Vissza
Kő, kő, kő!
2024.02.18. | Szabó Edit
Kirándulás a kővágóörsi zsinagógához, séta a Kőtengerben, ebéd a Kőróka Pincénél – ezekkel a programokkal zárult a Borsmenta Kóstolóklub Káli-medencei bortúrája…
A Borsmenta bortúráin hagyomány, hogy az utolsó nap délelőttjén valamit felfedezünk az adott helyszín természeti és kulturális értékeiből. Nem történt ez másként a Káli-medencei túránk során sem.
A kővágóörsi zsinagóga
Vasárnap elköszöntünk a szálláshelyünktől, és elindultunk, hogy megnézzük a 200 éves kővágóörsi zsinagógát, amely ugyan nem látogatható, de még a kerítésen kívülről is impozáns látványt nyújt. Az épületet 1985-ben nyilvánították műemlékké, de felújítására nem került sor. 2019-ben műemlékvédő magánszemélyek vásárolták meg, akik alapítványt hoztak létre azzal a céllal, hogy a zsinagógát felújítsák, és eredeti funkciójába visszahelyezzék. Reméljük, hogy vállalkozásuk sikeres lesz.
A Kőtenger
Noha december közepét írtunk, az időjárás kegyes volt hozzánk, ezért szikrázó napsütésben fedezhettük fel a Kőtengert. Jó nagyot sétáltunk a szokatlan formájú sziklaképződmények között, és a bátrabbak még a nagy ingókőre is felkapaszkodtak. Aki erre jár, feltétlenül álljon meg itt egy rövidebb-hosszabb sétára, hiszen ez a Káli-medence legértékesebb természeti kincse.
Ebéd a Kőróka Pincénél
Káli-medencei bortúránkat a Mindszentkálla közelében, a Szűcs-hegyen található Kőróka Pincében fejeztük be. A pincészet Bebíró Olaszrizlingjével bő tíz éve találkoztunk először, és azóta ápolunk róla kellemes emlékeket, a hegyen található pincénél nyílt BBQ étteremben viszont most jártunk először.
A családi borászatot Nagyrónai László vezeti, de a munkából az egész család kiveszi a részét. Még az unokák is – ha nem is a szó szoros értelmében –, ugyanis a Kőróka Pince borainak nagy része róluk van elnevezve. Mivel látogatásunk után már indultunk haza, és sokan közülünk volán mögé ültek, a borsort csak négyen kóstolták végig a csapatból, a mesét viszont mindannyian végighallgattuk.
Nagyrónai László kiváló mesélő, jól felépített történeteit csattanóra húzza, és mindennek megvan a pontos helye, ideje. A pince névadója, vagyis a kőróka történetét hiába kérjük, azt csak a negyedik bor után kapjuk meg, mert odáig el kell jutni!
A Joja gyöngyözőbor illatos és üdítő, a Bebíró Olaszrizling könnyedre hangolt, mégis vannak mélységei, a Levi unokáról elnevezett szürkebarát a sor egyik legszebb tétele. E sorok írója ennyit mert megkóstolni – persze ezt se nyelte le –, mivel a sofőrök táborát erősítette. A többiek azonban azt mondják, hogy a Kátya nevű rajnai rizling és a barirajzokkal díszített, Barik névre keresztelt barrique hordóban érlelődött olaszrizling miatt is érdemes tenni egy kitérőt. Vörösből kékfrankost és cabernet sauvignont kóstoltak a többiek, ezeket a faszénen sütött húsokhoz ajánljuk, a fehér sorból viszont bármelyikkel bátran kiülnénk a teraszra egy kellemes, napos délutánon.
Mivel a téli időszakban minden pénteken sólet készül, többen azt rendeltünk, de volt, aki a BBQ étlapról választott csülköt, csirkét, marhanyakat. A grillételek mellé krumplit, polentát és coleslaw salátát kínálnak, és van napi leves is, ami ezúttal sütőtökből készült. Minden finom volt, a fogások kiadósak, de azért volt, aki még egy adag nutellás palacsintát is bevállalt a végére.
Aki a környéken jár, ejtse útba a Kőróka Pincét! A sofőröknek kiváló szörpöket és szőlőlevet kínálnak az ételek mellé, a borozóknak pedig javasoljuk, hogy jussanak el a negyedik tételig, hogy hallhassák a pince névadójáról szóló történetet.
Ez volt tehát a Borsmenta Kóstolóklub kirándulása a Káli-medencében. MI A KŐ és Trombitás Tamás, Levendula Porta, Káli Kövek és Szabó Gyula, Pálffy Pince és Pálffy Gyula, valamint zárásképpen a Kőtenger és a Kőróka. Szép helyeken jártunk, jó borokat ittunk, finomakat ettünk, kedves emberekkel találkoztunk, és máris visszavágyunk. A következő kirándulásunk ugyan egy másik borvidékre vezet, de ígérjük, hogy a Káli-medencébe újra és újra visszatérünk majd.
