Vissza
Gyöngyöspatai Kékfrankos Fesztivál 2023
2023.07.01. | Vargha Márk
Festői falu a Mátraalján, békebeli hangulat, büszke borászok, kitűnő borok. Vargha Márk az először megrendezett gyöngyöspatai Kékfrankos Fesztiválon járt…
Borús ég, kellemes meleg idő, csend. Ez fogadott a Mátrai borvidék szépséges fekvésű falvában, Gyöngyöspatán, amikor Németi Zoltán meghívását elfogadva kiszálltam a kisbuszból.
Nem telt bele tíz perc sem, karszalaggal a csuklómon az említett szervező és társa standjánál álltam és nyújtottam a poharam – kétszer is – a frissítő Hoop Pink pét-natért. Nem tudom, a hőmérséklet, a helyszín, az eltelt idő vagy a bor „élőlény” mivolta tette-e, de a Borjour Explore-on tapasztalt grillázsosság helyett ez a 2022-es „gyalogpezsgő” most élénk citrusosságot hozott. Felfrissülten folytathattam Németi kétféle, spontán erjedt kékfrankosával – az egyik tartályos, a másik francia hordós –, amelyek hűvös karakterükkel a pét-nat természetes folytatásai voltak.
.jpg)
A fesztivál kínálatát ugyanis alapvetően kétféle, a hűvösebb és az érettebb kékfrankosok csoportjába lehetett sorolni, de persze nem kell mondanom, hogy a hazánk legnagyobb területen termesztett kékszőlő-fajtája e két nagy halmazon belül is végtelen árnyalatot képes mutatni, és minderről Patán is bizonyságot szerezhettünk.
Az elején le kell lőnöm a végére tervezett poént: a kóstolt borok minden egyes termelőnél – mármint akikhez eljutottam – elképesztően jók voltak. Legfeljebb a fiatal évjáratok tanninja volt kicsit bántó, de ez egyrészt természetes, másrészt ezzel együtt is érezhető volt, hogy a borokat jól készítették el. A megdöbbentően és egyenletesen magas színvonal ellenére ez a fesztivál mintha mégsem került volna rá a borrajongók radarjára. Tömeg sehol sem volt, és a finomságokért sem kellett sehol sorba állni. Őszintén bízunk benne, hogy híre megy a rendezvénynek, és jövőre több vendéget vonz majd ez a figyelemre méltó program.
.jpg)
Mivel a pincék a hegyen elszórtan voltak nyitva, és néhány helyen bizony leragadtam, így be kell vallanom, hogy nem jutottam el mindenkihez. Ezt őszintén sajnálom, egyrészt mert kíváncsi voltam, másrészt pedig mert ügyesebb újságírótársaim ódákat zengtek mindarról, ami nálam kimaradt.
A fesztivál egyik nagy erénye a nyitottsága volt: a helyi termelők mellett számtalan vendéget köszönthettünk az asztalok túloldalán, a legkülönfélébb borvidékekről. Íme néhány villanás, emlékezetes pillanat a „Hétsoros Pincefalu” aznapi kínálatából.
A hazaiak
1. Kovács-Tóth: ambíciókkal teli fiatal csapat, meglepően szép, harmonikus 2022-es kékfrankos hordómintával. A 2021-es szintén nem hagy sok kívánnivalót maga után. Remélhetőleg hamar felkerülnek a borínyencek térképére, és ebben bizonyára segítségükre lesz a négy régi magyar fajta – laska, csókaszőlő, hajnos kék, tarcali kék –telepítése is, amit természetesen a zseniális Szentesi József tudásának felhasználásával végeztek.
2. Hoop Wines: a Geregről három jobbnál jobb kékfrankost hoztak (’20-as, ’21-es és ’21-es selection), de aki még tud, jusson hozzá a 2019-es Violethez, ahol a szőlő kétharmada a Mátrai, harmada az Egri borvidéken termett. Ritkán érezni egy kékfrankosban finom eukaliptuszt; nos, ez ebben a szépséges borban különleges díszítőelem.
3. Itt és Most: Hofmann Tibor nemcsak kedves és laza ember, hanem jó borász is. Ez mostantól számomra tény. Fájdalom, hogy eddig nem volt szerencsénk egymáshoz, holott 2017 óta csiszolja tudását. Természetesen foglalkozik más fajtákkal is, de mára valódi kékfrankosvirtuózról beszélhetünk személyében: rozét és sillert is készít a fajtából. Több évjáratot is kibontott, és ezt nagyon jól tette. Nehéz választani közülük, de számomra a csúcs egyértelműen az Itt és Most 2018, a maga elképesztő fűszerességével.
4. Nandi Magdi: Bernáth Magdolna egy kedves, végtelenül természetes, művészetpártoló lokálpatrióta. Az általa gondozott tőkék körülbelül 60 évesek, az általa üzemeltetett vendégház körülbelül 200 éves. A címkéket felkérés alapján festőművészek készítik. A kékfrankosból és magyar frankosból készült 2020-as cuvée pedig lenyűgözően finom. Egy zweigelt rozén kívül csak ezt lehetett nála kóstolni, mégis emlékezetes élmény maradt. Egész biztosan leszek még a Nandi Magdi vendége.
5. ViMaVin: szintén elsőgenerációs borászat. Félig „vendégek is”, ugyanis a központjuk Válon van. Etyek–Budán fehérekkel foglalkoznak, a Mátraalján kékfrankossal és pinot noirral. Különleges a Ro-Perdita félszáraz rozéjuk, de az utolsó három általam kóstolt tétel, a 2022-es Gereg, a 2021-es Pernahajder tartályminta, valamint a 2021-es Frankenstein hordóminta világosan jelzi, hogy mekkora potenciál van a kékfrankosban. Izgatottan várom a piacon való megjelenésüket!
6. René’s Wine Heaven: Juhász Renével személyesen épp elkerültük egymást, de egy kedves hölgy a pincéjében hat borral is megkínált. Mindegyik meggyőző volt, de személyes kedvencem a 2020-as bíbor kadarka lett. Nem találkoztam még a fajtával, ám azt olvasni róla, hogy hozamkorlátozás nélkül egyszerű bort ad, míg megfelelő hozamkorlátozással csodákra képes. S valóban: egyszerre friss szeder és cseresznyekompót, meggy és fekete bors és még ki tudja, hány ízjegy...
7. Olivér: Tóth Tamás sommelier és WSET-okleveles borismerő 2016-ban döntött úgy, hogy átáll a fogyasztói oldalról a készítőire, s mindehhez Gyöngyöspatát választotta helyszínnek. A Borjour Explore-on nem jutott rá idő, most tudtam pótolni az élményt, amit a borai adnak. A Gereg-dűlő jó adottságai az ő érett 2020-as kékfrankosában is szépen jelentek meg. Elmondása szerint ezt a bort olasz fogások mellé fogyasztja legszívesebben. A repertoár többi tagját is a „remek” kategóriába sorolnám, sőt ezek után igencsak kíváncsi lettem a fehérboraira is. Nem is kell ennél több egy fesztiválon.
A vendégek
8. Egy bolond hármat csinál (Etyek–Buda): Pázmánd adottságairól és tehetségeiről sokszor írtunk már a Borsmentán (vagy épp a tehetségek némelyike ír kitartóan Aprónaplót). Itt találta meg boldogságát-bolondságát Bácsi Zoltán is, aki felhagyott ugyan a szőlőműveléssel, de immár egy tanítvány-trió mestere. Ezt meséli róluk: „Olyan kitartóan mondogattam az egyik borklubom fiataljainak, hogy bárkit örömmel megtanítok metszeni, hogy hirtelen felbukkant a három srác a szőlőmben. Mind a hárman másnaposak voltak, s ez nekem tetszett. (…) Tavaly július 16-án (a 42. szülinapomon), a Pázmándi Rock- és Blues Fesztiválon kóstoltuk az első boraikat, amik nagyon-nagyon rendben vannak. Bemutatom őket a kapcsolataimnak, jönnek velem mindenhová, sőt: már követni sem tudom, merre mennek, mert annyira önjáróak lettek.”
Én a Könnyűvérüket (70% kékfrankos és 30% pinot noir) és a Barik nevű, merlot-val házasított kékfrankosukat kóstoltam, és örömmel jelentem: ez bizony jó kezdet, drukkolok a továbbiakhoz. Sok fajtával foglalkoznak a kék bajortól a zöld velteliniig, és ezekből egészen biztosan rendszeresen ki fog sülni valami nagyon jó.
9. Bukolyi Marcell (Eger): Hosszú évek óta hallom a nevét, s mégsem futottunk össze sem rendezvényen, sem másutt. Most eljött az idő. A borok: szuper Eger Cottage rozé 2022, intenzíven meggyes Kisfiam Egri Bikavér 2020, mély és rétegzett Steinhauser Kékfrankos & Syrah házasítás 2020, bónuszként a két éve elfogyott 2018-as kékfrankos, csak úgy, ha már ilyen fesztiválon vagyunk. Egész egyszerűen zseniálisak. Mind. Pont.
10. Garger (Sopron): Garger Imre szereti az életet, és különféle földrészeken megesett kalandjaival szórakoztatta nemcsak vendégeit, hanem Hofmann Tibort is, akinek a pincéje előtt kóstoltatott, méghozzá több évjáratból. A jó hangulatot nemcsak a sztorik, hanem a kékfrankosainak minősége is biztosította, a 2022-es volt az egész fesztivál talán legnagyobb gyümölcsbombája, nem beszélve a cabernet franc-ról ugyanebben az évből, ami szintén kirobbant a pohárból, és még hány év van benne...
11. Bakonyi (Villány): elfogultságot jelentek be, és tudom, hogy a Borsmenta szerkesztőségében nem vagyok ezzel egyedül. Sokszor írunk Bakonyi Péterről, és bizony most is jó időre lecövekeltem nála. A borász, akinek a „műveit” nemcsak rendszeresen kóstolom, de vásárlom is, pét-nattal és több évjárat csendes kékfrankossal érkezett. A 2020-as, ’21-es és ’22-es évjárat kóstolása után biztos vagyok benne, hogy ezekből is landol néhány karton a lakásunkban.
12. Kékajtó (Dél-Balaton): régi ismerősünk, Németh Miklós most Bakonyi Péter szomszédja lett Gyöngyöspatán. A kőröshegyi pincének szintén rajongója vagyok, és mindenkinek szívből ajánlom minden borát. Megfogott a nyitott kádban erjedt ’20-as olaszrizling birskompótos világa, ahogy ugyanebből az évből a Társasjáték merlot is, amely háromféle hordót is megjárt. Kevesen használják a fát olyan megsüvegelendő profizmussal, mint a Kékajtó borásza, Németh Miklós.
13. CsaLakatos (Eger): Leesett az állam. Ide el kell mennem. Még idén. Zöld veltelini, zöld veltelini-olaszrizling, kékfrankos, kékfrankos-blauburger-zweigelt-turán. Körülbelül egy hektáron születnek a csodás alapanyagok, amelyek aztán a szomolyai pincében nemesednek borrá. A ’22-es zöld veltelini például így: augusztus végén szüretelték, ötödét egészfürtösen, a többit bogyózást követően kíméletesen préselték. Spontán erjedt és érlelődött vastag seprőn egy kisméretű, használt tölgyfa hordóban. Szűretlenül, derítetlenül, kén hozzáadása nélkül, hordóból palackozták idén tavasszal. Egyetlen olasz szóban tudom összefoglalni a véleményemet: bravissimo!
S még három magyar szó a végére összefoglalásképpen: Hálás köszönetem, Gyöngyöspata!
Fotó:
Tóth Kinga
