevű argentin sztékező, melynek funkciójára hatalmas, dühöngő bikát ábrázoló freskó emlékeztet.
2. Wawel
Átsétálva a Visztula hídján a fenséges királyi palota tövénél találjuk magunkat. Egy vitrinben gyermekmagasságú kastélyszerű alkotást látunk. Szintén krakkói különlegességről van szó: többféle résztvevői és méretkategóriával minden karácsony előtt, december első csütörtökjén versenyt rendeznek, ahová ezeket a szopka (ejtsd: sopka) nevű tornyos karácsonyibölcső-kastélyokat lehet nevezni. Az eseményt a Történelmi Múzeum munkatársai szervezik a főtéren. Délelőtt 10 órakor a versenyzők elhozzák kézzel készített szopkáikat, a helyi és a külföldi közönség pedig ide tódul, hogy megnézze a kiállítást és kiválassza a legjobb mesterműveket. 12 órakor a résztvevők felvonulnak alkotásaikkal, vagyis körbesétálnak a téren a színpadig, ahol hivatalosan is bemutatják azokat. A győzteseket vasárnap hirdetik ki. A krakkói szopkák az egész országban ismertek, mivel a helyi mesterek a mindenfelé ismert itteni történelmi nevezetességekre apellálnak. A Jézus Krisztus születése jelenet leggyakoribb háttere a Mária-bazilika, a Posztócsarnok, a Wawel-vár és más felismerhető épületek. A helyi szopkamesterek nagyon kreatívak és ambiciózusak: egyes építmények egészen kicsik, míg mások akár 2 méter magasak és 3 méter szélesek is lehetnek. Magát a betlehemet gyakran a második emeletre helyezik, az első emeletet a történelmi figuráknak tartva fenn.
Azért nem állom meg, hogy rendes turista módjára ne sétáljak fel a Wawelbe, nem is a kilátás, hanem a lenyűgöző, kivilágított reneszánsz palota udvara miatt, ahová Liliana invitál. „Talán ez a kedvenc helyem a városomban. Nem rejtett gyöngyszem, a turistákat is mágnesként vonzza, de magam sok századszorra sem tudok betelni a szépségével. Ha naplemente után a környéken járok és nem sietek, biztosan feljövök ide, ahol hajdanán királyok, királynék és az udvar más személyei sétáltak az oszlopok mögött” – mondja, majd leereszkedünk a macskaköves Kanonicza utcába, II. János Pál egykori lakóházához, és közben több történelmi levegőt árasztó házat is érintünk, amelyekben Michelin-ajánlott éttermek működnek. Továbbhaladva az óváros magjában nem meglepő, hogy egymást érik a csábítóbbnál csábítóbb helyek, mígnem kiérünk a főtérre, a hajdani városháza tornyához.
3. Rynek
Még fel vannak függesztve az ízléses karácsonyi fénydíszek, a konflisok fáradhatatlanul várják az utasokat, és a híres trombitaszó is rendszeresen megszólal a bazilika tornyából. A tér építészeti szépsége és atmoszférája nem véletlenül az egész ország egyik kiemelt büszkesége. Liliana itt két vendéglátóhelyet mindenképp kipróbálásra ajánl: a Pince a Kosok Alatt (Piwnica pod Baranami) reneszánsz költők gyülekezőhelye volt, századokkal később, a szocializmus alatt pedig kabaré – ma régi filmek mozija – működött felette. A borkedvelőknek különösen kedves lehet a szintén az udvarban működő borbár, melynek kínálatát nyáron egy darabka szabad ég alatt lehet hörpinteni. Innen gondolatban egy szinte teljesen egyenes, hosszú vonalat húzva a Posztócsarnok túlsó oldalára, a Varázslat Bárba (Bar Magia) ütközünk. A ház – amúgy nyitva lévő – kapuján felirat: „Kérjük becsukni!” Vesztünkre figyelmen kívül hagytuk. Maradandó élmény: kirontott a Portásfülke feliratú ajtó mögül egy marcona portás, aki fennhangon szólított fel a feliratozott kérés teljesítésére. Később a portásfülke és a kávézó bejárata közötti mosdóban a villany lekapcsolása céljából fordított vissza, pedellusokat idéző hanghordozással. (Vajon honnan tudta, hogy égve hagytam a lámpákat?...) E furcsa epizódokat leszámítva ezen az otthonos, kedves, finom pierogit kínáló helyen fejeztük be (szubjektív) barangolásunkat.
Önállóan járva-kelve is látható, hogy Krakkóban hemzsegnek azok a helyek, ahová azonnal beülne az ember. Ha pedig ezt egy helyi lakos tanácsára vagy akár a társaságában teheti meg, még szerencsésebbnek érezheti magát. Szóval: köszönöm, Liliana! Folytatás hamarosan!
Fotó:
Vargha Márk
