Karácsony lengyel módra

„Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát” – szól a híres mondás, ami a két nép évezredes, szoros barátságára, közös történelmére és kultúrájára utal. December elején a Lengyel Idegenforgalmi Szervezetnek köszönhetően nekünk is lehetőségünk nyílt arra, hogy részesei legyünk ennek a régi barátságnak, mégpedig egy közös élményfőzés során. A gasztronómiai workshopnak a Gastropolis főzőstúdió adott otthont, és a program során a magyarok körében különösen kedvelt Kis-Lengyelország került reflektorfénybe – azon belül is a Pieninek jellegzetes ízei és hagyományai.

A rendezvényt Farkas Melinda, a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet vezetője nyitotta meg. Köszöntőjében örömmel mesélte el, hogy a magyar utazók egyre lelkesebben fedezik fel a Krakkón és Zakopanén túli Lengyelországot. 

A rendezvényen Karolina Jawor, a Kis-lengyelországi Idegenforgalmi Szervezet képviselője is bemutatkozott. Előadásában kiemelte, hogy Małopolska Lengyelország egyik legizgalmasabb turisztikai régiója, mely ma is őrzi hagyományait, és sokrétű élményeket kínál egész évben. Különleges vendégként három, a Pieninek szívéből érkezett tutajost is köszönthettünk, akik látványos népviseletben népszerűsítették a közkedvelt helyi programot. A küldöttség tagjaként jelen volt Szczawnica polgármestere, Bogdan Szewczyk is, aki beszédében felidézte a magyar származású Szalay József, a város felvirágoztatója szerepét, és hangsúlyozta a lengyel–magyar barátság jelentőségét, ami Szczawnica identitásának máig fontos része. Az est házigazdájaként Artur Majerczak – a régió idegenforgalmi képviselője és szakácsa – mutatta be a közösen elkészített ünnepi lengyel menüt, melyben édesanyja is segédkezett.

A köszöntők alatt már átélhettük az igazi vendéglátás szépségét, mivel lengyel barátaink különböző ízesítésű helyi likőrökkel kínálták a résztvevőket. A medvehagymás vajjal megkent lepényekre és hagymás-baconos zsíros kenyerekre is szükség volt, hiszen a főzésnek még csak ezután kezdtünk neki. A résztvevőket sorsolás útján csapatokba rendezték, majd a hatalmas hangzavarban mindenki próbálta a rá bízott feladatokat teljesíteni. Mivel sokan voltunk, így a három fogásból csak egyet készítettünk el közösen, a többit vendéglátóink szakértelmére bíztuk. 

A szláv kultúrában igen népszerű töltött tészta, a máshol pelemenyiként is ismert pierogi elkészítését sajátíthattuk el közösen. A begyúrt tésztát vékonyra nyújtottuk és borospoharakkal kiszaggattuk, majd háromfajta töltelékkel megtöltöttük. Választhattunk a bárányhúsos, a krumplis-túrós és az erdei gombás variációk közül. A kifőtt tésztákat vajon párolt húsos szalonnával és hagymával bolondítottuk meg. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy már ezzel jól is laktunk. 

Az este további részében lengyel vendéglátóink serénykedtek, és a vidékre jellemző levesekkel és süteményekkel kedveskedtek. Elsőként céklalevest (barszcz) kaptunk töltött pierogival – a fűszeres ízekhez nagyon jól simultak a kis töltött tészták. Folytatásként egy igazán kellemes és savanykás savanyúkáposzta-levest (kwaśnica) ettünk gombás krokettel. A krokett jelen esetben egy rántott, töltött palacsintát jelentett. Az igazat megvallva, orosz anyukámnak köszönhetően gyerekként nagyon gyakran találkoztam ilyen és hasonló ételekkel, és a füstölt hús miatt nálam még mindig a savanyúkáposzta-leves az örök befutó. A töltött-rántott palacsinta viszont engem is meglepett, és bevallom, annyira zseniális volt a ropogós tészta és a savanyúkáposzta összhatása, hogy még most is a számban érzem az ízeket, miközben ezeket a sorokat írom.

Zárásként almás pitét és áfonyalekvárral töltött tekercset kóstolhattunk – az előbbi ismét gyerekkorom vasárnapi ebédjeit idézte. Ezt a könnyed, omlós tésztát a benne lévő, utánozhatatlanul finom töltelékkel mindig a nagymamáink készítették legjobban. 

A jókedvről és a valódi hegyi hangulatról a gorál tutajosok gondoskodtak – nemcsak ételekkel és italokkal, hanem vidámsággal is megajándékozva a résztvevőket. Folyamatosan kínáltak minket, és olyan szeretettel gondoskodtak rólunk, amilyennel már régen találkozhattunk a vendéglátásban. Lengyel barátaink nagyon kitettek magukért az este során, büszkén képviselték a hazájukat, mi pedig örömmel fogadtuk nyitottságukat. 

A program zárásaként értékes nyereményeket sorsoltak ki a résztvevők között, és bár Fortuna most nem állt mellénk, kicsit sem szomorkodtunk. Az egész este csodás ajándék volt, és ami a legfontosabb: kedvünk támadt Lengyelországba utazni, hogy ott helyben is átélhessük ezt a közmondásos vendégszeretetet.