Vissza
Ahol a gyökértetűnek kultusza van
2017.09.23. | Németh Ágnes
Fülsiketítő dördülések, füst, kiabálás – ez fogadta a látogatót a cava fővárosa, Sant Sadurní d'Anoia utcáin szeptember 6-án. Nem a szörnyű augusztusi terrorcselekmény utóhatása volt, hanem a világon egyedülálló Filoxérafesztivál vette kezdetét!
Sant Sadurníban nem telik el hónap alapos fiesta (katalánul festa) nélkül. Ha belelendülnek, egy hétig is mulatnak, napi két tűzijátékkal, felvonulásokkal, számtalan színpadon zajló koncerttel, hajnalig tartó tánccal és persze patakokban folyó cavával. A szeptemberi Filoxérafesztivál azonban minden kétséget kizáróan a parádék csúcsa.
A kis tetvek rajzásától a boldog szőlőkig
Az ünnepsort egészen gondosan kitalálták, komoly dramaturgiai íve van: első nap lazán járják a bárokat a helyi fiatalok, a dobzenekar dobpergéssel kíséri az elfogyasztott pohár italokat, a városka népe garatával bizonyítja, hogy a cava – azaz a spanyol eredetvédett, hagyományos erjesztésű pezsgő – jó. Másnap este 11-kor pazar tűzijáték után ismét felhangzanak a dobok, és két útvonalon is rémisztő, ember nagyságúnál nagyobb gyökértetű-jelmezes, sárga ruhás emberek közelednek a városközpont felé, ahol a menetek egyesülnek, együtt továbbvonulnak egy térre, ahol aztán elszabadul a pokol: szikrákat szórnak a zombimozdulatokkal táncoló lények, peregnek a dobok, és megjelenik az óriási gyökértetű, persze tüzet okád az is minden porcikájából. Az ember nem hiszi, hogy ennyi petárda létezik – és ez még csak az első két nap.
.jpg)
Harmadnap reggel a gyerekek tobzódnak kicsit tűzben és jelmezben, aztán boldog szőlőtőkét formázó bábokban. Késő este a templomnál lévő tér előtt rajzanak a tüzet szóró rémrovarok, ahol egyszerre csak felcsendül egy bájos zene a helyi zenekartól, és bevonulnak az óriás tudósbábok. Ők heten a „hét görög tudós”, akik ugyan cseppet sem voltak görögök, annál inkább helyi szőlősgazdák, akik megtalálták az Európa szőlőterületeit kipusztító pestis ellenszerét. Még utoljára előkerül a gigaméretű rovar, tüzes szikrákat szór mindenfelé a kisebbekkel együtt, aztán a tudósok győznek, éteri muzsika jelzi az intellektus diadalát, aztán újra megszólalnak a dobok, pukkannak a cavák, és az egész tér egyetlen sárga masszaként ugrál és ünnepel boldogan, pezsgős arccal. Egy lakás közben porig égett, két tűzoltóautó kellett az oltáshoz, de senki sem hederít rá különösebben, járulékos veszteség, tavaly is kigyulladt egy, éppen mostanra hozták rendbe. A lényeg, hogy a szent cava megmaradt, a gonosz tetvek nem vehették el a katalánok mindennapi betevő italát. Ezek után még két nap telt el az ünnepkör jegyében, hasonló mennyiségű pirotechnikai eszközzel.
.jpg)
A gourmet tetvek francia borban tobzódnak
A brit Punch magazinban 1890-ben jelent meg egy karikatúra a „gourmet” gyökértetűről, amely a legjobb francia ültetvények tőkéinek termését kortyolgatta. A gyökértetű, latinul Phylloxera vastatrix (azaz filoxéra, a pusztító) egy parányi, egy-két milliméteres rovar, amelynek XIX. századi pusztítása leginkább a Világok harca című, H. G. Wells által jegyzett sci-fire emlékeztet. Akkoriban a franciák körében nagy divat volt az amerikai növényekkel telepített kert. 1870-ben 50 tonna növényt importáltak, ennek nagy része szőlő volt. Ha a kukorica olyan nagy sikert aratott, miért ne tarolhatna a borszőlő amerikai faja is?
Hát tarolt, de nem úgy, ahogy a növényeket Franciaországba szállító botanikusok gondolták. A tőkén szabad szemmel nem látható kis tetűlárvák is utaztak, amelyek az amerikai tőkét csak módjával falatozták – az amerikai Vitis labrusca ugyanis olyan nedvet bocsát ki, amely taszítja a lárvát, és ha az mégis talál ehető felületet, akkor bevonatot képez a seben, amellyel megelőzi a további fertőzést. Elképzelhetjük, hogy a rohadék kis tetvek milyen élvezettel vetették bele magukat Európa Vitis vinifera szőlőültetvényeibe, ezek a növények ugyanis nem rendelkeztek az amerikai rokon természetes védekezőképességével. A pusztítás óriási méreteket öltött, gazdasági hatását tekintve az ír krumplivészhez hasonlítják, de a filoxéra földrajzi szempontból jóval nagyobb csapás volt. A francia bortermelés az 1875-ös 84,5 millió hektoliterről 1889-re 23,4 millió hektoliterre csökkent!
.jpg)
De mi köze a katalán városnak a gyökértetűhöz?
Tényleg az a bizonyos hét katalán tudós találta meg a megoldást? A legtöbb forrás szerint egy brit születésű, később Amerikában élő rovarkutató, Charles Valentine Riley fejtette meg a talányt, akit a franciák 1884-ben lovaggá is avattak hálájuk jeléül. Persze nem egyedül kutatott, a Montpellier egyetemnek is fontos szerep jutott, de a katalánok sehol sem kerülnek elő, még Jancis Robinson 5 kilós Oxford Companion to Wine című alapművében sem. A megoldás egyébként utólag belegondolva egyszerű: ha Amerikában nem pusztít a járvány, akkor az amerikai szőlő ellenálló, ebből egyenesen következik, hogy amerikai gyökerekre kell Vitis vinifera szőlőt oltani. Nem pedig élő békát kell a tőke mellé temetni, ahogy néhányan javasolták...
Életünkben nem kutattuk ennyit a filoxérát, de csak nem kaptunk választ a katalán összefüggésre, míg végül egy amerikai blogon találtunk egy beszámolót a helyi látogatóközpontról, ahol a szerző szerint a filoxéra kultuszának oka a káröröm. Volt néhány év ugyanis, amikor a francia szőlők (így Champagne is, kivéve a Bollinger egyes ültetvényeit) már kipusztultak, nem készült pezsgő. Bizarr indok, muszáj volt utánanézni, ezért felkerekedtünk, és felkerestük a látogatóközpontot, ahol valóban elhangzott a blogger által is idézett tény! Penedésbe, a katalán pezsgő hazájába csak 1887-ben ért el a filoxéra pusztítása, így volt 10–12 év, amikor Penedés és vele a legtöbb cavaháznak otthont adó Sant Sadurní valóban virágozhatott, hiszen legfőbb versenytársa kiesett a nyeregből!
.jpg)
Megszelídített rovarok
A hét tudós egyébként valóban elhozta a városnak a megoldást, amelyet ugyan nem ők fedeztek fel, de ők adták át a borvidék termelőinek, megmentve ezzel a térség gazdagságát. Ma pedig gyermek és felnőtt boldogan viseli a sárga pólókat, kis tetűemblémák köszönnek ránk az autók hátsó ablakáról, sárgába öltöznek a kirakatok, és már az óvódások is megcsodálják az év 360 napján a látogatóközpontban pihenő rovarokat. Pogány mulatság a javából, de klassz, és megmutatja az itt élőknek, hogy milyen fontos az életükben a szőlő és annak törékeny egészsége.
(1).jpg)
A következő festa az október 6–8-ai CavaTast lesz, ahol megint csak ünnepelhetjük a filoxéramentes tőkék buborékos gyümölcsét.
A szerző Sant Sadurníban él.
Fotó:
Dobos Tamás
