Menj a víz alá – Egyiptomban!

2019.08.05. | Szabó Edit
Kávéházakról, műemlékekről, zegzugos utcákról ezúttal nem fogunk írni – effélét ugyanis az egyiptomi Shagrában hiába keresne az utazó. De az utazóban persze ilyen föl sem merül, pontosan tudja, miért megy a Vörös-tengerre, és annak is erre a kitüntetett pontjára.
 

Mögöttünk a sivatag, előttünk a víztükör, a kettő között a boldog búvárkolónia sátrai, épületei. Egyszerűen telik a nap. Mint megannyi felnőtt csecsemő: eszünk-alszunk-merülünk, és ez a ciklus ismétlődik vég nélkül pirkadattól alkonyatig, esetleg belefér némi olvasás az árnyékban.



Fölöttünk az ég, alattunk a tenger mélye. Az utóbbi az élet – a jelen – végtelen színességét és gazdagságát mutatja napközben minden egyes merüléskor, az előbbi az idő elképesztő kiterjedéséről mesél, amikor este a fényszennyezéstől alig érintett parton ülve a csillagokat bámuljuk. A csillagokat, amelyek egyik-másikának fénye felfoghatatlanul rég, sok millió éve indult útjára. Akár így, akár úgy gondolunk bele, a kicsinységünkkel szembesülünk. Pontosabban azzal, hogy valami nagyon nagynak vagyunk a részesei, apró elemei. És ez legalább annyira megnyugtató, mint amennyire (olykor) felzaklató.


Találd meg a polipot!

Mindenesetre a búvársors lényege mindenképp a természettel – nem csak a víz alatti világgal – való szorosabb és közvetlenebb kapcsolat, egyben a köznapi „gyalogos” létezésből való kiszakadás. Kevés ilyen békés és izgalmas, pihentető, üdítő (ide tessék még elképzelni néhány pozitív jelzőt) elfoglaltság létezik a földön. A síelők, a barlangászok, a sárkányrepülők és a hajómodellépítők nyilván ugyanezt állítják, mi mindenesetre úgy érezzük: a víz alatti élővilág gazdagságában megfigyelőként megmerítkezni, a mélység csendjében lebegni a legmagasabb fokú, legmegnyugtatóbb és legfelvillanyozóbb élmény.


Találd meg a kőhalat!

Búvárkodni persze lehet bányatóban és barlangban, a Földközi-tengeren és az Indiai-óceánban, de a Vörös-tenger mégiscsak a Vörös-tenger: sokak szerint az egyik leggazdagabb víz alatti élőhely. És hát ott is lehet merülni így, lehet úgy – partról, kis és nagy hajóról –, de Shagra csak egy van. Dús korallzátony szegélyezte öbölbe települt összkomfortos búvártábor, ahol a szinte már szégyenletes kényelem ellenére az ember távol érezheti magát a Vörös-tenger bizonyos részeit nyomasztóan eluraló nagyipari nyaralóüzemtől.



félre a gonddal!

Akár a messzi Hurghada, akár a jóval közelebbi Marsa Alam repterére érkezel, a tábort működtető Red Sea Diving Safari képviselője vár, beültet egy kocsiba/kisbuszba, és négy órával vagy alig félórával később kiszállsz a tábor közepén. Az első, amit nyilván megpillantasz, a hely lüktető szíve, az a pont, ahonnan minden alkalommal merülni indulsz majd. A part mentén kialakított (körülbelül kétszáz búvárt kiszolgálni képes), árnyéktetővel fedett bázison mindenki elhelyezheti és mindvégig ott tarthatja a felszerelését a maga választotta zárható rekeszben. Felszerelést természetesen bérelni is lehet, és ha bármivel gond van, a búvárközpont valamelyik munkatársa segít-javít-átalakít-cserél.



Mindennek megvan a maga helye – közösségi életre és elkülönülésre egyaránt van lehetőség –, de a logikus térszervezésnek-tervezésnek köszönhetően kétszáz méteres sugarú félkörben minden elérhető, az étkezdét és a szállást is beleértve.


 
Alváshoz, félrevonuláshoz választható kőkunyhó (akár saját fürdőszobával is), de favoritunk a sátor – annak is a „királyi” változata –, ami valójában egy vászonfalú tágas szoba gyékénypadlóval, ággyal, rattanpolccal, zsákfotelekkel (az óhatatlanul behordott homokot láthatatlan kezek naponta legalább egyszer kisöprik). A tengeri kilátás – sőt: a napfelkeltére tájolt tengeri kilátás – garantált, a folyamatosan makulátlanul tisztán tartott vizesblokk épülete száz méteren belül van.



A házak, sátrak előtt rattanfotel – lehetetlen nem elücsörögni vacsora után pár órát a csillagok alatt. Illetve, persze lehet – de mi értelme? A nap nyáron hajnali öt körül kel – mit kel?, fölpattan!, mintha zsinóron húznák, percek alatt a semmiből a horizontra szökik, egy óra múlva már perzsel, szinte bekényszeríti az embert a vízbe, egyenest kihajt bennünket a hajnali merülésre.
 
a merülés

A merülés napkelte után, kora reggel a legcsodásabb. A víziek már rég fönn vannak, amikor mi még a csipát törölgetjük a szemünkből – nyilván türelmetlenül és kíváncsian várnak ránk, miközben a vízinövényeket, a korallállatkákat vagy egymást majszolják reggelire. Még friss a test, és a 30 fokos víz sem tűnik elviselhetetlenül melegnek. Ehhez hasonlóan jól csak délelőtt, délután – esetleg délben és este – esik majd a merülés. Vagyis mindig, bármikor.



A parti bázisról sok más merülőhelyre kirajzanak a búvárok kisbusszal, motorcsónakkal, esetleg a szomszédos kikötőből hajóval. De ha ezekre a kalandokra nem vágyunk, elég besétálni a vízbe, és máris egy gigantikus akváriumban nézelődhetünk. „Besétálni” – ez szó szerint értendő. Mert a felszerelkezett búvárnak alig pár lépés a víz, ott pedig nemsokára átválthatunk úszó, majd merülő üzemmódra.


A megunhatatlanul gazdag házizátonyon a nagyobbak közül „csak” murénák és teknősök élnek – plusz a szerencsések esetleg olykor összefutnak egy sasrájával, meg néha beúszik az öbölbe egy kisebb csapat delfin –, de a cápákat, a mantákat és a napóleonhalat leszámítva szinte bármikor bármit megpillanthatunk, ami a vaskos enciklopédiákban szerepel.



A búsképű sügérek, nindzsa külsejű tűzhalak, tökéletesen álcázott kő- és skorpióhalak, az ezernyi típusú íjhal, a sűrű felhőt alkotó apró és még apróbb tündöklő kisszínesek, a csókra termett szájú doboz- és bőröndhalak, a valószínűtlen mintázatú kis laposférgek és meztelencsigák változatos lét- és mozgásformáit megfigyelni akár egyhelyben is lehet. Persze lassan lebegve azért jobb…



Hozzányúlni természetesen semmihez nem szabad (ezt biztosítandó a búvárkesztyű viselése is tilos), azaz mindent a szemnek, semmit a kéznek. A Vörös-tengeren a szlogen: semmit ne hagyj lenn, ami nem volt eleve ott, és semmit ne hozz föl, ami lent volt. Kivéve a civilizációs hulladékot – így módosítható a mondat második fele. Valóban: a kezdettől természettudatos shagranép az utóbbi időben aktívan gyűjti a víz alatt sajnos megtalálható nejlonzacskódarabokat és hasonlókat. Ehhez, ha kell, külön hálót is szívesen adnak a bázison.



Az ökoszemléletet erősíti az is, hogy nagyjából ötvenméterenként tölthetjük meg a kulacsunkat-üvegünket hűtött ivóvízzel, sőt erre kifejezetten ösztönöznek is: a büfében az első ásványvíz ingyenes (hogy legyen saját palackunk), de a továbbiakért fizetni kell, miközben az egyéb üdítők egy fillérbe sem kerülnek.



A hely emberi léptékéből, elengedett hangulatából és a táborlakók azonos érdeklődésből fakadóan mindig könnyű merülőtársakat találni. A búvárnak akkor sem kell félnie, hogy a parton marad, ha egyedül érkezett, vagy a partnere fülfájással (esetleg krónikus lustasággal) küzd.
Egy dologra kell figyelni: hogy a szüntelen merülés mellett maradjon idő az evésre is. Shagrában ugyanis nemcsak elég, de bizony nagyon jó is az étel.


 
…és még a konyha is jó

Valaha, Shagra hőskorában az éhes búvárok a part menti árnyéktető alá telepített szabadtéri étkezdében töltötték magukba a megfelelő mennyiségű (sokszor a szükségesnél több) kalóriát. A szakácsok már akkor is kitettek magukért, és noha az ember „nem enni megy Shagrába”, az ellátásra sem lehetett panasz. Később a helyi „ÁNTSZ” rendelete miatt pár méterrel hátrébb, kicsi dombocskára épült étterembe kényszerült az étkeztetés. Féltünk, hogy ez végleg megöli a hangulatot, de szerencsére ilyesmiről szó sincs.



Az ismerős egyiptomi szállodákat idéző, üvegezett kőépület hűtött levegőjű és tiszta, az ételeket higiénikusan kínálják, de senki nem kényszerül a falak közé. A reggelit-ebédet-vacsorát elfogyaszthatjuk a teraszon vagy a tágas, légkondicionált étteremben (igaz, akkor kénytelenek vagyunk a tányér fölött üvegen át nézni a tengert – ó, borzalom!).



A választék nem „tábori” – nagyon is megüti egy középjó üdülőszálló színvonalát –, mindezt tetézi a rendkívül szimpatikus szakácsok odaadása és igyekezete. Láthatóan örömmel végzik a munkájukat, és büszkék rá, szívesen mesélnek róla. Gyakran tartanak „tematikus” napokat, jól (évről évre jobban) elboldogulnak a kicsit általánosra hangolt „európai” fogások világában, de igazán fölfényleni akkor tudnak, amikor az arab konyhát kell megmutatni. És édességben különlegesen erősek – ez egyszerre jó és rossz hír a falánkabbaknak.




A sokféle salátából, nyers, párolt, sült zöldségből és húsokból, változatos köretekből magunk púpozzuk meg a tányérunkat, de az asztalhoz mindig odalépnek a nyílt tekintetű, szívélyes felszolgálók is, hátha kérünk olyan hűtött italt, amit nem kapunk meg a víz- és szörpautomatából. Az ilyenkor elegáns bordóba-fehérbe öltözött fiatalemberek napközben maguk is lelkesen búvárkodnak, így az ebéd és a vacsora között könnyen összeakadhatunk velük a víz alatt, este pedig megbeszélhetjük-megoszthatjuk az élményeket.

A más helyütt szokásos feszélyezettség itt szerencsére teljesen hiányzik a kommunikációból. A szakácsok büszkén állnak műveik mellett-mögött, szívesen mesélnek a munkájukról. Az étkezések hosszan elnyúlnak, de a kiürült tányér fölött is jól el lehet ücsörögni. A tenger csakis nekünk csillog, az ég nekünk kék (jó, a nap is bennünket perzsel pecsenyevörösre, ha nem vigyázunk), hová is sietnénk. Más a reggeli, más a déli és az esti étkezéshangulat persze – ez nemcsak a fényektől van így, de az előttünk vagy mögöttünk álló merülésmennyiségnek is köszönhető.



A nap végén jobban ellazulunk, talán még egy sört vagy egy beduin teát is megiszunk.
Bizony, amit a kávéházakról mondtunk az elején, nem volt egészen igaz. Mégis ejtünk róluk pár szót. Egyrészt a közös pihenőterületen is működik egy kis büfé – italokkal, rágcsálnivalókkal –, másrészt a sátorsorok végén, az öböl körpanorámás csücskében remek kis „beduin kávézót” alakítottak ki feltehetőleg külsős vállalkozók.



Olyan ez, mintha egy sivatagi oázisba exportálták volna valamelyik Római-parti relax-teraszt, vagy mintha a pesti Szimpla Kert újragondolta volna önmagát a sós víz bűvöletében. Különféle helyi teák, kávék, „nemzetközi” italok – és persze vízipipa (sisa) – kíséretében heverhetünk gyékényen, pokrócon, kuporoghatunk párnákon vagy „rendes” széken, elnyújtózhatunk függőágyban. Keleti kényelem, keleti nyugalom.



Lenn, édes egyiptomi délen.

A képek 2018. és 2019. nyarán készültek. A víz alatti felvételekért köszönet Vonderviszt Lajosnak.
 
Fotó:
Upor László
Vonderviszt Lajos

címkék

badacsony (10) balaton (54) bikavér (15) bio (6) bocuse d'or (9) bor (254) borász (4) borbár (21) borfesztivál (20) bori mami (5) boriskola (4) borkorcsolya (19) borkóstoló (5) borshanta (11) borterasz (7) borteszt (21) bortúra (12) borvacsora (11) borverseny (10) bott pince (25) bottszerda (21) budapest (157) cava (7) CEWI (11) csirke (5) csokoládé (8) cukrászda (11) demeter zoltan (4) édes (42) édes szamorodni (4) eger (25) egészséges (4) étterem (106) etyek (8) etyeki kúria (7) fehérbor (5) fesztivál (25) franc&franc (4) frittmann (4) furmint (43) furmint február (6) gizella pince (5) gyerekbarát (16) gyöngyözőbor (10) habzóbor (4) hárslevelű (8) heimann (4) húsvét (7) interjú (54) kadarka (9) karácsony (11) kávé (37) kavezok (8) kékfrankos (6) kéknyelű (5) koktél (8) kóstoló (52) kovács nimród winery (5) közben esznek (8) kreinbacher birtok (6) kunsági borvidék (4) london (7) mád (10) magnamátra (10) mátra (25) michelin-csillag (6) monyo brewing co (4) mór (5) művészinterjú (8) nyár (9) nyaralás (4) olaszország (10) olaszrizling (7) őstermelői piac (6) paletta (4) pálinka (7) pálinkaverseny (6) pannonhalma (5) pannonhalmi apátsági pincészet (4) pécs (7) pezsgő (40) piac (13) pinot noir (7) portugália (6) programajanló (26) rácz jenő (4) rajnai rizling (6) recept (85) rozé (21) saláta (6) sauvignon blanc (6) somló (8) sommelier (8) soproni borvidék (8) sör (38) sós (40) spanyolország (6) specialty kávé (8) st andrea (6) sütemény (18) süti (12) svét (12) szekszárd (19) szent andrás sörfőzde (6) szent györgy-hegy (8) tállya (4) támogatott írás (6) tarcal (8) tavasz (7) tea (8) tenger gyümölcsei (4) tészta (4) tokaj (80) tokaj-hegyalja (34) tokaji aszú (17) tudnivalok (4) utazás (17) vacsora (7) verseny (9) villányi borvidék (29) vörösbor (8) vylyan (7) zenit (4)