Vissza
Ravenna - Dante ezer arca és még egy
2023.10.14. | Juga Péter
Olyan város ez, Északkelet-Olaszország partjainál, amelyben ott van a szédítően tökéletes nyugalom és a mediterrán nyüzsgés is egymás mellett, békében. Ebben a csábító kettősségben nagyon kellemesen telik ám az idő…
Az óváros szívének lüktetése nem eredményez érelzáródást, sem más rendellenességet, szép egyenletes dobbanások kísérnek el utunkon, ha bejárjuk. Sok-sok fiatal van az utcákon, olykor énekelve, csoportokba verődve, a nagyobb tereken fociznak is a kisebbek. Az éttermek teraszai telve, de nem zsúfolva… Az ízlésesen berendezett üzletek portáljai állandóan vonzzák a szemet, ha nem figyel az ember, hamar kifut az idő a lába alól. A Piazza del Popolo (itt is így hívják) körül mindent (is) megtalálunk, így Dante Alighieri szellemét is, amely járja a várost és föl-fölbukkan valahol.
.JPG)
Eduardo Kobra (Carlos Eduardo Fernandes Léo) brazil falfestő művész jóvoltából 2016 óra egy hatalmas “Dante fej” díszíti a Via Giuseppe Pasolini és a Via Antonio Zirardini sarkát. Kobra a műfaj élvonalába tartozik, 5 kontinensen találhatóak meg (általában) rendelésre készült köztéri alkotásai.
Az író sírboltja és a hozzá tartozó múzeum néhány percnyire van “a fejtől”. Este ezek már mind zárva voltak, amikor arra jártunk, de különben sem szándékoztunk megzavarni a kripta nyugalmát, amelyre nem az van kiírva, hogy “ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. Ugyanakkor a szomszédos épületben egy összművészeti kiállítás kapott helyet, D.A. halálának 700. évfordulójára. Idén már 702 egészen pontosan, de a covid miatt eltolódott a projekt, így az évben tartják a kerek évfordulóra kiírt alkotótábor műveit. (Az alkotótábort minden évben megtartják, a kerek évfordulókon készülnek nagyobb volumenű attrakciókkal.)
A festmények, rajzok mellett szobrok és installációk is helyet kaptak a kiállításon. A festmények érdekessége, hogy egy applikáció (Aria) segítségével a telefont rájuk írányítva animációvá változnak a képek és egy-egy rövidebb vagy hosszabb abszurd, poénos képsort láthatunk a képernyőnkön. Színjáték a javából, és isteni is a maga nemében…
A Ravenna Festival egy klasszikuszenei rendezvény, amelyet 1990 óta élvezhet a közönség június-július hónapokban, többek között Riccardo Muti alapító jóvoltából. A világ egyik talán legismertebb karmestere (a Milánói Scala zenei igazgatója is volt) idén is vezényelt, Jacopone da Todi Stabat Materét adták elő.
Mivel aznap estére a könnyedebb kikapcsolódás mellett döntöttünk, így a Ravenna Banda di Sera nyitó napjának eseményeit követtük. Ez egy egész júliust felölelő programsorozat, amely mozgó utcazenéről (marching band festival) szól alapvetően. Kísérő programként az első napon a japán kultúra, rajzfilmek és sorozatok témája került terítékre. A helyi fiatalok táncokkal és különféle harcművészeti produkciókkal készültek, amelyet jelmezes beöltözés kísért. Az este zenekara egy brass típusú formáció volt, három szaxofonnal, egy harsonával és egy pergődobbal, amit a kedves dobos jóvoltábol ki is próbálhattam. A zenekar a főtérről indult. Körbejárták az óvárost, olykor meg - megállva és az adott útszakasz meg a közeli éttermek közönségét táncra bírva.
A tengerpart
Aki kedveli a kilométereken keresztül húzódó napernyőerdőt és homokos partot, ahol még 40 méterre is derékig ér a víz, az megérkezett oda, ahová vágyott. Ugyanakkor aki szeretne egy kis árnyékot, nyugalmat, az ne errefelé keressen... Mindemellett kiváló ez a strandtípus egy mártózásra, felfrissülésre, SUP-pal való evezgetésre, partközeli vitorlázásra, röplabdázásra a talpégető homokban… mégis csak az Adria partján van az ember. Esténként kisebb-nagyobb bulikba is belefuthatunk, habár erőteljesen turistákra szabott negyedről van szó, ami az éttermekre hatványozottan igaz, így érdemes inkább a város felé keresgélni. (A tengerpart 10-12 km-re van a várostól, a strandok száma pedig annyi, hogy fél óránként válogathatjuk őket naponta.)
És még egy kis gasztro…
A Mercato Coperto egy kívülről klasszicista vasútállomást, belülről ipari létesítmény idéző hatalmas épület, amelyben egy sajátosan, ízlésesen olasz, minőségi “piac” kapott helyet kiváló éttermekkel, étkekkel és árucikkekkel. A város kellős közepén áll, vöröses-korallos falszínével eltéveszthetetlen.
A Gusto 5 egy igazán vagány, halfélékre és friss tésztákra specializálódott “kifőzde”. A tulajdonos 3 olyan nyelven is beszélt (francia, német és persze az olasz) amelyen én nem, ekkor kissé sarokba szorítva éreztem magam a kelet-európai angolommal. Végül megértettük egymást, főleg miután az igazán csinos lánya megjelent és jelentőségteljes beszélgetést folytattunk a tészták, raguk párosításáról.
Egy friss pappardelle-t fogyasztottunk végül gombával és paradicsommal, meg egy tengeri sügér filét grillezett padlizsánnal, amely olyan jól esett, hogy felidéztük a Macskajaj (Crna mačka, beli mačor, Emir Kusturica, 1998.) c. filmet. Ott volt a szemünk előtt, ahogy Grga Pitic a medencéjében forog egy rögtönzött úszógumiban, az aranyfogán megtörnek a napsugarak szól a “muzsika” és nincs nála nagyobb ember. Na de akkora “életcsászára” még ő sem volt, mint amekkoránk mi éreztük magunkat az ebédünkkel…
.jpg)
Ha gelato, akkor pedig a Sbrino, ahol kizárólag természetes alapanyagokból dolgoznak, felettébb kedvesek és a gyömbérsör fagyiiuk mindent visz. Még Dante is ajánlaná, ha a pokoli utazáson nem olvadna és csöpögne Vergilius lábára, mert az meg már hogy nézne ki…
Fotó:
Juga Péter
