Vissza
Iszunk

Az IPA-k eljövetele

2017.07.19. | Bőti László
Kesernyés is, komlóhangsúlyos is, mégsem APA. Mi az? Hát persze, hogy az IPA. Ismerjük meg közelebbről!
 

Sokan vannak, akik világrajövetelük dátumán kívül egy úgynevezett második születésnapot is számon tartanak, illetve rendszeresen megünnepelnek. Ennek apropója lehet egy szerencsésen túlélt baleset, egy egészségtelen szenvedéllyel történő végleges leszámolás, vagy akár egy feledésbe merült betegség is, a közös bennük mindössze az, hogy ezek a dátumok valami új kezdetét jelképezik. Ilyen például a kisüzemi sörforradalom születésnapja is, amely egészen pontosan azzal a nappal esik egybe, amikor nagyobb mennyiségben kezdték készíteni az IPA típusú söröket.


 
Az IPA típusú sörök:
 
Ne lepődjünk meg, ha egy-egy tételnél ezúttal ismerős ízekbe botlunk, hiszen az IPA-k, akárcsak az ale-ek és az APA-k, felsőerjesztésű sörök, és készítésükkor többnyire ugyanazokat a komlókat használják a főzőmesterek, csak éppen komlóból is, alkoholból is valamivel több van bennük.
 
A különbségek oka egyébként a közepesen távoli történelemben és a gyarmatbirodalmak partjain keresendő. Történt ugyanis, hogy a brit korona fennhatósága alatt álló, csúnyán elorzott és kizsákmányolt területek rendjére ügyelő katonák szomorúan vették tudomásul, hogy az anyaországból érkező sörellátmány a hosszú tengeri út alatt rendre megromlott.
 
Márpedig a katona többnyire addig lojális, amíg nem éhes, nem szomjas, és amíg a hónap végén nem kell kölcsönkérnie. Mindezzel persze a rizsporos parókákban parádézó tanácsosok és tengernagyok is tisztában voltak, így azt is tudták, hogy a sörellátmánnyal nem lehet viccelni.  Bizonyára a számtalan, szolgálók és zsoldosok által felgyújtott vagy elfoglalt hajó, kastély és börtön képe lebegett a szemük előtt.


 
Megszületett hát az IPA, vagyis az India Pale Ale, melynek főzésekor az akkor épp divatos ale-ekhez képest sokkal több komlót használtak föl, az abból kioldódó anyagok ugyanis nemcsak az ízek, hanem az eltarthatóság szempontjából is fontos szerepet játszanak. (Ne feledjük, ekkor a Pasteur-féle technológia és a koronazáras üvegek még elméletben sem léteztek.) A végeredmény egy hosszabban eltartható, ráadásul karakteresen keserű és illatos sör lett, amit nem volt nehéz azonnal megkedvelni. Két legyet egy csapásra…
 
Ezt a többnyire citrusos, trópusi gyümölcsös (mangó, maracuja, vagy ha úgy tetszik, 100%-os multivitamin gyümölcslé) ízekben gazdag, a szánkat összehúzó és a nyálelválasztást beindító típust fedezte fel aztán magának újra az amerikai kisüzemi sörforradalom (erről szóló írásunkért kattints ide). Feltámadása évét a legtöbben 1966-ra teszik, amikor is az Anchow Brewering megjelent a piacon az első kisüzemi IPA-val.


 
Sikerük azóta is töretlen, gyakorlatilag nincs olyan kis főzde, melynek kínálatában a megnyitás után 1-2 évvel ne lenne már több változat is elérhető. Most öt, a Legfelsőbb Beeróság hűtőiben szinte állandó jelleggel megtalálható magyar kisüzemi IPA-t mutatunk be, hogy világukat egy kicsit jobban megismerhessük.
 
Csapot bonts!
 
 
BigFoot: 2222


 
Klasszikus komlókesernyés illattal, és – szűretlensége okán – Earl Grey teás színnel hívogat. Nem bánjuk meg, ha engedünk a csábításnak, ugyanis egy folyamatosan nyíló, melegedés közben új ízjegyeket és érzeteket a szánkban hagyó, igazán komplex italról van szó. Kategóriájának nagyon tetszetős, kesernyében és érthetőségben belépő szintű képviselője, amiről pár korty után a következő szó jut eszünkbe: kerek. Nem lóg ki sem a kesernye, sem az alkohol, a trópusi gyümölcsös jegyek pedig a korty elején és a lecsengésben is kiérezhetőek, ráadásul az illatok lenyelés után szépen visszakúsznak az orrunkba, és a szánkból sem tűnnek el egykönnyen. Igazi négy évszakos, jól iható, izgalmas sör!
 
Mad Scientist: Jam 72


 
Nagy buborék- és ízkavalkáddal nyit, a kesernyék csak később, édeskés savakkal kísérve bújnak elő. Az első korty után az ízek és az alkoholosság szépen visszamásznak a nyelvünkre, és viszonylag sokáig el is időznek ott, úgyhogy a lecsengés se kutya! Az illatok egyébként folyamatosan vissza-visszatérnek, ami nem is baj, hiszen hol kevésbé édes virágmézre, hol citromnádra emlékeztetnek minket. Az amerikai komlók miatt enyhén, egyáltalán nem bántóan édes. Melegedve további citrusos-gyümölcsös, könnyűen édes jegyek jönnek elő, illetve tiszteletüket teszik a mindezt kiegyensúlyozó játékos kesernyék is. Az előzőhöz hasonlóan kerek cucc, ráadásul most mindezt egyéb, rájuk oly jellemző ízbolondító összetevők (csili, vaníliarúd stb.) nélkül érték el. 
 
Synthesis: Zodiak IPA


 
Útikalauzunk, Bence szerint egy méltatlanul elfeledett, rozzsal felturbózott darabról van szó, aminek receptúrája nagyjából egyszerre jelent meg a hazai sörforradalom kezdetén nagyobb mennyiségben lefőzött variációk leírásaival. Színre vöröses-colás, illatra pedig malátás, és érdekes módon olyan, mintha hideg lenne. Igen, az illat maga. Kis idő múlva azért a klasszikusan malátás, édeskés illatok is kapnak egy kis teret, és a hűsítő jelleggel kiegészülve egy enyhén citrusos, könnyed stoutot varázsolnak elénk. Ahogy melegszik, úgy billen az ízhatás inkább a karamellás-kávés jegyek felé. Kerek, nem arclebontóan keserű, mindenképpen kóstolandó IPA!
 
Gólem: Sötét Bunkó


 
Hűs nyári erdő. Fa és avar illata. A pohár fölé hajolva ezek jutnak eszünkbe, és mielőtt a vájt fülűbbek megkongatnák a vészharangot: nem, nem romlott a sör, csak ezekre asszociáltunk. Ez az első, ahol elsőként a kesernyékre és nem az ízekre irányul a figyelmünk. Kellemesek, szépen lágyulnak, és közben finoman beindítják a nyálelválasztást. A szénsavasságot is külön kiemelnénk, ugyanis a buborék a krémes és a frissítő között van félúton, nem válik sokká. Közben roppanós, pörkölt malátás, és ebből adódóan stoutos jegyekkel találkozunk, amik virgonc savakkal párosulnak.
 
Bors Serfőzde: Mortianna


 
A győrzámolyi főzde tétele nyárestékre termett ivósör, az ízvilága és a 6%-os alkoholtartalma pont annyira melegít, hogy az már egy késő délutáni tűzrakás közben is jól tud esni. Hát még az esti szalonnasütés mellett! Az sem ördögtől való gondolat, hogy egy kora reggeli horgászatot vele nyissunk meg, majd folytassunk, ugyanis a karamellás-malátás édességhez társuló trópusi gyümölcsös jegyek frissítővé, a közepesen hosszú lecsengés pedig lassú kortyolgatásra alkalmassá teszik. Olyan „semmi sem túl sok benne, kompakt” típusú kis sör. Melegedve az illat itt is szépen kinyílik, ugyanakkor egy kicsit „sörössé” is válik, így nem baj, ha nem töltjük ki az egész üveget. Élvezzük ki a selymes, citrusosan édes kortyokat, majd öntsük rá a még hideg maradékot. Zum Wohl!
 
Fotó:
Bárdosi Márk
Király Tamás