Vendégoldal

Ködös hétköznapok

2017.11.01. | Bodó Judit
Szüret vége. Végre! Mindenki fáradt. A borok a pincében, az aszúval még lesz dolgunk. Egy napra Jadvigának öltöztem – legalábbis hajilag –, és ezt értékelte a budapesti közönség. Amúgy éljen a czibamagdizás…
 

Szüret off

Ez is eljött, vagyis inkább elmúlt. A vendégnek is kétszer örül az ember: érkezéskor, távozáskor. A szüret is látogatóként érkezik. Augusztus végén feszít az izgalom, az újabb tapasztalatszerzési lehetőség, a következő évi megélhetés megalapozása, meg ilyenek. November elejére elfogy az erő, azzal párhuzamosan a lelkesedés is. Kezdem megszeretni az esőt – az egyetlen reményem, hogy Jóskám mellettem ébred az ágyban. Fáradt a család, mindenki mindenkinek hiányzik. Örülök, hogy ránk csapta az ajtót – most aztán egy évig ne is lássalak benneteket, mondta (mármint a szüret). Okés.



Jó lenne hinni, hogy a lehető legjobbat sikerült tennünk a szőlővel. Konklúziót még nem vonnék le, még alakul a csoda a hordókban. Az erjedés lassú, de nem baj, van idő.
Az aszúkészítés még hátravan. A Csontosból szüretelt aszúalap (27 mustfok) épp hogy elkezdett erjedni. Vannak évjáratok, amikkel nehezen békülök ki (2004, 2008). Ha végiggondolom, mindig az időjárás miatt. A hideg, nyirkos ősz eléggé beépül az ember ízületeibe, a folytonos köd meg a retinába. Ebben az évben igazán hálásak lehetünk a hosszú, napfényes hetekért. Káprázatos színekben pompáznak a hegyoldalak még most is – mintha nem is akarna vége lenni.



Závada könyve, Jadviga haja meg az én borom

Pár órára ez mind egy helyen volt a budapesti Magvető Caféban. Elégszer mondtam már, hogy csakis a legmagasabb minőségű bor elkészítésével érdemes foglalkozni, hiszen ezek a palackok ugyanilyen magas minőségű emberekkel és élményekkel gazdagítanak bennünket. Meghívást kaptam a Vörösen-Fehéren irodalmi borkóstolóra, ahol Závada Pállal együtt voltunk vendégek.



Reggel a szomszéd fodrász Katika minden ráhatás nélkül olyan jadvigás frizurát varázsolt a fejemre, amit büszkén viseltem a nyakamon egész nap. Závada Pál mellett fantasztikus volt ülni. Ennyire közvetlen élményem kortárs íróval eddig még nem volt. Borozgatás közben nagyon jó volt hallgatni, ahogyan felolvas a saját műveiből, az ő igazi, sajátos hangsúlyaival. Megdöbbentő volt, hogy milyen alaposan felkészült belőlünk. Még a blogot is olvasta. Úgyhogy ezen a fórumon keresztül is szeretném megerősíteni, hogy szeretnénk a beszélgetést Tokajban folytatni. A borozást is. (Azért mutatom a következő képet, mert ott a hajam is látszik.)



Jó!ga

Speciális hegyaljai változata a czibamagdizás. Nemrég még azt gondoltam, hogy távol áll tőlem ez a sport. Nem éreztem hiányát annak, hogy a lábujjammal vakargassam a fülem tövét, miközben kacsalábú palota pózban tisztítom a csakráimat. A nyári sporttáborban szerettük volna a kamaszainkat megismertetni a jóga alapjaival – utólag átgondolva az intimtorna (illegál) esetükben nagyobb sikert aratott volna. Nekem kóros mosolyoghatnékom támadt tőle.



Az őszi D-vitamin-hiányom kergetett Cziba Magdi csoportjába. Páratlanul kedves, befogadó társaságba cseppentem. A mellettem tornázó 80 éves hölgy miatt vagyok halmozottan hátrányos helyzetben. Egyrészt nem merek panaszkodni, nyögdécselni, másrészt igyekeznem kell, mert ha ő megcsinálja, akkor, ugye, szégyenben nem maradhatok. A csomag attól kerek egész, hogy a foglalkozás előtt-után receptek cserélődnek (csupa magvas, egészséges, az én pasijaimnak nem tálalható ételek). Csilla barátnőmmel ételminták is. Lehet könyvet kölcsönözni, élettapasztalatot meg zöldbabot borra cserélni. Életem része. Mindennapi kenyerünket és a keddi jógát add meg nekünk ma. Ámen.
 
:
Fotó:
Borsmenta - honlap
Bodó Judit