Vissza
Hurrá, nyaralunk! Ja, bocs, nem…
2017.06.28. | Bodó Judit
Mi van, ha minden és mindenki összeesküszik ellenünk? A traktor, az autó, de még a nyári szünet is. Ilyenkor mintha a kezdet volna a vég. Kész Armageddon. Aztán nevetünk egy jót… Friss epizódok a Bott pince és a Bodó család életéből.
Vakáció
Már visszaszámolok. Szeptember elsejéig már csak hetvenötöt kell aludni. Nehéz felnőnöm. Szülőként az ember másként tekint a szünidőre. A kicsi mellett lehetetlen dolgozni. A kamaszt nem tudom rávenni semmire – mondjuk, ez elég kényelmes, de nem jó. Jelenleg az az érzésem, hogy beült egy sarokba, és megvárja a szeptembert. Vekerdy valahol azt írta, hogy ez normális, most találja ki, hogy mi legyen vele a jövőben. A minap mellém állt az esti öntözéskor, és tudatta velem, hogy ő akár pszichológus is lehetne – csak ahhoz sokat kellene tanulni. Gondoltam, megbiztatom. Mondtam neki, hogy amúgy bármi lehetnél, csak hát mindenhez tanulni kell. El is tűnt mellőlem a következő pillanatban (biztosan átgondolta a hallottakat). Úgy érzem, ezt a témát erre az évre talán ki is tárgyaltuk.
Vili szokás szerint élvezi a mindennapokat. Jelenleg sakktáborban időzik. Csak akkor vált arckifejezést, ha olvasásgyakorlást emlegetek. Sírás kerülget, amikor látom, hogy szorgalmas kislányok anyukái nyári gyakorlófeladatokat kérnek a tanár nénitől. Odaadóan olvasnak, másolnak. Az én fiaimnál meg a csendes kéréssel, de még a hangos üvöltözéssel sem érek célba.
Figyelem, szorgalmas gyerekek sikeres anyukái! Alig használt, jó kedélyű, hétéves fiúgyermeket pár hétig szorgalmas, könyvet szerető, írni vágyó, festő, varrogató kicsi lányra cserélnék. Vilivel garantált a feltöltődés, a jókedv és a vihogás – már többen mellé ültek terápiás célzattal. Ugyanitt lyukas lufitartók narancssárga színben jó áron kaphatók.
Borok
A Tokaji Borbíráló Bizottság szerint mindegyik viselheti a tokaji nevet, így tovaküldtük a mintákat Budapestre a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz engedélyeztetés céljából. Az engedélyek minden eddigi ügyintézési időre rácáfolva három hét alatt ideértek. Ilyenkor boldog a borász, végre van mit adni a kóstolók kezébe. Ugyanakkor szomorkás is vagyok, mert rendes tyúkanyó lévén szívesen ülnék még a palackjaimon öt-hat hónapot. Érlelés szempontjából nem mindegy. Csakhogy ebből élünk – amíg sárga csekk van, addig pénzt kell csiholni.
Minden évben eljön a pillanat, amikor elhatározom, hogy változtatunk a címkén. Ez a pillanat idén 2,1 másodpercig suhintott meg. Egész egyszerűen nem találok rá időt és energiát. A tapasztalat meg azt mutatja, hogy ha nagyon rágörcsölök, akkor juszt sem jön semmi korszakalkotó ötlet. Az első évjáratunk (2005) anno az autónk kofferjéből fogyott el egy rendezvény alkalmával. Bemutattuk a bort, és mivel még nem volt címke, mindenki azt mondta, hogy írd rá kézzel, úgy is jó lesz, a bort isszuk, nem a papírt. Azóta sem teszünk másképp.
Szőlősorok
Apró, kicsi bogyócskák. A virágzás rendre lezajlott. Ma hajnalban Jóskám először vágta be magát a kis piros traktorba – és ezzel elkezdte a szezont. Szigorúan lombtrágya és kén került a tartályba. Nagy a hőség, a napközbeni pár milliméteres eső veszélyes kezd lenni. Ebben a környezetben dőzsöl a lisztharmat, a peronoszpóra és pár egyéb nyalánkság. Nemrég metszettünk, most már csonkázni kell. Imádom a szőlőtőkék vitalitását, energiáját. A sorok közt óhatatlanul az emberre ragad valami élni akarás, törekvés.
Szegény embert még az ág is…
Egyszer volt, hol ne lett volna. Történt, hogy kedden Jóskámra rárobbant a traktorüveg – egy bucka miatt nekibiccent az oszlopvégnek. Szerdán a Mitsubishin elpukkad a fékcső – a biztonság kedvéért mindkettő egyszerre. Adjunk hálát, hogy nem a hegyről lefele jövet. Csütörtökön a családi autó szembesikítja, hogy baj van a motorral. Tréler vontatta el ezt is. Péntek hajnalban álltunk az ajtóban, zuhogott az eső, ma legalább nem történhet semmi. Azon kívül, hogy beázott a pince teteje, ömlött be a víz, tényleg semmi jelentős nem történt.
Az esőnek örültünk az új telepítés miatt. Végre lehet kapálni. Nem győzzük a zöldmunkát. Jóskámat mindig unszoltam, hogy kérjünk külső segítséget. Most engedett, fogadtunk is vállalkozót nagy bátran. Az első nap sikerült 120 oltványt kikapálni. A keletkezett kár összege hat számjegyű. Ezek után senki ne kérdezze, hogy miért dolgozunk csakis saját kollégákkal. Luxus, hiszen a téli hónapokban is kell fizetést utalni. A megbízhatóság és az elvégzett munka minősége viszont összehasonlíthatatlan.
Magyar népmese. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto
-
weboldal