Nőként egy férfiak uralta szakmában

Borkóstoló orvostanhallgatóknak

Visszatérve az utazásomról sok program várt, aminek nagyon örültem. Először is mindenképp kiemelném a Semmelweis Egyetem Borkult óráját. Korábban már írtam róla, hogy bemutatkozási lehetőséget kaptunk 250 orvostanhallgató előtt. Bori, a keresztlányom hívta fel a figyelmünket arra, hogy van egy ilyen órájuk, és nagy az érdeklődés a diákok körében. Tényleg csillogó szemekkel találkoztunk, úgy érzem, hogy valóban érdeklődtek a boraink, a történetünk iránt, és külön öröm volt, hogy a végén többen is odajöttek beszélgetni, sőt még azt is elmondták, hogy mely borok tetszettek nekik legjobban. 

A bátyám arról mesélt, hogy a családunk és a borászat története szorosan összefonódik, a borok bemutatása pedig az én feladatom volt. Bori javaslatára a könnyű fehérekre helyeztük a hangsúlyt. Azt mondta, hogy ezeken az órákon a borászatok általában a nagy vörösökre koncentrálnak, de az egyetemista korosztály inkább a könnyed fehéreket kedveli. A Buborczival kezdtük a sort, aztán a sauvginon blanc-nal folytattuk, ami itt is nagy sikert aratott, majd jött a rajnai rizling, ami már komolyabb kóstolási előéletet igényel, de megismerését nem lehet elég korán elkezdeni. Zárásként pedig a Marianumot mutattam, ami mindig méltó befejezése egy boros programnak. Úgy érzem, sikerült átfogó képet adni magunkról.

Borversenyek időszaka

Most van a borvidéki borversenyek időszaka, és lezajlott a VinAgora is, de akkor sajnos nem voltam itthon, így az idei évben kimaradt, pedig nagyon szeretek bírálni azon a borversenyen. Általában a Soproni borvidékre kapok meghívást, de most Neszmélyen ültem a bírák asztalához. Nagyon sok aranyérmet nem osztottunk ki, összességében átlagos borokat kóstoltunk.

Nemrég részt vettem a Vince Magazin szokásos tesztjén is, ahol ezúttal a könnyed nyári borokról alkottunk véleményt. Őszintén bevallom, hogy az országos merítéstől egy picit többet vártam. Nem volt semmi gond a borokkal, de igazán kiemelkedő tétellel nem találkoztam, és ezt nagyon sajnálom. Az eredményeket majd a következő Vince magazinban láthatjátok. 

Az Aeternum a borvidék legjobb vörösbora

Lezajlott a mi saját megmérettetésünk, a Pannonhalmi borvidéki borverseny is, ahol a pincészetünknek is jutott néhány szép elismerés. A rajnai rizlingünk a kékfankos rozénk és az olaszrizlingünk ezüst, míg a sauvignon blanc, a Marianum és az Aeternum aranyérmet kapott, sőt az Aeternum lett a borvidék legjobb vörösbora. Tavaly – a pincészetünk történetében először – a Marianum nyerte el a borvidék legjobb borának járó vándorserleget, amit most tovább kellett adnunk.  

Női lét egy férfiak által uralt szakmában

A díjat egy nagyszabású gála keretében Rita, a sógornőm vette át május 8-án, pénteken. Én egyéb kötelezettségeim miatt sajnos nem tudtam részt venni a rendezvényen. Ez az egyéb elfoglaltság pedig egészen Békéscsabáig hívott. Szenes Janival már több éve jó a kapcsolatunk, és mindig örömmel megyek, ha hív. Most egy női klubban tartottam kóstolót, ahol a borok mellett a női borászok életének kihívásairól is beszélgettünk. Élveztem, mert igazán érdeklődő csapatot és nagyon jó kérdéseket kaptam. Az ilyen típusú rendezvényeken én is mindig számot vetek az idáig vezető útról, és végigfut rajtam, hogy mennyi mindent megéltem, mennyi élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam az elmúlt években. Mindig megkapom egyébként a kérdést, hogy milyen a női lét egy férfiak által uralt szakmában. Kijelenthetem, hogy nagyon jó. Amikor apukám beteg lett, én vettem át a termelési feladatokat. Mindössze 28 éves voltam akkor, de ki kellett mennem a szőlőbe kiosztani a munkákat azoknak a 60-70 éves embereknek, akik minimum 40 éve dolgoztak ezen a területen. Apukám tekintélye és szakértelme után nem volt könnyű dolgom, mindennap meg kellett küzdenem azért, hogy elfogadjanak. De aztán szépen lassan összecsiszolódtunk, és a munkák is úgy haladtak, ahogy kellett. 

A borásztársadalomban is hasonló volt a helyzet. Ha egy nő állt ki kóstolót tartani, általában azt gondolták, hogy biztos ő a marketinges csaj. Nyilván ezt hitték rólam is. Aztán ezeken az eseményeken egyre gyakrabban beszélgettem a többi borásszal, birtokigazgatóval, és láthatták, hogy én is a borászat része vagyok, benne élek, ott dolgozom nap mint nap a szőlőben és a pincében, ugyanazokat a feladatokat végzem, mint ők. Korábban gyakrabban kijártam a szőlőbe, nem esett nehezemre a fizikai munka sem, de most már sok terhet levesznek a vállamról a kollégáim, így többet foglalkozhatok a piacépítéssel, az értékesítéssel és borkóstolók tartásával. Ez a terület sem kevésbé fontos, hiszen hazugság lenne azt állítani, hogy könnyű ma a piacon mozogni. Szerencsére nagyon sok borásszal jó a kapcsolatom, elismerik a munkámat, sőt megesik, hogy egy-egy neves borász felhív, érdeklődik vagy esetleg tanácsot kér. Az pedig még nagyobb öröm, hogy egyre több a női borász, így a nemek aránya ebben az ágazatban is javulni látszik.

Az országjárás után most az itthoni eseményekre helyeződik a hangsúly, és hamarosan jön az egyik kedvenc rendezvényem, a pünkösdi pincejárás. Mi már nagyon várjuk, remélem, sokan eljöttök majd hozzánk.