Régi álmom vált valóra

2022 januárjától töltöd be a mádi Holdvölgy főborászi pozícióját. Hogyan kerültél ilyen fiatalon ebbe a felelősségteljes munkakörbe?

2020 novemberében kezdtem a munkát a pincészetnél, és egy bő évig még együtt dolgoztam az akkori főborásszal. Az ő távozása után, vagyis 2022 januárjában vettem át a borászati részleg irányítását.

Tokaj-Hegyalján van néhány pincészet; miért éppen a Holdvölgyet választottad?

Mert gimnazista korom óta az ő késői szüretelésű sárga muskotályuk volt a legnagyobb kedvencem. Mindig szerettem volna butikborászatban dolgozni, de hogy éppen a Holdvölgyben volt szabad pozíció, amikor munkát kerestem, az óriási szerencse. Azzal, hogy beléptem oda, régi álmom vált valóra.

Nem volt benned aggodalom, hogy fiatal nőként tapasztalt férfiemberek munkáját kell irányítanod?

Egy ilyen színvonalas borokat készítő pincészet munkatársának lenni komoly felelősség, és az emberben így is, úgy is van egyfajta megfelelési kényszer. Szerencsére nagyon sok nő dolgozik borászként a borvidéken, így az, hogy nő vagyok, nem keltett különösebb hullámokat. Viszont hatalmas előnnyel indultam, mert az egyetemi éveim alatt végigdolgoztam már egy nyarat a Holdvölgyben, így ismertem mindenkit, és ők is nagy szeretettel fogadtak, amikor főállású munkatársként visszatértem. 24 évesen léptem be a borászatba, 25 évesen letten vezető, de soha nem okozott problémát az, hogy 10-15 évvel fiatalabb vagyok, mint a kollégáim. Itt a pincemunkásoktól az irodai dolgozókig mindenki pozitívan gondolkodik, jó a csapat, nem vagyok egyedül.

Hegyaljai lány vagy, Tolcsván nőttél fel. Gyerekkorodtól természetes volt számodra, hogy a szőlő és a bor közelében telik majd az életed?

A nagyapám foglalkozott szőlővel, de bort nem készített, eladtuk a termést. Gyerekként rengeteg időt töltöttem az ültetvényen, szüreteltünk, zöldmunkáztunk, mikor mit kellett, és nem mondhatom, hogy az volt a kedvenc tevékenységem. A sárospataki református gimnáziumban érettségiztem, jól tanultam, minden érdekelt, de nem volt kedvenc tantárgyam, és fogalmam sem volt, hogy milyen pályát kellene választanom. Azt tudtam, hogy valamilyen módon emberekkel szeretnék foglalkozni, és közel állt hozzám a gasztronómia, az ízek világa is. Végül apukám javasolta, hogy jelentkezzek a Szent István Egyetem szőlész-borász szakára, mert az nekem nagyon jól állna.

És igaza lett? Betalált az egyetem?

Igaza lett annyiban, hogy imádom a szakmámat, de nem az egyetemen szerettem meg. A képzés száraz volt, nagyon elméleti, nem is csoda, hogy hatvanan kezdtünk, húszan diplomáztunk, de alig néhányan dolgozunk borászként. Mázlista vagyok, hogy rögtön az első év után a Holdvölgyhöz kerültem gyakorlatra, ahol viszont minden pillanat kézzelfogható és valóságos volt.

Külföldi tapasztalatokat is szereztél az egyetem évei alatt?

Igen, Kaliforniában, a Sonoma-völgyben töltöttem 6 hónapot. 2019 augusztusában érkeztem, szüret előtt, és emlékszem, mennyire jó volt látni, hogy rendezett, makulátlanul tiszta környezetben készülnek ott a borok. Náluk a higiénia alap. Inspiráló volt, hogy miközben szakmailag rendkívül felkészültek, senki nem őrzi féltékenyen a tudását, a főborásztól a pincemunkásig mindenki szeretettel fogadott, egyenrangú félnek tekintett, és segített, ahol csak tudott. Ez a támogatói közeg egyébként a Holdvölgyre is jellemző, nálunk is jó a munkamorál, nem nagyon cserélődnek itt az emberek. A pincemesterünknek az idei a 23. szürete, olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

A Holdvölgy az érkezésed előtt is ismert borászat volt, jól megmutatkozó, egyedi karakterrel. Nem volt nehéz belehelyezkedni ebbe a már meglévő stílusba?

Egyáltalán nem, ugyanis ez az az irány, amivel 100%-ban azonosulni tudok. Nálunk a száraz borokban is van egy kis maradék cukor, én pedig szeretem a maradék cukrot, de ez csak egyetlen példa, mert minden tekintetben kedvemre való a Holdvölgy-borok stílusa. Add hozzá, hogy aki fiatal, annak még nincs berögződött rutinja, így kellő rugalmassággal alkalmazkodtam ahhoz, amit itt találtam.

Mióta mondhatjuk, hogy a Holdvölgy borai már a te elképzeléseidet tükrözik?

Tulajdonképpen a 2021-es borok házasításának pillanatától, mert noha a végeredményért még az akkori főborász felelt, már én kísértem végig a borokat az útjukon.

Mire figyelsz, amikor házasítasz?

A sav-cukor egyensúlyra, arra, hogy az évjárati sajátosságokból mit fontos kiemelni és mit nem, a Hold & Hollo sorozat borainál pedig arra, hogy emlékeztessenek az előző évjáratokra, hiszen a visszatérő fogyasztók a szilikoncímke láttán joggal várják el ugyanazt az ízvilágot, amit a korábbi években megszoktak.

Ezen belül mi az, ami a te saját stílusod?

Számomra az a fontos, hogy a bor elegáns vonalvezetésű, lendületes és kristálytiszta legyen – én mindig ezeket a paramétereket keresem. A magánéletben hajlamos vagyok a bohóságra, de a munkában nem látsz nálam fegyelmezettebb embert. Itt nem lehet hibázni. A barátaim mindig azt mondják, hogy egy-egy borkóstolón rám sem ismernek, annyira tudatos vagyok, de ez így van jól. A Hold & Hollo sorozat borai könnyedebbek, frissebbek, fiatalosabbak, talán azért is állnak hozzám nagyon közel.

Na és milyen borokat kedvel egy fiatal főborász?

Egyre többször töltök édes bort a poharamba. A Signature nevű borunk egy édes birtokszelekció, ami szamorodni, aszú és eszencia házasításával készül. Ezt a bort még a pincészet első borászati tanácsadója, Berecz Stéphanie komponálta meg, és azóta is töretlenül népszerű, sőt egyre többen kedvelik. Én is nagy rajongója vagyok. Most a 2011-es évjárat van nálunk forgalomban, és szinte hihetetlen, hogy mennyire nem fog rajta az idő. A borba 80% szamorodni, 18% aszú és 2% eszencia kerül. A tételeket külön érleljük, és egy-két év különálló élet után házasítjuk. Nagyon izgalmas projekt!

És az aszú?

Az a másik nagy kedvenc. A Holdvölgyben 2006-tól minden évjáratban készült 6 puttonyos aszú, és ezt nem sok pincészet mondhatja el magáról. Szerencsések vagyunk, mert van egy jelentősebb méretű zétaültetvényünk, és mivel a zéta megbízhatóan aszúsodik, mindig rendelkezésre áll a kiváló minőségű, megfelelő mennyiségű aszúszem. Én a savhangsúlyosabb aszúkat szeretem: nem kell bele túl sok cukor, elég 200 gramm, de akár 180 gramm is, viszont adja jó sok érett sav az alapot. Számomra így lesznek tökéletesek az arányok.

Hogyan készül az aszútok?

Az aszúszemeket erjedésben lévő furmint alapborba áztatjuk, és a bort Seguin Moreau francia hordóban érleljük. Szerintünk ez nem ördögtől való, bár tudjuk, hogy sokan a zempléni tölgyre esküsznek, mi viszont úgy látjuk, hogy a francia fában elegánsabb, vibrálóbb, lendületesebb lesz az aszú.

A birtokhoz 28 hektárnyi szőlőültetvény tartozik, amiről 70.000 palack bor készül évente. Van kedvenc dűlőd?

Van, a Betsek! Az ültetvény átlagos életkora 65 év, ezért a tőkék már keveset teremnek, így az innen készült bor minden évjáratban koncentrált és gazdag, ráadásul az ízvilága nagyon könnyen felismerhető. Ha kóstolsz egy elegáns, sós, borsos, finoman ásványos, dűlőszelektált tokaji bort, az nagy valószínűséggel a Betsek-dűlő terméséből készült.

Mennyi időt töltesz a pincében?

Napi 8 órát mindig, de szüretkor sokkal többet. Szerencsére 2 éve Mádon élek, így nem megy el sok idő az utazással. Amerikában azt is megtanultam, hogy nem attól leszek jobb munkaerő, hogy pirkadattól napnyugtáig ott vagyok a borászatban, mert a pihenés legalább olyan fontos, mint a munka. Aki nem pihen, sokkal többet hibázik. Ha kezdő az ember, még álmában is izgul. Én még ma is számtalanszor álmodom azt, hogy bent vagyok a pincészetben.

Ha már álom: van olyan bor, aminek az elkészítéséről álmodozni szoktál?

Kisebb álmaim minden évben vannak, de nagyot egyelőre nem álmodom. A cél az, hogy a legtökéletesebb szőlő kerüljön be a pincébe, és abból a legjobb tudásunk szerint kihozzuk a legjobbat. Mindig a szőlőre kell figyelni, a termés dönt, és mivel minden évjárat más, a szüreti időszak tele van kihívásokkal. Sokan elmondták már, hogy rutinból nem lehet borászkodni, de ez az utóbbi években fokozottan igaz.

Számodra mi az ünnepek bora?

Ha karácsony, akkor természetesen aszú, de én sokkal jobban szeretek egy nagy bort olyankor a poharamba tölteni, amikor van időm lelassulni és figyelni. Tehát nálunk akkor van ünnep, amikor egy igazán izgalmas bort kóstolhatunk, és mivel a férjem is borász, nagyon jól meg lehet élni ezeket a pillanatokat.

Lassan a végéhez közeledik az idei szüret. Mit látsz, milyenek lesznek a 2025-ös borok?

Szép a termés, nagyon jó dűlőszelektált száraz borokat készíthettünk az idén, de az édesekre sem panaszkodom. A szamorodni kicsit magasabb savakkal és alacsonyabb pH-val került a pincébe, nagyon szép, kerek, éppen olyan, amilyennek szeretem, és úgy tűnik, az aszú is jó lesz, de egyelőre még az aszúszemek gyűjtésénél tartunk. Imádkozzunk, hogy jó hosszú őszünk legyen, sok napsütéssel és hajnali párával, és akkor biztosan nem lesz okunk panaszra.