Vissza
A Várba fel!
2016.09.09. | Burai László
Hiába minden fanyalgás, az vitathatatlan, hogy a magyar boros élet egyik legfontosabb rendezvénye még mindig a Budapest Borfesztivál, amit idén 25. alkalommal rendeznek meg. Az első napon már mi is fent voltunk a Várban, ajánlunk is pár izgalmas bort...
A helyszín még mindig pazar, tényleg kevés impozánsabbat lehet elképzelni, ahogy sötétedik, úgy változik az egész Vár izgalmas instagramos témává. Idén kicsit szellősebben vannak a standok, ezen egyrészt szomorkodhatunk kicsit, mert kevesebb a kiállító, több kedvencünk is a szüretet választotta inkább, másrészről viszont kényelmesebben lehet kóstolni, beszélgetni, sehol sem kellett drámaian sokat várakozni.Persze vannak kiemelten népszerű helyek, mi pont egy ilyennel indítottunk, a Kreinbacher standon a csendes borok és a saját pezsgők mellett széles champagne-választékkal készültek. Ide többször is visszatértünk az este folyamán – hiába no, ritkán kóstolunk champagne-t. A frissen díjazott Kreinbacher pezsgőket mi is nagyon szerettük, és nem csak a lokálpatriótizmus mondatja velünk, hogy világszínvonalúak. A csendes borok közül izgalmas volt a friss évjáratú, 2015-ös furmint és juhfark is, utóbbi nagy kedvencünk is lett.
A zöld veltelini egyre több helyen bukkan fel, természetesen a KisBécs kínálatában is hangsúlyos, a Pfaffl Hundeleiten 2015-öse kerekségével, gazdagságával győzött meg. A fajtánál maradva Kesztölc felé vettük az irányt, Szivekék a Pincekulcs kereskedés standján állítanak ki, tegnap a borász társaságában még érdekesebb volt végigkóstolni a ZéVé trilógiát. Most sem sikerült egyértelműen eldöntenünk, hogy a kettes vagy a hármas tetszik jobban, vissza fogjuk ezt még párszor kóstolni!
Kevés igazán jó olaszrizlinget került a poharunkba mostanában, meg is örültünk egy barátunk tanácsának, hogy próbáljuk ki Váli Péterét. A tipp teljesen helytálló volt: lendületes, tartalmas, komolyságot is felmutató bor a 2015-ös Váli olasz, a fajtában kételkedőknek ezt javasoljuk tesztelésre.
Olasz után rajnait is kóstoltunk persze, a Villa Sandahl impozáns sort kínál, egészen 2010-től lehet náluk borokat kóstolni, és ezt még akkor is érdemes megtenni, ha nem éppen a legolcsóbb borokról van szó. A 2015-ösök közül a Citrus x limónt szerettük, a név nem csalóka, a hamisíthatatlan rajnaiszerkezet mellett szép savak, izgalmas citrusosság jellemezte. 2013-ból is akadt kedvenc, a Gold standard már szép érettséget is mutat, némi petrolosság mellett; hosszú, intenzív bor, raktároznánk belőle szívesen, hosszú életet jósolunk neki.
Ezzel a koncentráltsággal csak egy tokaji száraz veheti fel a versenyt, a Gizella pince 2015-ös Szil-völgye furmint és hárs házasítása. A korábbi években már bebizonyosodott, hogy jó ötlet a két fajtát összerakni, ebben a évjáratban kifejezetten élő, izgalmas, ásványos bort kaptunk, amiben azért ott van a korábbi banános karakter, de a hárs izgalmas gazdagsága is.
Vöröseket is kóstoltunk persze, Bakonyi Péter 2014-es cabernet franc-ja általában kilóg a villányi mezőnyből, a nehezebb évjáratból ez hatványozottan igaz: lédús gyümölcsösség, lendület. Ez a bor nem a hordókról szól, hanem a gyümölcsről, igazán jól iható, ezúttal sem csalódtunk a pincében.
Helyben maradtunk, hiszen a Heumann pincénél is Bakonyi Péter szőlészkedik. Szerettük volna a 2012-es kékfrankost megkóstolni, de sajnos már kifutott az évjárat, az új pedig még palackozásra vár, így syrah-t választottunk, amivel szintén nem jártunk rosszul: jó arányú bor, szép savakkal, rengeteg fűszerrel, dzsúzos gyümölcsökkel.
Villány után jöhetett Szekszárd, a Szeleshát pincénél csillapítottuk a kékfrankoséhségünket, a 2009-es Tábornok komoly bor, sűrű, a hordó is markáns, a fajta férfias karakterét mutatta meg. Férfias boroknál maradva kóstoltuk meg az Eszterbauer pince 2012-es Tivaldját, ez a bor viszont a fajta, a cabernet sauvignon miatt volt markáns, egyébként jó arányú és kifejezetten elegáns hordóhasználat jellemzi, nem is kérdés, hogy ebből is érdemes lenne érlelésre eltenni pár palackkal.
Születésnapos is volt a társaságunkban, így a végére egy nem mindennapi aszút választottunk. Lenkey Géza borai egyébként sem könnyen skatulyázhatók be, ez a 2000-es hatputtonyos sem adja magát elsőre. Illatában már sejteti a korát, de a korty egészen élő és lendületes, komoly szerkezet, amin bőven van díszítés is, méltó lezárása a napnak!
Fotó:
Budapest Borfesztivál
-
facebook
